1839-1840 Irományok 3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Irásai / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1840 / 87. ülés
s 87. Ülés írásai. Februarias 18. 18-10. I b) Fclirási javallat a’ Na«y-Varadi és volt Rosnyói Megyés Püspökök által a’ vegyes házasságok eránt kiadott Rendeletekből származó sérelmek tárgyában. Felséges ’s a t. * ° A' hajdan kornak legsúlyosabb átka a’ vallásbeli viszálkodás, századokon keresztül ezer ínséggel snjtotta hazánkat is; de a’ Vallás szelíd lelkének tisztább felfogása, a’ törvény, a’ Fejedelmek igazság szeretete, megtörték az üldözés lelkét, a’ Felekezetek gyülölsége csillapodott, s biztosan reméli) lették, sött erősen hitték a’ honpolgárai, hogy a’ Törvén) hozás gondossága minden vallásbeli sérelmeket orvosolván, a’ törvények oltalma alatt, béke; nyugalom, szeretet áldásai terjednek a’ Nemzetre, és polgárinak egyesített erejében boldog, hatalmas lesz a’ haza. E’ szép reményeknek közepette váratlanok, fájdalmasan meglepők valának azon egyházi Rendeletek és pásztori Körlevél, niellyeket két Főpásztor a’ törvénynek ’s törvények iránti tiszteletnek sérelmével kiadott: — ugyan is A’Nagy-Váradi deák szertartásit megyés Püspök 18?9-dik esztendei Mártius 15 kén Körlevelet bocsátott híveihez, mell) ben őket arra oktatja: hogy a’ Római-catholika Vallása’ vegyes házasságokat a’ lélekre nézve veszedelmesnek tartja, hogy azoktól mindég idegenkedett, fog is idegenkedni, azokat nyilván ellenzi, soha helybe nem hagyja, ’s hogy Római-catholicus papiiak a vegyes házasságokat megáldani nem szabad , ha csak a’ születendő mind két nemű gyermekeknek Rúmai-cathoiika Vallásban leendő neveléséről Reversálisok nem adatnak, ’s hogy az illy Reversálisok nélkül eddig történt megáldások is egyenesen visszaélések valának. Ugyan azon esztendei Május 27-dik napján pedig a' Római-catholikus Lelkipásztorokhoz olly egyházi Rendeletet adott, hogy a’ vegyes házasságokat meg ne áldják, s a’ házasulandók hiiségi esküjét nem úgy, mint egyházi személyek, hanem csak mint tanúk, ’s nem is az egyházban, hanem a’ parochíális Jakban, minden eg)házi szertartások gyakorlatba vétele nélkül, pusztán szenvedőleg fogadják el. A’volt Rosnyói, mostani Pécsi Püspök, és kormánya alá hízott papok pedig a’ törvény világos rendeleté ellen, a’ vegyes házasságok kötéséhez több esetben csak úgy, és nem máskép járultak, ha vagy az evangélikus fél Vallását változtatta, vagy születendő gyermekének a’ Római catholika Vallásban leendő neveltetéséről kötelezvényt adott. Nem kívánunk ezen Körlevél 's egyházi Rendeletek felett a’ Törvén) hozás köréhez nem tartozó hitágazati vitatásokba bocsátkozni. de kéntelenek vagyunk a’ polgári Törvényhozás szempontjából kiindulva felszólalni, mert ollyanoknak látjuk azokat, mik a’ törvényt ’s törvény iránti tiszteletet sértik, a’ polgárok lelki nyugalmát megzavarják, a’ vallásosságot, s a’ népnek erkólesiségét csökkentik. Az 1790-dik esztendei 26-dik czikkely azt rendeli: hogy a’ vegyes házasságok soha semmi szin alatt ne gátolfassanak, ’s azok a’ Római-catholikus Lelkipásztorok előtt köttessenek. A’ tör. vénynek ezen rendeletét— alkotása óta mostanig, fél századon keresztül maga a’ Római-eatholica egyházi Rend is úgy tellyesítette, hogy a’ vegyes házasságoktól az egyházi áldást még akkor sem tagadta meg, midőn Reversálisok nem adattak, s most az említett Főpásztorok — a’ törvény rendeletét önkényesen magyarázva, ’s annak eddig gyakorlatban is volt világos értelmét megmásítva, tiltják a* vegyes házasságoknak megáldását, ’s azon kötéstől, mell) et Szentségnek hisz a’ Római-catholika Vallás, az eddig követett egyházi szertartásokat egyenesen megtagadják. Súlyos akadályok ezek — a’ vegyes házasságok kötésében mind azokra nézve, kik a házasságot nem egyedül polgári kötésnek tekintik; mert attól, mit a’ Vallás Szentségnek hisz, a’ Vallás szolgái a’ szokott egyházi szertartásokat meg nem tagadhatják — Már pedig a törvény midőn azt rendeli, hogy a’ v egyes házasságok, a’ Római-catholicus Lelkipásztorok előtt köttessenek, azokat egyedül polgári kötéseknek nem tekinthette, ’s a’ Lelkipásztort csak világi tanúnak nem nézhette, mert polgári kötés, polgári hatóság előtt is köttethetik, 's annál a Római-catholicus Lelkipásztornak jelenléte szükségtelen volna. Ellenkezik tehát az említett Főpásztorok rendelete a’ törvények világos értelmével, ’s a’törvényhozó hatalom jusaiba vág, mert annak elmellőzésével a’ polgári törvényt önkényesen magyarázza, ’s tettleg változtatja. Sértik az említett Főpásztorok Rendeleteik ’s Körlevelük által a törvények iránti tiszteletet is. A’ Vallás csak lelkiesmérct felett uralkodik, a' Vallás csak a bűnt kárhoztatja, 's a’ mire kimondja kárhoztató Ítéletét, azt bűnnek tartja. Midőn tehát az említett Főpásztorok Körlevelükben ’s egyházi Rendeleteihben a’ vegyes házasságokról, mellyeket a polgári törvények nem tiltanak, sőtt határozottan pártolnak, a’ Vallás nevében szigorúan ’s kárhoztatólag szóljanak, v ilágosan azt tanítják, hogy azokat a’ Vallás bűnnek tartja, ’s ekképen a Vallás szent nevében bűnnek bélyegét nyomják a’ polgári törvények rendeletére. Azon férfiak teszik ezt, kik magos
