1839-1840 Főrendi Jegyzőkönyvek • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar- és Csehország e' néven Ötödik Koronás Királyától szabad királyi Pozsony városában 1839-dik évi junius 2-kára rendeltetett Magyar Országgyülésen a' Méltóságos Fő-rendeknél 1840. februarius 25-kétől majus 12-ig tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Nyomtatta és kiadta Schmid Antal / [1840]
1840 / 140. ülés
CXIj. országos ülés. Április ‘28-kán Í<S40. k a crzrlcsc k iráni. kir« j< /.ni (.'rój Zichy Ödön: Alulikor, midőn ezen izenet tárgyalás alá vetetett, Szerencsem volt véleményemet bővebben jelenleg <sek orra emlékeztetem a Mélt. lő-Rendekct, bogy midiin ezen szerzet Mária Therézia alatt eltöröltetett, nie!l>ek voltak azon fontos okok? Annji bizonyos, bogy ők Szent János példáját nem követték. — En veszedelmesnek nézem ezen szerzetet, ‘s azon okból a KK. és RR. izenetet pártolom. llcrczeg-Prímás Jiojtacsg József: Ila különösen Országunkra íigyelmezünk, itt azok az idők, mellyekben a1 Jesuíták mostoha sorsot tapasztaltak, cle.gendőképcn kiniutatj;»k, miért voltak ellenségeik, 's hova czéloztak az ö ellenkezőik. __Először hozta be őket Oláh Miklós esztergomi Érsek; azután, a’ mint a zavaros idők és támadások keletkeztek, a" szerint a' Jesuiták közönségesen az elsők közül voltak, kik a’ mostoha sorsban részesek lettek, s minden veszély, melly a‘ eatholieus.ik ellen támadott, őket érte legelőször, s miért? — azért, mert a' catliol. hitnek jeles szolgálatokat tettek; — azt vélném, ho^y esik azért is tartózkodni kellene mind az ellenük felhozott vadhúsoktól, mind pedig ezen illy nyilványos mcgbélyegezésiiktől (melly szinte előre való rettegést nyilatkoztat ki irántuk), nehogy némileg az latszassék kitűnni, hogy ismét azok, kik tán hasznos szolgálatokat tennének a" catliol. hitnek ’s résznek, kivántatnának elmellőztetni. De más elegendő okok is vannak arra, hogy könnyít hittel — s talán csak első kézbe akadott egy-két könyvnek olvása után — olly vádak, mellyck itt is kezdődnek előhozatni, világszerte ki ne szórattassanak. Annyi bizonyos, hogy valamint vannak, kik őket vádolják, úgy igen nyomos írók vannak, kik mellettük állanak; közönségesen el lehet mondani, hogy valamint Hómában ugyanazon nagybéli szertartást mint csúfsággal teljest rajzol le Kotzebue, ellenben mint épületest és szivrehatót ir le Stäel asszony: úgy az olvasók is, a' mint először e’ vagy ama' könyvekbe akadnak, s a mint a' tárgyat egyéb nézeteikhez képest felfogják, úgy a’Jesuitáknak ellenségei vagy barátjai lesznek. Ezen észrevétel arra elég, ha igazságosok akarunk lenni, hogy nagy meggondolással szóljunk. — Semmi esetre, sem a’ szabadsághoz, sem a nemzeti álláshoz, sem a’ külső körülallásokhoz illőnek nem találom, hogy ezen felirás ü Felsége elébe juttassak. — Mi különösen azt illeti, hogy az ujabbi kérdésnek vitatása ezen Kendnek tulajdoníttatik: azt sem a’ körülményekkel, sem az idők folyamatával összeegyeztetni nem tudom; — hol ezen ujabbi kérdések támadtak, ott Jesuiták nem is léteznek, a’ hol pedig léteznek, ott különösen az illy kérdésekről, vagy ezekre épen ö altatok adott alkalomról nem sokat tudunk. — Az is igaz, hogy hasonló kérdésekre eleg alkalmat nyújtottak magok a’ protestánsok: mert a’ melly elvekből azon kérdések támadtak, azok nekik is sokszor és sok ideig tulajdonaik voltak. — Talán igazsággal mondhatjuk, hogy most is elegen vannak köztük, kik szint' azon elveket tanítják, azokat ajánlják. — Vannak Magyarországban is protestánsok, kik szintén a’vegyes házasságokat jóvá nem hagyják, — igenis vaunak, ha kell, elég bizonyságot hozok elő: tehát e tárgyban tovább is a’ Mélt. Fő-Rendeknek előbbi nézetei mellett maradok. Gráf Teleki Domokos: Azon elvet, hogy az Ország megegyezésén kívül semmi szerzetesek be ne hozattassanak, alkotmányszeríinek és törvényesnek tartom , éspedig azért, mert jóllehet a' Rí élt. Fő- Rendek áltál is idézett 1715: 102-dik törvényben az mondalik, hogy az ott említett szerzetesek egyébiránt Ö Felsége által is bevétethettek volna: midőn azonban ugyanezen törvény végén azt látom, hogy a’ szerzetesek száma az Ország szükségén és 0 Felsége megegyezésén kivül ne szaporíltassék; — továbbá ezen törvény keletkezése után törvénykönyveink nyilvános nyomát mulatják annak, hogy a’ szerzetesek országos végzések által vétettek be, — ezek által egy világos gyakorlatot