1839-1840 Irományok 4. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Irásai / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1840 / 152. ülés
1”>2. Ulet írásai. Május II- 1810. 25 3 502-dik S Z Á »I ALATT. »íödik Izcnetc a Karoknak ős Rendeknek a’ Melt. Fő Rendekhez az országos Választmány által öszveszedett sérelmek és kivánatok tárgyában. A’II-ik Osztály 17-dik szám alatti pontra: . Minden alkotványos országban legfőbb a’ törvények tekintete; ezen alapszik a' köz jólét, ezen alap igazságnak mindnyájan egyformán hódolni köteleztetünk. — Nem lehetne tehát.’ ároknak és Rendeknek érzékeny fájdalommal nem venniük a’ Mélt. Fő Rendeknek a' hazni irvényeken ejtett éppen ezen fenforgó nagy sérelemnek, melly által t. i. a’ köz jólét olly igen igadozó lábra tétetik, illy hideg fogadását. Sértve látják ugyan is, mint már előbbi izeneteben is megemlítették, a' személy és vagyon bátorságot, — mellynek részletesebb fejtegetései az Országgyűlésének végpillanatiban felhagynak ugyan; de annál inkább felhívják a' Mélt. 3 Rendeknek e’ tárgy feletti komoly figyelmüket, és hozzájárulásukat, mennél erősebben eg vágynak győződve, hogy akkoron a’ Fejedelem nem fogja megtagadni orvoslását azon meglett törvényeknek, mellyeknek fel nem eresztése esetére a' Karok és Rendek elobbeni e’ rgyban kifejtett okaikhoz szorosan ragaszkodván, ismételve kinyilatkoztatják, hogy valamint kérdéses bírói eljárást, és elmarasztalásokat sérelmeseknek tekintik, úgy azoknak és netalán .sonlóknak végrehajtása iránt is ezennel innepélyes óvást tesznek. 503. SZÁM ALATT. I Fclirási Javallat az úrbéri Törvényczikkelyre nézve f. e. Május 9-én érkezett kegyelmes királyi Válasz eránt. Felséges ’s a’ t. Hozzá járulván azokhoz, mik az úrbéri törvényezihkely elébb 6-ik, de most mar 5-ik’ § a erkezetének változtatására nézve — e’ hónap 9-ikéról érkezett kir. újabb \ álaszban javallatnak - azon §-nak akképi szerkezetét onnét kezdve; ,,A’ földes ur igazai közzé tartozik, különben jdig,“ következőleg terjesszük elő, „a földes ur igazai közzé tartozik, különben pedig a* bbágyok, mind ott hol földes uroknak engedelmével nyitottak boltot, az ettől járó sú. át fizetik, — ’s a’só abban való árulásának, eddig gyakoroltéban voltak; mind pedig olly ,-lyeken is, mellyeknek lakosi a’ sóvali kereskedésnek minden bolt nyitás és taksa fizetés nélüli gyakorlatában vágynak — elébbi gyakorlatokban továbbá is meghagyatnak. A* mi a’jobbágyi örök megváltásokról szólló 10-ik §-ust illeti: váratlan és fájdalmasan megipo volt reánk nézve a’ kir. Válasznak e tárgyát érdeklő tartalma. — Azon törvényjavaslatan, mellyet Felségednek ez iránt a’ jelen Országgyűléséről elsőbben felterjesztettünk, külöüsen a’ kérdés alatti §-nak vég soraiban világosan kimondottak: hogy: „a megváltás fejeben ifizetett somma térvény előtt tellyesen azon természetű leend, — miilyen a megváltott úrbéri >lek vala“ ’s ezen kifejezést javaslatunknak ezen egyik fő elvet Felségednek f- e. Aprilis 29-én iadott kir. Válasza is, szóról szóra ismételve határozottan elfogadta, mi tehát azokat, mik megváltási tőkének biztos állapotban leendő tartásáról, ’s annak kamatjairól ugyan azon kir. rálaszban, az említett fő elvnek kijelentése után következnek — csak olly ertelembe vehetik: melly magával a’ fő elvnek semmiképen nem ellenkezik — ’s ugyan azért azt, a maányok javaira ’s valóságos tulajdonára ki nem terjesztettük. — Az egyházi, koronái, köz alaitványi, ’s minden egyéb hitre bizott javakban a’ birtokos törvény előtt valóságos tulajdonosak nem tekintetik ; őtet csak a’ javak haszonvétele illeti — de azokat egyébként el nem idejenitheti — sőt meg sem terhelheti, — midőn tehát a’ jelen törvény, leginkább az adózó nép obblótének tekintetéből, illyen javakban is megengedi az örök jobbágyi megváltásokat a törvény >s igazság megkívánják , hogy az örök megváltásból származott tőke is, hitre bizott tőkének ekintessék , — mellynek csak kamatjait szedheti az, kit a’javak jövedelme illetett volna, de a őkéhez nem nyúlhat — ellenben ollyan magányos javakban, mellyeket valaki örök jussal Országgyál. írásai. IV, Kötet. bl
