1839-1840 Főrendi Jegyzőkönyvek • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar- és Csehország e' néven Ötödik Koronás Királyától szabad királyi Pozsony városában 1839-dik évi junius 2-kára rendeltetett Magyar Országgyülésen a' Méltóságos Fő-rendeknél 1840. februarius 25-kétől majus 12-ig tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Nyomtatta és kiadta Schmid Antal / [1840]

1840 / 141. ülés

Tir

r\Lí ni;., '.jrrüis W./n IR Iff.

Incnet hono-sine exceptione: — «1C — a’ mint momlám — ki szolgálni akar, többnyire előmenetelt kíván, valamint ft' jó knto- Bitisokiránt. na Genera|is kiv.;n lenni; azt pedig tudjuk, bogy ha a' Kormány ideája ellen valaki magát kifejezi, az által előmenetelét kétségessé teszi; ’s így valami kis függésről lehet itt szó. fNemtetszés némellyé,k részérőlf) De, kérem, azért ne méltóztassanak apprehend»!ni. —

Fő-Pohárnokmester Gróf Keglevich János: Én sem gondolom czélirányosnak lenni — ezen országgyűlésnek ágy szólván utolsó perezében — olly elveket felállítani és közleni az alsó Táblával, mellyek új vitatásokra adnak alkalmat, és minek csak az lenne a’ következése, hogy több izenetek váltatnának, és végre az egész dolog függőben maradna. — Hallottam én azt einlíltctni, hogy a’ Hazára nézve az valami nagy szerencsétlenség nem lesz, ha ezen az országgyűlésen egy indigena sem fog kineveztetni; — én egészen más véleményben vagyok; mert azt hiszem.

hogy mégis csak szerencsétlenség lenne, ha olly érdemteljes férjfi, mint Báró Lederer, nem honosíttatnék. _ A’

Koronaőr Ő ExceUentiájának azon indítványát, miszerint ő egy Választmányt kíván kineveztetni, magam is pártolom, ’s reményiem, hogy ezen Választmány az indigenák bevétele módját a’ régi lábra visszaállítandja, ’s e’részben a’ Csanádi Püspök Ő Méltóságával egyetértek; — most pedig az indigenákat azon sorral, mellyen folyamodtak, egyenként kívánom fölvétetni.

Báró Orczy Lajos: Gróf Teleki László 0 Méltósága indítványát pártolom.

Idősb Gróf Esterházy Mihály: Én is a’ honosítást a’legnagyobb jutalomnak tartom, mit egy Ország adhat, azért azt pazérolva osztogatni nem kívánom. Gróf Teleki László O Méltósága e’ részben nézeteimet tökéletesen előadta; — úgyszintén előadta azon hasznokat is, mellyek azon egyesekre szálkának ezen honosításból,’s azon nagy befolyást és fontosságot, raellyet kiváltságaik által nyernek az országgyűlésre nézve; — azonban indítványát azon módosítással fogadom el, mellyct Gróf Széchenyi István ü Méltósága tett, t. i. hogy hozzája tegyük, hogy: ,,cumu vagy „sine volo“ vétessenek c be? — Nem tartóztat engem itt azon nézet, mellyet Gróf I)e la Motte Károly Ó Méltósága előadott, hogy tudniillik ez bevágna a’ királyi jogokba; — ezt én nem hiszem; mert törvényeink mutatják azt, hogy egyenesen jogunk van ezt tenni.— Nem szólok arról, hogy 0 Felségének ne legyen jusa valakit magnósnak nevezni; — úgy azt sem hozom kérdésbe, hogy ü Felsége kinevezése által ezen Táblának tagjává válik: de indigenatus által Ó Felsége ezen jusát csak a’ törvényhozó test másik része helybenhagyásával gyakorolhatja. Az 1630: 30 törvényezikkely 2-ik §-a azt mondja: ,,Extranei vero, qui unté nobilitationem in Hungaros recepti non sunt, pro Nobilibus Ileyni nequaquam habeanturEbből az tetszik ki, hogy ha valaki armalist és donatiót is kapott, még azért nem indigena; mert mi mondhatjuk mindig, hogy mi adunk c neki votumot, vagy nem? — de a'tapasztalás is bizonyítja állításomat; mert látjuk, hogy ollyanok is, kiknek ha jószágok és praedicaturaok adattak, lionositoltaknak nem tekintettek; mert törvénybe nem voltak iktatva. Illy eset van az 1/15: 135 törvényezikkelyben: Felix Vernier de Liegos, ámbár praedicatum» volt, honosítást csak későbben nyert; és igv a’ királyi jogokkal itt összeütközést nem látok, ha hozzá tesszük: „cum“ vagy „sine voto.“ —Egyébiránt jövendőre nézve igen czélirányosnak tartom a’ Koronaőr 0 Excellentiája által indítványozott országos Választmányt; 's igy arra szavazok.

