1839-1840 Főrendi Jegyzőkönyvek • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar- és Csehország e' néven Ötödik Koronás Királyától szabad királyi Pozsony városában 1839-dik évi junius 2-kára rendeltetett Magyar Országgyülésen a' Méltóságos Fő-rendeknél 1840. februarius 25-kétől majus 12-ig tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Nyomtatta és kiadta Schmid Antal / [1840]
1840 / 149. ülés
ha nzanban a’ KK- es RR- iu. egyenesen azt akarták volna kifejezni, hogy a’magyarországi törvényhozásnál máskép nem i iionosittathatik senki, mint az most történt, t. i. hogyha a’KK. és RR. által izenetekben ajánlatnak a’ honosítanak a’ ' Melt, l-o Rémieknek, — a’ nélkül, hogy ezen, az országgyűlés elrendezéséhez tartozó kérdésbe mélyebben beereszkedjünk, bátor vagyok a’ Mélt. Fő-Rendeket és a’ KK. és RRet arra figyelmeztetni, hogy — legalább (a ltomra — kivévén a’ mait országgyűlés példáját, a’ honosítás iránt a’ tanácskozás indítványozása mindig országos Választmányban történt, az indítványozás alapját tevő folyamodólevelek pedig, nem kirekesztőleg a’ KK. és ltRhez, hanem Ö cs. kir. Fenségéhez és a’ Melt. Fő-Rendekhez adattak be, — és ha e’ részben ezen alkotmányos ugyan, de egyszersmind a’ szokásnak is hódoló Országban a’ honosítás kezdetéről akarunk szólani, sokkal több példát fogunk felhozhatni az iránt, hogy a’ kezdemény! jog közös volt a* Mélt. Fő-Rendekkel is, mint hogy a’ KK. és RR. felállított elvük támogatására, kivált az eddigi gyakorlatból, az ellenkezőt volnának képesek bebizonyífni. Országbírója Majláth György: Csak azt érinteném röviden, hogy ezen izenetre nézve volnának ugyanő’ Mélt. Fő Rendeknek észrevételeik: de későre haladván az idő, és közelgetvén az országgyűlésnek vége, azokat előadni nem kivánjak. (Helyes /_) — Egyébiránt magára a’ dolog érdemére nézve a’ KK. és RRkel megegyeznek. ('Helyes!) \ador Ö C8. kir. Fensége S E’ szerint a' Mélt. Fő-Rendek hozzájárulnak az Országbíró Ó Exccllentiája véleményéhez. Fó-Tárnokmesler fíóró Eötvös Ignác*: Én mégis azt az észrevételt el nem hallgathatom, hogy annak világos meS.vjeSysése a’ törvényben, hogy azon személyek, kiket a’ mostani országgyűlés, Ő Felsége hozzájárulásával, szavazati joggal nem akar megkülönböztetni, azzal utóbb sem birandanak, — egy részt ugyan felesleges, más részt nem volna azzal egybehangzó, mit a’ Mélt. Fő-Rendek utóbb méltánylottak, s mi—főkép az országgyűlés ezen végső küszöbén —mindenkép tanácsos, t. i. az eddigi gyakorlattal és a’ Mélt. Fő-Rendek által felhozott példákhoz való ragaszkodással; — annak vannak példái a’ törvényhozásban, hogy bizonyos személyek iránt kimondatott az, hogy szavazattal és üléssel vétettek be: de az ellenkezőnek nincsen példája; és igy azt tartom, a’ dolog most is felesleges volna, miután a’ Mélt. Fő-Rendek a’ dolog érdemére nézve már nem csak megegyeztek, de fel is szólították a’ KK. és RRet, hogy ezen határozatnak a’ czikkelyekben ezélzott elhallgatását ü Felségének bejelenteni szíveskedjenek, minek az lesz a’ következése, hogy ha 0 Felsége elfogadja felírásunkat, azon személyek általa nem fognak az országgyűlésre meghivattatni, különben is akkor járunk legbiztosabban, ha a’ törvényben mentül kevesebbet mondunk, ’s azon példákat, mellyeket az Ország Rendei eddig követtek, mink is változás nélkül utánozzuk. Gróf Teleki László: Megvallom, azon záradékot, mellyel a’ KK. és RR- ezen törvénybe iktatni javasolnak, igen lényegesnek tekintem; mert az épen azt fejezi ki, mi tanácskozásaink tárgya volt; mikor a'jelen kérdés legelébb szőnyegen volt, noha igen röviden kívántam az illető czikkeket alkottatni, mégis szükségesnek láttam, hogy beléjök menjen az, mit világosan oda akarunk értetni, t. i. ülés és szavazattal honosíllulnuk e a’ kérdéses személyek, vugy nem ? nehogy ez iránt később kétség támadjon. — A’ KK. és RR. izenete ennél többet nem kíván , azért pártolom. Btiró Perényi László: Alázatos véleményem szerint azt tartom, hogy