1839-1840 Főrendi Jegyzőkönyvek • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar- és Csehország e' néven Ötödik Koronás Királyától szabad királyi Pozsony városában 1839-dik évi junius 2-kára rendeltetett Magyar Országgyülésen a' Méltóságos Fő-rendeknél 1840. februarius 25-kétől majus 12-ig tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Nyomtatta és kiadta Schmid Antal / [1840]
1840 / 141. ülés
Hi 540 CXTT országos files. Aprilis 29-kcn 1840. ixcnct hnno-érdeko mozdíttatik elő, függő votumok száma szaporodván. — Ezt én nem mondtam, hanem azt, hogy némcllyck - megsiKsoK ir*B,'ju||Ct _ uiy nézel bői kívánják; de hozzá tettem, hogy az minden esetre hibás nézet, és bizonyosan a’ Kormány erdőket az aristocratia lenyomása által előmozdítni nem fogja. — Azt sem mondtam soha, hogy itt függő votumok léteznék; meglehet, hogy jelenleg nincsenek, de lehetnek függő votumok is. — A’mit én e’ tekintetben kijelentettem, csak abból állott, hogy ha mind azok, kik indigenáknak javalltainak , mindig cvm voto et sessione fogadtatnának el, akkor a’ függő votumoknak száma nem sokára annyira növekednek, hogy a’ függetleneknek számát felülmúlná. Pozsegai Főispány Gróf Széchen Miklós: Azt hiszem, hogy a‘ Koronaőrt) Excell. által javaslód mód szerint leginkább ezélt erünk; igy indítványát elfogadom. Báró Jeszenák János: Akár regi törvényeinkét, akár más Országok példáját, nkár ön érdekünkét tekintsem, a" honosítást olly alakban, mint azt a' KK. es RR. akarják, nem pártolhatom. — Azon indítványok közül, mcllyeket hallottam , legczélszeríibbnek tartom Gróf Teleki László indítványát, ’s azért azt elfogadom. Koronaőr Gróf Keyleric/i Gábor: Hogy most, az országgyűlés jelen stádiumában elvek felállítása iránt a’ KK. es RRkel értekezzünk, ’s az iránt egyetértést eszközölhessünk, úgy vélem, hogy lehetetlen, mert az időből kifogyunk; azonban szükségesnek látom, hogy jövendőre nézve elvek állíttassanak fel, mcllyek szerint legyenek a' honosítandók bcveendők: azért én Gróf Teleki József Koronaőr 0 Excell. indítványát elfogadom; — egyébiránt most a’ folyamodásokat esvenként kívánom felvétetni. Csanádi megyés Püspök Lonovics József: Tulajdona az minden hibának, bűnnek ’s visszaélésnek, hogy magányosan nem marad, hanem nemének egész csoportjait huzza maga után, ’s egyszersmind nyomain egy láthatatlan kéz veti el magvak azon vesszőknek, mellyekkel az előbbutóbb büntettetik. így van az a’ honosítással is; ez hajdan olly országos megtiszteltetés volt, melly a’ Királyról ’s Ilonról szerzett legkitűnőbb érdemek jutalmául tekintetett, mig később az utóbbi országgyűlések engedékenysége az érdem bírálásával mindinkább felhagyván, bennünket azon helyzetbe telt, hogy a’ folyamodók nagy száma miatt Táblánk állását kell félténünk, ’s mivel a’ T. KK. és RR. által seregestül ajánliatnak, ’s alkalmasint e’Nagymélt. Táblánál közülök mindegyiknek lészen egy vagy másik oldalon barátja, valamint egy részről érdemeiket személyenként kellően latolni, úgy más részről közülök valakit kérésétől akár salva grulia, akár salva amicitia elmozdítani alig lehet. — Valóban ezen honosítás ma már a’ nemesítésnek legbizonyosabb ’s legkönnyebb módja lett. Honi törvényeink rendeleté szerint a’ hadi pályán szerzett érdemeknek legszebb jutalma a’nemesség; erre azonban a’ honfiak, a’ fenálló rendszernél fogva, cs tk 30 évek sora alatt tett hű s dicséretes szolgálat által tarthatnak számot; ellenben pedig a’ külföldi, ha valamclly nemes magyar leányt férjhez vesz, — pedig még soha egy magyar sem lelt házassága által se’ Angliában Pair, se’Rajorhonban Reichsrath, se" Ausztriában Landstand, — vagy ha valamelly magyar ezredben Hadnagy vagy Kapitány volt, — pedig talán ebbeli áttételével valamelly honfit ugrott át, — mihelyt valamelly törvényhatóság által ajánltatik, vagy az országgyűléshez folyamodik, gyakran nem személyre, hanem csak őseinek inkább csak említett, mint bebizonyított érdemeire hivatkozva, többnyire minden taksa elengedésével honosíttatván, — rendszerint ezen Nagymélt. Tábla tagjaivá lesznek. — Igen illő, Nagymélt. Fő- Rendek! hogy a* Haza iránti érdemeket a’ Haza ismerje el, ’s a’ honosítás magas díszével jutalmazza. Illy érdemeket a’ külföldiek maguknak rendszerint csak a’ hadi pályán