Ifjabb Gróf Apponyi György: Én is a’ honosításból eredhető kérdéseket sokkal fontosabbaknak tartom, mintsem hogy azokat mellékesen elhatározni lehetne; — azt tartom, hogy ezen kérdések egy országos Választmány munkálódását és az által való érett megfontolást megérdemlik; ’s igy e’ részben a’ Koronaőr O Excellentiája indítványát elfogadom, ’s kiváltom, hogy az elvek felállítása végett egy országos Választmány neveztessek ki jövendőre nézve; addig pedig, míg ezen elvek felállíttatnak és országosan elfogadva lesznek, azon kérdés elhatározásába: valljon valaki a’ honosításra, voksra és ülésre méltó e? — taksával, vagy taksa nélkül vétessék e be? — nem bocsátkoznám,

— ezen kérdés mindenkinek individuális meggyőződésére hagyandó: mindazáltal járulok azon elvhez, rnelly szinte kívánatos és szükséges, hogy ezen kérdésnek elhatározásában: valljon valaki a’ honosításra érdemese, vagy nem?

— valljon lehet e bizodalinunk, vagy nem, valakit ezen szép joggal felruházni? az Ország ’s nevezetesen ezen Tábla is részt vegyen. Szükségesnek tartom tehát, hogy addig is, inig azon elvek az országos Választmány által felállítva lesznek, Gróf Teleki László Ő Méltósága által felhozott példa szerint ez alkalommal a’honosítandókra nézve kijelentessék, hogy kinek kívánunk honosítást adni Cilin voto: de az ellenkezőt világos szavakkal a’ törvényben meg ne említsük.

Fő-Lorásztncsler Gróf Batthyány Imre: Czélszerűnek nem látom, hogy az országgyűlés vége felé illy kérdések vitatásába ereszkedjünk. — Mi a’ mostani tárgyat illeti: úgy vélem, hogy vegyük fel az izenetet,’s nyilatkoztassuk ki a’ folyamodókra egyenként nézve vélekedésünket.

Báró Ambrózy Lajos: Gróf Teleki László 0 Méltósága indítványában ’s azon pártolásban, mellyet nyert, tapasztalom annak legnagyobb biztosságát, hogy ezen Tábla magas állásának súlyát és becsét érzi. Voltak olly idők, hol a’ tanácskozás ezen teremben bizonyosan szűk korlátok közé volt szorítva. Jeles érdemekkel kitüntetett kevesebb számú hazánkfiai között forgott a’ tanácskozás , ’s lehet mondani, hogy azon tagoknál parlamentalis qualitások is voltak, mint azt nem régen egy általunk mélyen tisztelt ’s most itt jelen nem lévő Auctoritas előhozta. Akkor a’ Haza igen egykcdvűleg fogadta, hogy egyenként, csoportosan, vagy seregesen vétettek fel az indigenák. Most a’ dologmegváltozott: mert látjuk, hogy a’fönemesség intelligentiája, neve és vagyonának súlyát teszi a’ méröserpenyöbe,

— azt látjuk, hogy itt már most a’ szám is tekintetbejön, ’s nagyobb figyelmet érdemel. Ezen körülállásokhoz képest, hogy a’Hazára nézve nem lehet azt egykcdvűleg tekinteni: hogy ezen részvevő mágnások száma szaporodik, világos, ’s noha én csak rövid ideig vagyok tagja ezen Táblának, ’s igy talán hozzám nem fér, nehezíteni másoknak ezen Táblához való jutását, meg kell azonban vallanom, hogy a’ minő dicsőnek látóin, hogy itt ülni szerencsém van, úgy más részről, ha ezen indigenák ezen könnyűséggel úgy szólván seregestül felvétetnének, az által ezen Tábla állásának becsét és súlyát tökéletesen csökkenni látom, — ezt részemről nem óhajtóm; ’s így Gróf Teleki László () Méltósága indítványát elfogadom, azt tudniillik: hogy a’ Mélt. Fő-Rendek egyenként mondják ki, hogy kinek kívánnak voksot és ülést adni, kinek nem? A’ Koronaőr ü Excellentiája indítványait mindenkor szívesen szoktam pártolni, úgy most is, ha a’ Mélt. Fő-Rendek abban megállapodnak, hogy itt országos Választmány neveztessék, azt nem ellenzem : de annak szükségét nem látom, ’s az országgyűlés elrendezésének kérdését ez úttal mellőztetni kívánóin.

Gróf Páüffy József: Csak röviden Gróf Teleki László ü Méltósága indítványára szavazok: mindazáltal van észrevételem az előttem szólónak előadására, ki noha az indigenatus kérdését igen fontosnak találja, mégis az iránt rendelkezni nem akar. —Én azt tartom, hogy épen azért, mivel kétséges a’dolog, hogy kell c votumot adni, vagy nem? — kell itt az elveket elhatározni. — Mi a’ Koronaőr Ö Excellentiája indítványát illeti: arra reá nem ál-