valamint a’ Mélt. Fő-Rendek nem szoríthatják a' T. Rendeket arra, hogy egy a’ honosítás elveit a’ jövő országgyűlésig kidolgozó Kiküldöttségnek elrendeléséhez járuljanak: úgy a' T. Rendek sem szoríthatják a’ Főméltóságú Rendeket arra, hngy azon nyilványos kifejezést: „sine sessione el sine volo“ a’ törvénybe elfogadják; és igy én Nagyméltóságú Báró Lederer és Báró Eichhoff urakra nézve diaetale conclusumnak tartom azt, hogy melléjek a1 régiebb törvényeink példájára, hozzá iktattassék azon nyilványos kifejezés: „cnm sessione et voto j“ aé többiekre nézve pedig ugyan az eddigi fenálló törvényeink példájához és a Nagyméltóságú Fő-Rendeknek előbbi végzésükhöz ragaszkodván, azoknak ellenére, az indigenáknak törvény által nyilván kijelentendő új coordinatiójában igy melleslegesen nem akarnék megegyezni. Fó-Ajtónállómesler Gróf Zichy Ferenc*: Nem lehet azt tagadni, hogy — mint azt a Napló is mutatja—erről volt kérdés a" múlt országos ülésben : de akkor a’ többség azt végezte, hogy csak azok legyenek kinevezve, kiknek votumot akarunk adni: azért pártolom a’ T. KK. és RR. izenetét. Gróf Erdődy Sándor : Báró Perényi László (') Méltóságával egyetértek, hogy a T. KK. és RRet arra nem szoríthatjuk, hogy a’ Választmány kiküldetését elfogadják, s igy bennünket sem lehet arra szorítani, hogy a kérdésben lévő elvet elfogadjuk: de ha jól hallottam az előadásokat, itt senki megszorításról nem szólt; — én azt nem is látván, de más részről kivonván, hogy a’ törvények rövidek és világosak legyenek, a T. KK. és RR. izenetét pártolom. Gróf Dessevcffy Aurél; Azt az indítványt, hogy az ollyan külföldi mágnásoknál, kiknek országgyűlési szavazatot tulajdonítani nem akarunk, ez a’ törvényben világosan meg is embttessék, én már első alkalommal pártoltam, s jelenleg is pártolom. A’ mi azt illeti, hogy a’ KK. és RR. többet akarnak, mint a’ mibe beegyeztünk, az magában igaz: de abból nem következik, a’mint már Gróf Erdődy is megjegyezte, hogy itten valami megszorításról lehetne szó. Mi azt indítványoztuk, hogy azokra nézve, kiknek szavazatot akarunk adni, a’ szavazat világosan embttessék meg, az ollyanoknál, kiknek szavazatot nem akarunk adni, annak megemlítése hallgatással mellőztessék, a’ KK. és RR. egy lépéssel tovább mennek, és a’ szavazatnak meg nem adását is világosan kitétetni kívánják. — Nincs tehat itt szorításról szó, sem egyik, sem másik részről, és a’ dolog a’ szokott országgyűlési tárgyaltatás utján van. Igaz az, hogy a’ lelirásba is elég volna azt belé tenni, mert ha ahhoz a’ Felség hozzá járul, úgy az is elegendő biztosítást ád, ha pedig nem járul, úgy a nélkül sem jő a dolog törvénybe. — Más részről azonban, ha a’ dolog igy van, azt sem latom át, hogy nagyobb világosság kedvéért, magában a törvényben is a’ megemlítés miért nem történhetnék meg.— A’ mi a’ gyakorlatot illeti: figyelmeztetem a’ Mélt. Fő-Rendeket, hogy minden gyakorlatnak egyszer újnak lenni és kezdődni kell; — mikor 1715-ben először jöttek- a törvénybe ezen szavak. „cum volo el sessione“ akkor ez is ujnás volt. — Ha tehat magában üdvös cs alkotmányszerü a dolog, nem Idom át, miért ne lehetne itt egy új gyakorlatot megkezdeni. Há<lor Ö cs. kir. Feusége ; E’ szerint a’ Mélt. Fő-Rendeknek nincs észrevételük. Vesque, — Alesscy — és tírosenbach Kéiroly a Mélt. 1 ő-llendek által köz felkiáltással elfogadtattak. Freiburyra nézve: Fő-Lovászmester Gróf Batthyány Imre: Azt tartom, ne tegyünk közöttük semmi különbséget; miután Őtet is a’ KK. és RR. ajánlották, részemről elfogadom. Fö-Pohárnokmcs/cr Gróf Keglevich János: Szintén nehézséget tenni nem kívánván, én is elfogadom. Tcmesi Gróf Tihanyi Fercncz: Nem emlékezem, midőn a múlt alkalommal válaszoltunk a KK. és RRnek, hogy megmondottuk e az okokat azokra nézve, kiket el nem fogadtunk I Az Itélömcster jelenti: hogy ez az izenetben csak általánosan volt mondva. Fő-rendi Napló. I. Kötet. CXLIX. országos ülés. Május 3—kán 1840. (y>f 156 l-ik ic.net honocítái tárj) »ben