gyűjthetnek; azonban ezek szerzésére megvan ma is a’ jó akarat, de —Istennek hála! — a’ béke áldási közt már régen hibázik az alkalom, ’s ekként a’ folyamodók többnyire csak őseik érdemeit hozhatják fel; tudjuk azonban, hogy mióta a’ turnirok megszűntek, a’ török által zaklatott Hazánk volt azon küzdőtér, mcllyre tolongottak mind azon külföldiek, kik hir, név, borostyán, vagy nyereség után szomjaztak, úgy hogy e’ tekintetben alig lesz a’ külföldön valamelly régiebb nemes család, mellynek hajdan több tagjai a’ török ellen nem víttak, Hazánkért nem vérzettek, ’s iránta kitűnő érdemeket nem szereztek volna; ’s ekként ha minden illy házból származott férj - fiukat az ősök érdemeiért honosítanunk lehet, szinte valamennyi külföldi régiebb családokkal, minden folyamodás nélkül, ezt tehetjük, a’ mi is emlékeztet Caracalla Imperator tettére, ki is, elunván a’ sok folyamodást pro jure Civitatis ltomon ac, széles birodalmának valamennyi lakosit egy edictuma által római polgárokká tette. — Azért véleményem az: hogy a’ T. KK. és RR. által hozzánk küldött lajstromot felvévén, minden egyesek érdemeit vegyük vizsgálatra, s az ősi érdemekre is illőleg figyelmezve, leginkább a’ személyes szolgálatokra tekintsünk. — A’mi pedig a’Nagymélt. Elnök O Excellentiája által kitűzött kérdéseket illeti: a’ jövendőre nézve Koronaőr O Excellentiájának az országos Választmány iránt tett javaslatát — mint czélszerűt — pártolom; azonban annak, a’ mit Mélt. Gróf Teleki László javaslóit, hogy t. i. a’ honosítandók, érdemeikhez képest, részszerint vokssal, részszerint voks nélkül honosíttassanak, — elfogadására nem hajlok; mert noha a’ Mélt. Gróf Dessewffy Aurél ur által felhozott egy pár példák illy különbségre mutatnak, de a’ gyakorlat ezen különbség ellen szól. Csodálatosak valóban az országgyűlési szavazatokra nézve törvényeink; mert midőn ezek p. o. Temesvárnak s a" múlt század eleje óta inarticulált valamennyi kir. Városoknak a’ diaetán ülést és szavazatot adnak, — ezeknek mind a’mellett sincs igazi voksuk, midőn ellenben az idézett törvények némelly férjfiakat vokssal, másokat annak elhallgatásával honosítanak: mégis ez utóbbiaknak maradéki e’ Nagymélt. Táblánál szavazati joggal élnek, ’s egyébként is ezen megkülönböztetés némikép a’ királyi jogokba vágna, ’s a’ kik azt kívánják, általa czélt épen nem érnének, miután mind a mellett is <) Felsége őket, mint már honosított magyarokat, minden pillanatban magnósaink egyéb jogaiban is részesíthetné. — Azért, noha a’ folyamodók érdemei közt nagy a’ különbség, ezt azonban én a’ honosítással járó jogokra kiterjeszteni nem kívánom, ’s azt legfelebb csak oda vélem kiterjesztendőnek, hogy kiknél kevesebb az érdem, azoktól a szokott taksa is egészen, vagy egy részben megkivántassék. — Nem akarom én azt árulni, a’ mi magában jutalom; azonban az ősök nyomán kivánok járni, kik a’ honosításnál egyedül ugyan az érdemre tekintettek, azonban egyes kivételek mellett a’törvényes taksát is megkívánták, ’s ez által a’ folyamodástól sokakat visszatartóztatván, azt nyerték, hogy a’honosodás igy nehezítve, mind e’ mai napig a’ legnagyobb megtiszteltetésnek tekintetett. — De kell még, Nagymélt. Fő-Rendek! az országos pénztárra is némi tekintettel lennünk, mellynek olly sok terhei mellett e’ taksák teszik minden jövedelembeli forrását. — Valóban nincs ehhez Európában hasonló eassa, melly állandóul üres, mégis volt eddig hitele, s mellynek szinte semmi bevétele sines, s mégis száz ezerre menő kiadásokat tudott eddig tenni. Gróf Amadé Viclor: Gróf Teleki László 0 Méltósága indítványát pártolom. Báró Percnyi László: Én ugyan nzt kívántam volna, hogy meg ne történt volna a’ régiebb szokástól való elállás, miszerint n honosítási kérelmek országos Kikiildöttségnck vizsgálatára szoktak bízatni, mivel a kozludományú tündöklő érdemeken kiviil egyébiránt az érdemeket csak oklevelekből lehet megítélni, ezek pedig egy nagy szánni gyülekezet állal nem vizsgáltathatnak: de minekutána az ezelőtti szokástól való eltávozás már a’ mult országgyűlésen is megtörtént * és most már az országgyűlésnek utolsó stádiumában vagyunk, igen szívesen pártolom a Koronaőr Ó Excellentiájának azon indítványát, hogy a’ T. KK. és Ilit. szólittassanak fel: hogy olly Kiküldött-