látok alapítva. — Mert jóllehet sokaknai a' szokás iránt kevesbbé vagyok engedékeny, mindazáltal azt mindenütt kész vagyok elfogadni, hol az a’ törvényhozó test ismételt egyforma tettein alapúi. — A' Jesuitakról, kikről igen sokat lehetne mondani, bővebben beszélem nem akarok, és csak azt mondom , hogy a' KK. és RR. kivánatát mind reájok, mind más szerzetesekre nézve helyesnek és szükségesnek tartom. Gróf Teleki László: A’ mult alkalommal, midőn ezen tárgy szőnyegen volt, kifejtettem nézeteimet, ’s azokhoz, miket akkor mondottam, most is ragaszkodom. — Akkor, ha jól emlékezem, ezen Melt. Fő-Tábla aggodalmának fő oka az volt, hogy a' KK. és RR. izenetében ollyas valami mondatik ki, mintha 0 Felsége által uj szerzetesek nem hozattathatnának he, 's igy a‘ Mélt. Fő Rendek azt hitték, hogy ez által a' fejedelmi jusok érdekelteinek. Én tehát részemről nem ragaszkodom a’ KK. és RR. ahal használt kifejezésekhez: de mivel a‘ KK. és RR. csak azt kívánják kijelenteni, miszerint új szerzetesek behozatalától igen irtóznak, s csupán csak ez iránt kivannak () Felségéhez felírni, miben — gondolom — ezen bőméit. Tábla többsége is velük kezet fogand, mert senkit sem hallottam még úgy nyilatkozni, hogy uj szerzetesek behozatalát kívánatosnak látja, — minden törvényes hivatkozás nélkül el lehetne a‘ fel Írási javaslatot fogadni. Csanádi megyés Püspök. Lo no vies József: Csak a drága idő kímélésének szüksége s azon tekintet, nehogy mar későbbre haladt tanácskozásinknál hosszasb vitatkozásokra s némi ingerültségre nyújtsak alkalmat, hirhat arra, hogy rövid legyek, ‘s egyszerűen csak oda nyilatkozzam, hogy én ez érdemben most is a Nagyinélt. Fő-Rendeknek minapi határozatát pártolom ; — pedig megvallom, hogy több nyomos észrevételeim lettek volna, mind ezen izenet iránt, mind pedig különösen előttem szólott .Mélt. Gróf Yiczay Hedrik ur előadására nézve, kezdettől lógva épen addig, hol — a mi reám igen lajdalmasan hatott — sajnálni látszik, hogy a’ mai Róma a hajdanin, azaz hogy Rómában a kereszténység a pogányságon diadalmaskodott. — Azt hiszi a’ tisztelt Szónok ur, mintha a' külföldi vallásbeli mozgalmak a Jesuiták miivel lennének; azonban ezekben a catliol. Egyház örök elvei forognak fen, mellyek 15 századdal régiebbek eme szerzeteseknél, s őket bizonyosan túl fogják élni. Hogy ezen elvbeli forrongásokra a* Jesuitáknak befolyása nem volt, meg fog győződni a tisztelt Szónok ur, ha meggondolja, hogy azok a’ Porosz Honban támadtak, hol a’ Kormányszék nem csak semmi Jesuitát nem tűr, — hiszen talán ezek mellett nem is lehetne sem a belső bátorságot, sem az európai békességet fentartani, — hanem még a jesuitáktóli félelmének bővebb bebizonyítására — a’ mint azt egy, a' mult évben kibocsátott Cabinetsordre mutatja — azt renddé, hogy a’ melly porosz ifjú a' Jesuiták igazgatása alatt álló valamelly külföldi oskolában merészel tanulni, annak katonáskodási ideje három évről hatra fog büntetésül terjesztetni. — Mit tartott kezdete óta a' catliol. Egyház a' vegyes házasságokról, már máskor volt szerencsém bővebben kifejteni; tekintvén azoknak következéseit, ő azoktól mindig idegenkedett, s élvéinél, nem pedig valami jesuitai tanács vagy befolyásnál fogva, megvonta némelly esetekben, ’s kellett is megvonnia azon áldást, mellynck megtagadásával olly nehezen tud mindeddig a" Mélt. Gróf kiengesztelődni. Ugyanazon okokból, ugyanazon joggal, ugyanazt tanította mindig, "s mai nap is tanítja a protestáns Egyház is. — Például szolgáljon erre Honunkra nézve bizonyos Fábián József veresberényi református Lelkipásztor ’s a’ veszprémi egyházi kerület seniorának Veszprémben 1805-ben illy eztm alatt kiadott könyve: ..Prédikátori Tárházmellynek egy része az úgynevezett „Ekklézsiai Agendát,“ vagy a sacramentumok kiszolgáltatásának 's a' házasulandók egybeadatásának módját ’s formáját foglalja magában, s az utóbbira nézve a házasulandókat illető, több más tanács, oktatás ’s figyelmeztetés után a’ 91-ik lapon a’ religio tekintetében igy szól: „Majd szinte olly szükségé* a' vallásra nézve az eyyealóség. Miéri ? mert semmi nem köti jobban egymáshoz a' sziveket, mini a vallás, es semmi sem leszi erősebbé a’ kölcsönös szereldei, mint az, hu ők mind kelleti együtt es egyforma módon imádjak az Isteni. — Ellenben semmi sem idegeníti cl azokat inkább egymástól. mini ha egyik cyy, másik másfele módon fisz-
