1839-1840 Főrendi Jegyzőkönyvek • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar- és Csehország e' néven Ötödik Koronás Királyától szabad királyi Pozsony városában 1839-dik évi junius 2-kára rendeltetett Magyar Országgyülésen a' Méltóságos Fő-rendeknél 1840. februarius 25-kétől majus 12-ig tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Nyomtatta és kiadta Schmid Antal / [1840]
1840 / 141. ülés
543 t'XLI. országos ülés. Április 2ü-kén 1840. n magnasi, nemesi s következőkép az Ország legfényesebb jogaiba, használatiba, uiellyeknek becsét mindenkor fen-Ut««tk*n».( tartani kívánom, és a' inellyekhez különben tudjuk — milly nehezen lehet jutniok, — részesittessenek. — Minthogy ,isoK iri,t azonban az ajánlottak sorában sok ’s több ollyan jeles férjfiakat szemlélek, kik a’ Hazának méltánylását ’s az országos megtiszteltetést valóban megérdemlik, de még ollyanok is állanak közöttük, kikre azon tekintetből is figyelmet kell fordítanunk, mivel lényeges, szép hasznot árasztó ajánlásokat tévén, a’ Hazának hasznos tagjaivá válhatni fognak: mindezekre nézve tehát az általam igen tisztelt liptói Föispány Ó Méltósága propositiójárn, hogy mielőtt az individualitásoknak rostálgatásába bocsátkoznánk, vagy in massa elfogadjuk, vagy szorgalmazásaiktól in massa mozdítsuk el, — valamint arra sem állhatok, hogy a’ katonai személyek tekintetében csak a' stabalisok vétessenek figyelembe; mert a’jeles érdemek kisebb rangú férjfiakban is, bár őket a’ szerencse a’ tisztségeknek magasabb fokára nem emelé, teljes mértékben hasonlókép feltalálhatok; — hanem felállított egyéb princípiumait elfogadván, egyszersmind Tárnok 0 Excell. javaslatára, hogy tudniillik a’ megbirálandók megbirálását soronként elővegyük, — szavazok. — Mi továbbá a’ votum és sessio feletti kérdést illeti: valljon cnm, vei sinc vo/o egyik vagy másik indigenának bevétessék? az előttem szóló Gróf Dessewfly Aurél ’s Gróf Széchenyi István ü Méltóságuk véleményeivel egy értelemben nem lehetek, mivel ezen érdeklést, a’ minek nyoma törvénykönyvünkben szinte vagyon, elmellózui kívánván, tanácsosabbnak tartanám, azt az úgyis annyira óhajtott országgyűlés coordinatiójára halasztani. Gróf Károlyi György: Az idő rövidsége miatt ’s az idővel való gazdálkodás tekintetéből a’ sok indítvány közt bátor vagyok voksomat Gróf Teleki László 0 Méltósága indítványára adni, miszerint azt kívánom, hogy a’ KK. és HR. felszólíthassanak arra, hogy válasszák el azokat, kiket csupa nemesi joggal akarnak honosítani, azoktól, kiket a’ mágnások sorába iktatni kívánnak; ezek pedig inarticuláltassanak, cicim vel sine volo cl sessione, mint erre a’ régi törvényekben példák vannak. —Ettől engem az sem mozdít el, mit tisztelt Elnökünk mondott, miszerint az országgyűlés ezen stádiumában nem kellene illyenekbe ereszkednünk, mert ez által a’ két Tábla közt több izenetek váltatván, utoljára a' folyamodók indigenatust sem kapnának; — úgy hiszem, hogy ha mindjárt a‘ folyamodók három évvel később kapnák is az indigenatust, ez nem volna nagy szerencsétlenség a’ Hazára nézve, annál inkább, minthogy ezen indigenatus rossz irányt kezd venni, és abusussá válik, ha ennek elejét nem vesszük; ezen segítenünk kell, még pedig meggondolva kell segítenünk; ’s igy valójában szükségesnek találom, hogy e’ részben valami javítás történjék: következőleg továbbá is Gróf Teleki László indítványa mellett maradok. Gróf Teleki Domokos: Én is igen szükségesnek tartom, hogy ezen nagyon fontos tárgyban tisztába jöjjünk: de ezt nem annyira új elvek felállításával, mint a’ régiek kitisztulásával és életrehozásáva! kívánom elérni* — Rizonyos, hogy régibb időben honosíttattak többen úgy, hogy az alkotott törvényezikkelybett a’ személyekről tisztán kifejeztetett, hogy üléssel és szavazattal bírjanak. Azt sem tagadhatjuk, hogy idő folytával a’ törvényhozásnak ezen figyelmeztetése tekintetbe nem vétetvén, azok is, kik a’ törvényben üléssel és szavazattal felruházva nem voltak, meghívó-leveleket nyertek. Ezen cselekvésmódnak helytelensége több oldalról tűnik elünkbe. Egy darab idő óta ugyanis a’ honosítások nagy számmal tétetvén, ez által, ha mindazok, kik bevétetnek, egyszersmind szavazattal is bírnának, a’ felső háznak szelleme hirtelen változásoknak volna kitéve, igen gyakran ollyanok által, kik — a’ hazai dolgokbani járatlanságuk, úgy vagyonbeli függőségük miatt — annak körébe be nem illenek.