1839-1840 Irományok 1. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Irásai / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1839 / 9. ülés
18 9. ülés írásai. Jul. 3. Rendeket pedig rokon bizodalommal felszólítják, hogy ezen igazságos kivánatot olly egyesített rész vételei segítsék elő; minőt a’közős haza jussainak és szabadságainak védlése, a'hazának közös fiaitól megkíván. b.) Felirási Javallat a’ Szollas törvényes szabadságán ejtett sérelmek orvoslása, és az ezzel kapcsolatban álló tárgyak érdemében. Felséges ’s a' t. Alkotmányos Országban a’ polgári szabadságnak, 's a’ Nemzet törvényes függetlenségének lényeges feltételei — nyilvánosság, és a’ szállás törvényes szabadsága — ezek nélkül nebézittetik a’ vélemények szabad kijelentése — korláteztatik a köztanácskozások.szabadsága — gátoltatnak a’ Törvényhatóságok köz felszóllalási jussaik gyakorlásában— ’s igy az alkotványszerü Törvén} hozás lehetetlenné válik. Súlyos aggodalommal tölték el tehát a’ kétes jövendő veszélyes következéseitől tartó Nemzet kebelét; a’ szállás törvényes szabadságán ejtett azon sérelmek; mellyek az utóbbi Országgyűlésének folyta alatt történtek; — illy sérelmek valának: midőn Báró Wesselényi Miklós azon beszédért, mellyel Szathmár Ymgyének 1834-ik évi Decemb. 9-én tartott köz Gyűlésében, a’ megyei Követeknek adandó utasítások felett mondott; a’ 3-as részii Törvénykönyv 2-ik Része 69-ik eziinjének —az 1635-ik évi 89-ik, 1625-ki 62-ik, 1723-ki 57-ik czikkelyek, nem különben a‘ felhívott hármas részii Törvénykönyv 1-ső Részének 14-ik czimje, és az 1723-ikévi 9-ik czikkely ellenükre; felsőbb Parancsolatból, a’ Korona-Ügyészének felperessege alatt; hivtelenségi perbe fogatott; majd Bars Ymgyének akkori egyik Követét, ki mint országgyűlési Követ a’ Törvényeknek, és törvényes szabad oltalomnak pajzsa alatt, nem is ön nevében, hanem Küldőinek személyükben vett részt a' köz tanácskozásokban, — azokért, miket a’ Karok és Rendeknek 1833-ik évi Junius 22-ikén tartott országos Ülésükben mondott — hasonló sors érte — Békés Vármegyére pedig azért, hogy országgyűlési Követeinek, egy köz érdekű tárgy érdemében, törvényes jussánál fogva adott utasítást, az országbeli több megyékkel is, rokon bizodalommal közlötte, felsőbb Helyen mondatván ki a’ kárhoztatás, az említett megye kebelében, Kir. biztosi Vizsgálat rendeltetett, igazolták—sőt! még súlyosabbá tették a Nemzetnek méltó aggodalmát, azon esetek, — mellyek az utolsó Országgyűlése ólta történtek, — ugyan is! A’ fő Törvényszékek — Báró Wesselényi Miklóst; olly vádra , mellyet Törvényeink, különösen a’ 3-as részű Törvénykönyv, 1-ső Részének 14-ik czimje az 1723-ik évi 9-ik czikkely — a' hivtelenségi esetek közé nem számíttatlak, a’ Törvénynek és törvénykezés rendének elmellőzésével; súlyos önkényes büntetésre Ítélték; ítéleteikben olly elveket állítottak fel, mik — Törvényeinkkel meg nem egyeznek—’s igy! maguknak önkényesen, Törvény feletti állást, és törvényhozási hatalmat tulajdonítottak — továbbá — a' hon polgárai közül többen azért, hogy szóllási törvényes szabadságukat gyakorolva — az illető Megyék köz Gyűléseiken folytatott tanácskozások közben —véleményeiket előterjesztették —ezekért felelősökké tétetve, szinte felsőbb Rendeletből részint hivtelenségi, részint becsületvesztési büntetéseket követelő perekbe fogattak. A' Nemzet keserű aggodalmának mértékét fájdalmasan nevelte az is; hogy az utóbbi Országgyűlésének berekesztése után, csak hamar, felségsértéssel vádolt néhány ifjak az 1687—ik évi 14-ik és 1723-ki 5-ik czikkelyek rendeletüknek ellenére; a’polgári Törvényhatóságoknak általányos elmellőzésükkel— katonai erő által, fogságra vitettek — a’ perek ellenük, nyilvános-* ság, és tellyes mértékű szabad védelem nélkül, az 1741-ki 26-ik és 1805-ki 5-ik czikkelyek rendeletének félretételével — 's a' törvénykezés rendénekelmellőzésével tétettek folyamatba, ’s ámbár az ítéletben megismértetik, hogy a' felségsértési vétek be nem bizonyodott, még is igen súlyos és Törvényben nem alapuló önkényes büntetésre ítéltettek, némellyek közülök a’ reájok mért büntetésnek kiszenvedése végett az országon kívül vitettek, egyik meg azután is midőn máraz ítéletet reá szabott rabsági időt kitöltötte, s igy annak tellyesen eleget tett, iig} észi vizsgálat alá nem bocsátatván; az ítélet tartalmán túl is biinlettetett. Tetézte mind ezeket még azon váratlan, és sérelmes eset is: hogy Kossuth Lajos, ki olly tárgyakról, mellyek a’ megyei Gyűléseken törvényes köz nyilványossággal tanácskozás alá léteitek; másoknak kérelmükre, ’s különösen több Törvényhatóságok által is felszollítva, és megbízva írott magános levelezést folytatott, noha ezt sem Törvény, sem az eddigi törvényes szokás nem vétkesiti —főbb Parancsolat mellett, mellj' nem is Törvényben, hanem valamell} légi kormányi Rendeletekben sarkallónak mondatik, annak föl} tatásától elliltatatt, s ámbár az eltiltó főbb Parancsolat véle nyilván kijelentett kívánságának sem volt közölve — midőn lei élezéséit tovább is folytatná; katonai erő által befogatott — hivtelenségi perbe idéztetett — s az 1715-ik I V
