1839-1840 Főrendi Jegyzőkönyvek • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar- és Csehország e' néven Ötödik Koronás Királyától szabad királyi Pozsony városában 1839-dik évi junius 2-kára rendeltetett Magyar Országgyülésen a' Méltóságos Fő-rendeknél 1840. februarius 25-kétől majus 12-ig tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Nyomtatta és kiadta Schmid Antal / [1840]
1840 / 141. ülés
544 l'XLI. országos ülés. Aprilis t?}l-kén 1S40. u*o«thnaoRi-vi/.sgálnlban lehelő részvételükről, nem hiszem, hogy a’ T. Kendek most mór vissza engednék a* dolgot régi fekvésébe U'»k iránt. vinni _ >s e7( oknál fogva, magára a’ dolog érdemére nézve, az véleményem: hogy valamint az a' múlt országgyűlés alkalmával történt, úgy most is bocsátkozzunk belé, minden további halogatás nélkül, a’ Kendek által velünk közlőit s a’ honosításra ajánlott férjfiak feletti tanácskozásba. — A' mi azon indítványt illeti, hogy jövendőben ezen egész tárgy érdemileg ’s a’ kifejlett környülményekhez képest vétessék egy országos Küldöttség által tárgyalás alá: azt része mról sein ellenzem: nem vagyok azonban azon itt felhozott véleményben, hogy a’ mostani esetben akár a’Kendekkel vitatkozzunk elölegesen bizonyos elvek felett, akár magunk között állapítsunk meg elveket elébb, mintsem magába a' dologba bocsátkoznánk; hanem — a’ mint mondáin — ez úttal még elfogadnám mind azokat, kiket a' Kendek inasok részéről beveendöknek vélnek, ’s csak arra szorítanám a tanácskozást, ki vétessék be közöttünk! üléssel és szavazattal, vagy a’ nélkül, — ki egész vagy fél taksával, ’s ki ennek elengedésével? — Megjegyzem végre részemről még azt is, hogy a’ törvénykönyveinkben létező eddigi példákra tekintve, az iilési és szavazati jog megadását ugyan kitennéin mind azok nevei után, kiket ezen megkülönböztetésre méltóknak tartunk; — ellenkezőjét azonban ennek, azt t. i., ha valaki nem nyer ülést és szavazatot, nem tenném ki: — nem pedig azért, mert magában is értetődik, ’s eddig is úgy volt mindig gyakorlatban, hogy az illy esek országgyűléseinkre személyesen nem hivattak meg. — Gondolnám tehát, mennénk belé minden további idővesztés nélkül az egyes személyek feletti véleményadásba. Székesfején'ári megyés Püspök liárú Burkóczy László: Szívesen csatolom ez alkalommal voksolna! azokéhoz, kik a’ Haza iránt hű kebellel viseltetett több érdemes főbb rangú családokat honosítani akarni nem késnek: azonban mindenek előtt az iránt sajnálkozásomat nein titkolhatom, hogy a’ T. KK. és UH. az eddig divatozó régi szokást mellőzve, a’jelen tárgyat nem egyvelges Küldöttségben, hanem e’Táblát nélkülözve, csak maguk — egy uj rendszert kezdve — tárgyalták, minek is egyedül tulajdonítom, hogy egy tárgy, melly máskor igen könnyen végezendő volt, most sokfelé menő vélekedéseknek fejlekedésére ád alkalmat. — A’ KK. és KK., a’ mint veszem észre, saját körükben szívesen expropriálnak, a’Nagy méltóságú Táblához pedig még szívesebben incorporálni hajlandók; — ennek okát én feszegetni sem nem akarom, sem nem szükséges, — itt most nem marad egyéb hátra, mint a’ dologhoz hozzászólani. — Méltáuylom én Gróf Batthyány Kázmér 0 Méltóságának azon törekvését , miszerint a’Nemzet nagylelkűségét úgy kívánja nyilvánítani, hogy azt, a’ pazarlásnak kizárásával, az illető takarékossággal párosítsa, mire annál inkább szükséges figyelmezni, minthogy egy igen nagy érdemű Tagjától e’ Mélt Táblának értésemre esett, hogy az Országnak pénztára, mellyre az Országnak épen, mint a’ nagylelkűségre, mindenkori szüksége vagyon, nem csak üres, hanem több száz ezerekkel a’Felséges Kincstárnak adósa, ’s azért ennek ezen állapotja szinte tekintetet érdemel, ’s ez az okok egyike, mellyre nézve a’ Nagymélt. Gróf Koronaőr által javaslóit országos Választmánynak kiküldését meggazdálkodui óhajtanám; de még inkább azért, hogy — a’ mint előttem szólott Mélt. Báró Yay Miklós, Borsod vármegyei Fóispányi- Ilelyettes, igen világosan kifejtette — az indigenatus kérdése ’s ahhoz tartozó törvényes nézetek eddig tisztában voltak, most is tisztában vannak, nem is lehetne tanácsos, per excerpta ezzel elébb bíbelődni, mintsem az országgyűlésnek rendszere általánosan itten eltárgyaltatnék: mert mielőtt itten e’ Nagymélt. Táblánál a’ szavatok állásának elvei kidolgozva lennének, melly’ foglalatosság egészen más körbe vág, addig miként lehessen az indigenáknak országgyűlési állását rendezni, vagy .csak javaslani is, nem látom. — 3Iagára a’ tárgyra nézve elfogadom a’ .Mélt. Gróf Teleki László által tett indítványt a’ szerint, mint azt előttem szóló Mélt. Gróf Széchenyi István, de még inkább, mint .Mélt. Gróf Des- 6ew(fy Aurél módosította. Pécsi megyés Püspök Scitorszky János: A’ mennyiben ezen tárgy már több szónokok által világosságra hozatott, az én nézetem csak abban pontosul, hogy én a' honosítást nagy megkülönböztetésnek és jutalmazásnak tartom; de más tekintetben megvallom azt, hogy a' honosítandók bevétele módjában némellycket ollyanokat hallottam, mellyekbeu egész világosságban nem vagyok. Akár a’ régi, akár az újabb törvényeket nézzük, bizonyosan arról fogunk meggyőződni, hogy minden elvekre nézve nem vagyunk olly tisztában, mint ezt ezen tárgy fontossága megkívánná; — csak egyet hozok elő: a’ régi törvényben benne van az: aim roto el sessione, az uj törvénybe pedig az belé nem tétetett; már most itt az a’ kérdés: ha valljon azok, kiknek votumuk nincs a’ törvényben világosan kitéve, meghivattatnak e regalisok által, vagy sem ? — Én meg vagyok győződve, hogy mi ezen tárgyra nézve világosságban nem vagyunk, és azért, ha valljon mindjárt ollyan Választmány küldessék ki, melly azon tárgyat felvilágosítsa, és egész kiterjedésében előadja, vagy pedig ezen egész dolog az országgyűlés coordinatójára halasztassék? az a’ Mélt. Fő-Kendek határozatától függ. Én részemről e’ második kérdésre kezet fogok. — A’ mi magát a’ dolgot illeti: erre nézve az én véleményem oda járul, hogy midőn elveket alapítunk, és azokról tanácskozunk, azok iránt a’ T. KK. és lilikéi több rendbeli üzeneteket kell váltanunk; erre most időnk nincsen, ’s erre nein napok, hanem hetek is szükségesek; itten most csak egy elvet hozunk fel, ’s csak ebben sem tudunk megegyezni egy-két óra alatt: azért, ha minden elvekben meg akarunk egyezni, igen hosszas időre volna szükségünk. De, másodszor: azért is el kellene állani ezen elvek feszegetésétöl, mert azon érdemes férjfiak, kik magukat honosíttatni kívánták, bizonyosan, ha azt előre tudták volna, hogy mi elébb elveket határozunk el, akkor ezen elvek szerint folyamodtak volna, ’s lett volna talán közöttük ollyan is, ki talán pennát sem emelt volna fel folyamodásának elkészítésére, ha az elveket előre látta volna; igy ezen elveket feszegetni, vagy megállapítani káros, ’s jobb lenne a’ mostani esetben azon az utón mennünk, mellyen eleink jártak: a múlt országgyűlésen t. i. sorban vették fel a’ folyamodókat, és azoknál kettőre figyelrneztek, t. i. arra, hogy azokat, kiknek nagy érdemük volt, minden taksa nélkül jutalmazták; ott pedig, hol kevesebb volt az érdem, a taksára is figyelmeitek. Azt tartom, hogy ezen elvek feszegetését hagyjuk tnásszorra, és ne ereszkedjünk azon kérdésbe: cum cél sine roto ? hanem egyedül csak arra szorítsuk magunkat: kit akarunk bevenni cum taxa, kit a’ nélkül? Gróf De la Motte Károly: Senki nálainnál háladatosabban ’s mélyebben nem érzi, minő nagy jutalom a honosítás külföldi nemzetségnek : azért bizonyosan, mivel annyira tudom azt becsülni, nem kívánhatom semmi esetié, hogy vég nélkül szaporittassanak a’ honosítások: és igy szivem szerint Ö Méltósága Gróf Teleki László előadását pártolom, hanem azt tartom, hogy a’ tárgy ollyan, melly mély megfontolást kíván. — Nevezetesen kettőt hallottam; egjik az: hogy faclisch menjünk be ezen kérdésbe; — a’ másik vélemény pedig az volt: hogy a’ KK. és KK. szólíttassanak fel arra, hogy tegyék ki világosan azoknak neveit, kiknek voksot és ülést adni akarunk. Attól tartok, ha mi ezt cselekeöszük, az minket oda fog vezetni, hová jönni nem is akartunk, arra az esetre kivált, ha provocáltatnának a 1. KK. és KK.; mert akkor három jus jönne kérdésbe; — az első: a’ Fejedelem jusa, miszerint törvényeinkhez képest a l ejedelcrnnek v an jusa, indigenákat nevezni: kétséget nem szenved, hogy jusa van cum roto et sessione, vagy ubstpis roto et sessione. — A’ második kérdés az lenne, hogy: valljon a’ KK. és KK. initiativája mennyire terjedi — terjed e oda,