— Azon practicus észrevételnek, miszerint a’ honosítottaknak csak kevés száma jelenne egyszerre itt meg, alaposságát nem tagadom: de igen könnyen fordulhatna eset itt elő, midőn hatalmas érdekek kívánnák azoknak nagyobb számmali megjelenését. — Mondhatni azt is, hogy a’ hazafiakból és honosítottakból tnagnási méltóságra emelés a’ Fejedelemtől függvén, ez úton is azon veszély, mellytöl menekedni kívánunk, épen úgy bekövetkezhető lenne; — midőn azonban egy rossz kevesebb, mint kettő, másfelől tekintetet érdemel az is, hogy az Igazgatás feles számú hivatalosok egyszerre kijelölésével olly ezélzatot árulna el, mellynek gyanújától is méltán óvakodhatik. — A’ fentebbi cselekvésmódnak második anomáliáját abban találom, hogy midőn két különböző személyek, egyik ollyan, ki külföldön csak nemesi tulajdonnal, a’ másik grófi, vagy bárói czímmel bírt, vétetnének be, jóllehet a’ kettő érdemei egyformák, vagy talán épen a’nemeséi volnának nagyobbak, mégis az egyik csak Hazánk több nemes polgáraival hasonló karba helyeztetnék, a’ másik ellenben született törvényhozóvá válna, és igy Hazánk legfőbb kiváltsága nein érdemtől, nem is a’ törvényhozó test nézeteitől, hanem egy idegen Ország kijelelésétől tétetnék függővé.— Végtére a’ hazafi erényeknek bizonyosan legfőbb ösztöne a’ Nemzet megismerése, ’s ha szép, e’ Hazának legfőbb kiváltságában őseinktől reánk szállt igazunkhoz képest részesülni, kétségen kívül még szebb kijelelés jut annak sorsába, ki a’ nemzeti közakarat által ön személyében emeltetik e’ magas polezra fel. Hazánk boldogságára ezélzó illy nemű erényeknek leghathatósabb eszközét hát meggyengitenünk, a’ leghelytelenebb tett lenne; — már pedig ezt cselekednek , ha azt gondatlanul pazérolva, erkölcsi fontosságától fosztanák meg. — Ezekhez képest pártolom Gróf Teleki László indítványát. — Egyébiránt annak, hogy a’ tárgy iránt jövendőre egy Bizottmány neveztessék ki. se’ szükségét, se’ czélirányosságát nem látom. Részemről mindent el kívánnék kerülni, mi arra mutatna, hogy valami uj elvek felállításával foglalatoskodunk, ’s ha valahol, itt a’ tettleges joggyakorlatot legbiztosabbnak tartom. Vélekedésem szerint az előforduló kérdések igen egyszerűek. Én attól is, kit ülés ’s szavazat nélkül veszünk be, bizonyosan a’ szükséges érdemeket meg fogom kívánni; törvényhozónak pedig csak azt fogom bevenni, kit mind kitűnő érdemei, mind független vagyonbeli helyzete által, mind pedig azon oknál fogva, hogy Hazánkban hosszasabb ideig lenni alkalmatossága lévén, annak erkölcseit, belső állapotját és viszonyait megismerte, arra alkalmatosnak ítélek. — A’ mi végtére a’ taksafizetést illeti: én a’ pénzt az érdem pótlékának soha sem tekintiietvén, valamint helyesnek tartom, hogy ki fizethet, fizessen: úgy egy valódi érdemest is azért, hogy nem fizethet, elmcllózni nem kívánok. Ezekhez képest a’ dolgot egyszerűnek tekintem; helyesnek tartom azonban, hogy mielőtt az egyes személyek feletti vitatásba ereszkednénk, elveinket, mellyekböl kiindulni akarunk, a’ T. Rendekkel közöljük, hogy azok felett az egyesség megtörténvén, annyival biztosabban mehessünk tovább. — Az országgyűlésnek végére sietésétől vett erősségekre nézve pártolom Gróf Károlyi György 6 Méltósága véleményét. Báró Vay Miklós: Ha az előttünk lévő tárgyat régi állapotjára akarnák visszavinni, oda kellene azt helyheztetniink, a’ honnan a’ honosítani szándékozottak ügyét a’múlt országgyűlés el engedte vezettetni; — elébb ugyanis, mintsem országos iilési tanácskozások alá bocsáttattak, a’ múlt országgyűlést megelőzött időkben, a’ honosításért folyamodóitok nevei, mindig vegyes országos Küldöttség vizsgálá meg azoknak folyamodó- ’s bizonyságleveleiket, — melyivekre alapított küldöltségi véleménytől kisértetve kerültek aztán az illető folyamodások az országosan egybegyült Rendek elébe. — Azonban akkor elállván a’ Fóméltóságú Rendek a’ régi gyakorlattól, ’s mintegy lemondván az előre való 136 *
