1839-1840 Főrendi Jegyzőkönyvek • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar- és Csehország e' néven Ötödik Koronás Királyától szabad királyi Pozsony városában 1839-dik évi junius 2-kára rendeltetett Magyar Országgyülésen a' Méltóságos Fő-rendeknél 1840. februarius 25-kétől majus 12-ig tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Nyomtatta és kiadta Schmid Antal / [1840]
1840 / 141. ülés
CXI if. országos tilt's. Aprilis 29-kt'n 1S40. 547 Bégnek kinevezésében megegyezni méltóztassanak, melly n' jövendőben a' honosítás érdemében zsinórmértékül szolgáló alapokat dolgozza ki, és a’ jövő országgyűlésen adja be. — Azonban pedig most ez úttal új elvből nem akarnék indulni, mert nem vagyok annak barátja, hogy áj elvek rögtön és minden oldalról való megfontolás nélkül alapíthassanak meg. így csak a’ régi elvek szerint azt tartom: hogy született magyart honosítani nem lehet, — hogy külföldi, akar nemes legyen maga Hazájában, akár nem, indigóidnak bevétethetik, mert arról törvényeinkben több példáink \ agynak, — hogy köztudományá tündöklő érdemekért taksa nélkül adassék meg »’ honosítás; de már a’ többire nézve, kit lehessen még taksa nélkül, vagy fél taksával az indigenák közé bevenni, — erre nézve a’ mostani állasunkban, a’ midőn az érdemeket oklevelekből nem ítélhetjük meg, igen nehéz volna szigorúan eljárni,’s azért nzt tartom, hogy most más módunk nincs annál, hogy az egyenkénti személyekre nézve közöttünk mindenki szavazatai csak a’ maga nézetei és meggyőződése szerint kijelentse, és épen azért, mivel ez úttal az érdemek latolgatásában szigorúan el nem járhatunk, abban is megegyezek, hogy csak némellyeknél, kikre nézve azt megtagadni nem akarnák, — tétessék hozzája: „cum sessione et volo/“ — de addig, míg új elvek kidolgozva’s elfogadva nem lesznek, itt is a’ régi törvények példáját követni kívánom, hogy a’ többieknél, a’ nélkiil, hogy: „sine volo et sine sessionec: — az előbb érintett hozzátétel maradjon el. Lijtlói Főispánt/ Báró Mujlhényi Antal: Méltóságos Gróf Mailáth Jánosnak abbeli kihívása, hogy ezen fő-rendi Tábla eredetére és az ezt illető históriai adatokra nézve velem megvívni kész ([vagyis, a’ mint ő magát kifejezé: a’ keztyűt felemeli), se’ nagylelkű, se’ lovagi; a* vívás és az ebből várható győzedelem csak úgy lehet dicsőséges, ha a’ fegyverek egyenlők; már pedig ha olly roppant históriai bajnok, mint a’ Méltóságos Gróf, olly igen csekély históriai tudománnyal biró emberrel, mint én, — akarna megütközni, igen egyenetlen fegyverekkel állnánk egymással szemközt; ’s igj', miután a’ Mélt. Gróf ezen kihívást annak bizonyos előtudásával tette, hogy engem porrá zúzhat, — méltán állíthatom, hogy a’ kihívás se’ nagylelkű, se’ lovagi. — Egyébiránt a* veremásásról tett előadásomat nem úgy állította elő a’ Mélt. Gróf, mint azt én előadtam; mert szerintem előadva, úgy hiszem, hogy azt vitatás alá nem is lehet venni; én azt mondottam, hogy: ha a’ hajdani Kormány a’ czímzetes mágnásokat, az 1687-ik esztendőbeli 10-ik törvényezikkely rendeletén túl, abból a’ czélból hítta meg az országgyűlésre, hogy az akkori érdekeinek előmozdításával rokonérzésű szavazatokat szaporítsa, ezen rokonérzésnek jelenvalóképen észrevehető csonkulására nézve méltán lehet mondani, hogy: a’ hajdani Kormány a' mostaninak mintegy vermet ásott. Unghi Főispánig Lányi Imre: Én is szívesen hozzá járulok azon indítványhoz, melly szerint a’ honosítandó külország!* mágnásokra nézve kimondassák: votummal és sessióval, vagy a’ nélkül vétetnek ebe?— Azonban tagadhatatlan az, hogy ez új idea, melly eddig az országos gyűlésekben nem említtetett; mert jóllehet ugyan törvénykönyvünkben a’ honosítottakról szóló czikkelyekben némellyek mellett találtatik az a’ kifejezés: „cum sessione et voto,“ mások mellett pedig nem, mégis ha az indigenák sorát vizsgáljuk, sokakat fogunk találni azok közül , kikről a’ törvény a’ sessio és votum jogát ki nem mondotta, — ollyakat, kik mégis itten közöttünk szavaznak, n’ nélkül, hogy ezen joguk kérdésbe vetetett volna.— Minthogy tehát ezen idea új, és az indítvány ezen Fő-Táblától jön, — arra, hogy az a’ T. KK. és UR. előtt méltánylást inkább találjon, tanácsosnak tartanám a’ Nagyméltóságú Koronaőr 0 Excellentiája javaslatát, — hogy a’ tárgynak felvétele országos Küldöttségre bizattassék, — elfogadni. — Egyébiránt ezen indítványt még egy más kérdéssel is némi összeköttetésben lenni gondolom, azzal tudniillik: ha valljon, mivel a’ T. KK. és Hlí. ollyanokat is ajánlanak, kik másutt sem nemesek, az illyenek a’ honosítás után fognak e nálunk jövendőre nemesi szabadsággal birm? — Mi pedig a’ honosítandók bevételére nézve néinelly előttem szólók által meghatározhatni kívánt elveket illeti: én a’ honosítandókat két classisokra osztom; az egyikbe számlálom tudniillik azokat, kik Hazánkért tett kitűnő érdemeikre nézve, minden kérésük nélkül, önként elfogadhatók; a’ másodikba pedig ollyanokat, kiknek az Országban lévő birtokuk, lakásuk, vagy egyéb viszonyaik megkívánják a’ honosítást, ’s ezeket is kérésökre — ha különben hozzájok semmi kifogás nem fér — azon remény alatt, hogy jövendőre a’ nyert honosításra magokat még inkább érdemesekké tenni fogják, — elfogadandóknak vélném. Gróf Andrássy Károly: Mennyiben ezen Tábla tárgyalásainak nem csak az a* czélja, hogy törvény alkottassák,— mi bizonyosan egyik fő czélja, — hanem az is, hogy itt értekezzünk, ’s az által olly elveket, melylyek még egészen tisztában nem állanak, tisztába hozzunk: újra felszólalni bátorkodom. — Hallottam 0 felségének azon jusát említeni, hogy () Felsége ezen Táblának tagjait kinevezheti: azt hiszem, hogy az tisztán áll; mert hogy Ó Felsége magyar nemesembert mágnássá tehet, azt tudjuk. — Az első eset volt Magyarországban Pálffyval, a kit az akkori Fejedelem inter snos dictos Comites referált; ’s igy ez állítás ezen része tiszta előttem; de a másik rész is szint’ olly tiszta, hogy tudniillik 0 Felsége indigenákat nem nevezhet az Ország hozzájárulta nélkül, legalább az e’ részbeni legfelsőbb kinevezésnek addig sikere nem lehet, inig az Ország a’ kinevezetteket nem törvényesíti, s azért csudálkozom, hogy ezt valaki itt kétségbe hozhatja. — Mi a’ dolog érdemét illeti: nzt hiszem, Hazánk állását tekintve, kívánatos, hogy mennél inkább szaporíttassanak az Ország lakosai, ’s azért azt hiszem, hogy ha valaki már nemesember,’s becsülete ellen kifogást tenni nem lehet, vagy különös demeritnma nincs, itt lakik, és az Országban bir, azt a’ honosításból kizárni nem egészen helyes; mert az illyen inkább javára, mint kárára lesz az Országnak; ’s igy azon nézetben, mellyel a’ Mélt. Csanádi Püspök előhozod, egészen egyetértek, miszerint a Caracalla Imperator tettére hivatkozott, ki elunván a’ sok folyamodást pro jure Cicitutis Homanae, birodalmának minden lakosait egy parancsolatja által római polgárokká tette, úgy én is az egész világ lakosait Magyarország polgáraivá tenném, még pedig taksa nélkül; — de itt Caligula Imperatornak példája is eszembe jut, ki annyira vitte a praemiumok és titulusok osztogatását, hogy utoljára lovát is római Consullá nevezte. — Azon egyet nem hallottam érinteni, de — a’ mennyire tudom — úgy áll, ’s ezen kérdéshez való, — Németországban ugyanis ugv van, hogy mindenki, ki jószágot bir, azaz: ki úgy áll, mint nemeseink állanak, kiknek pracdicatumaik vannak, nhreihen czímmcl élnek; — igy ha példáéi egy német nemes bírja Itatzersdurfot, igy írja magát: ,,Freiherr von liutzeisdorf; de azért ő Németországban még nem liárój nálunk azonban az illy nemes az indigenatust magnási jussal kapja, magyarországi Báróvá lesz. — Még egyet bátor vagyok itt előhozni. — Többször volt itt szó függő es független \otumokról; erre csak azt mondom, hogy az egész világban — a’ nélkül, hogy valakit legkisebbé sérteni kitánnék, mert sok szép charactereket ismerek, kiknek barátságukkal merek is dicsekedni,— s igy ismétlem, hogy az egész világon azok, kik hivatalban vannak, úgy nézettetnek, mint ollyanok, kikkel a’ Minister disponálhat. löbbet kevesebbet ez inindi" ugv van: mert a’ ki szolgálni akar — ÍNémctlyek részéről nemtetszés!) Nulla est regula 137* Ir.cnct honosítások iránt.
