1839-1840 Főrendi Jegyzőkönyvek • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar- és Csehország e' néven Ötödik Koronás Királyától szabad királyi Pozsony városában 1839-dik évi junius 2-kára rendeltetett Magyar Országgyülésen a' Méltóságos Fő-rendeknél 1840. februarius 25-kétől majus 12-ig tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Nyomtatta és kiadta Schmid Antal / [1840]
1840 / 140. ülés
CXI i. országos ülés.Április 28-kán 1840. 535 EpCU 'n 1,c,n lehel, hogy ebből gyakorta sok kedrellenségek ve származzanak. Különben is oh inéiig11" irőseget dolog, keresztények! mikor a' férj az ö feleségének, a' feleség az ó férjének így szólilikizpnrt ft’ szerzetesek iránt. teli az Istent, szép! oh melly gyönyör hatnak: jerünk, menjünk fel az Urnák házába, és dicsérjük ötét !u — A 103-ik lapon: „2. Azt mondom továbbá, hogy öszveillő személyeknek kell öszrckötlelni. azaz oUyanoknak, a’ kik mind idejükre, mind sorsakra, mind — ha lehet — vallásukra nézve is, egyezők legyenek; szükséges ez azért, mert ezektől igen sok függ a' csendes es békésségcs életre nézve a' házasságban, annyira, hogy a ki ezekre nem figyelmen, számtalan sok bajokat okoz ő magának, a' mcllyekkel küszködni kell ö néki teljes életében*'' — Mind ezt cn az említett Lelkipásztorban nem csak nem kárhoztatom, süt nyilván elismerem, hogy ő ’s az evang. Egyház rosszalván a’ vegyes házasságokat, nem csak természetes jogával cl, hanem kötelességet teljesíti. — .Már pedig csak nem fogja a’ tisztelt Gróf ur állítani, hogy ezen Lelkipásztor tanítása a* .(csuhák fondorkodásának eredménye volna: higye el tehát azt is, hogy a' vegyes házasságokra nézve, a’ melly elvek mellett az Egyházi-Rend a’ külföldön, s Honunkban is, buzgólkodik, azt lelkiesméretes kötelessége érzetében, nem pedig a’ Jesuilák valatnelly alattomos befolyásának következésében teszi. Báró Jeszenák János: Olly szerzetes Rendeket, mellyeket az egész felvilágosodott világ — elveik miatt _ veszedelmeseknek tart, s maga az egyházi zsinat sem kívánt behozni, Hazánktól távolítani kívánván, a" KK. és RR. izenetét egész kiterjedésében pártolom. Rárior OS. Uir. Fensége: A’ Mélt. Fő-Rendeknek többsége az elűbbeni izenethez ragaszkodik. Nádori ítélőmester Szöggéngi László olvasá 11-ik izenetét a' KK. és RRnek a’ megürült egyházi hivatalok jőve-11''11 iienet »’ , . , J J megürült egyde’mei tárgyában. házi hivatalok Koronaőr Gróf A egier ich Gábor: Minekutána a’ T. KK. és RR. e’ jelen válasz-izenetüket azzal fejezik be, hogy türgyibün' azon esetre, ha ezen Fűméltóságú Tábla most sem járulna abbeli javaslatukhoz, miszerint a’ megüresedett egyházi méltóságok 's hivatalok jövedelmei azon időre, mig ismét betöltetnek, az Ország pénztárába szolgáltassanak, — ezen javaslatukat ez úttal leteszik, — én sem akarok magának a’ tárgynak bővebb és érdemlegi fejtegetésébe hosszasan bocsátkozni. Hogy én a' Nagyinéit. fő rendi válaszból azt nem következtethetem, mintha abban a fejedelmi örökösödési jus annyira kivántatott volna kiterjesztetni, hogy az örökölt egyházi javakról a’ F'ejedelem, mint kirekesztő tulajdonáról, minden feltétel nélkül rendelkezhessék, ebbéli állításomat az 1439: 21 és 1530: 18 törvényczikkelyekre való hivatkozás által igazolva látom. — Továbbá nem hagyhatom érintés nélkül, hogy a KK. és RR. által felhozott 1599: 31 és 1639: 75 törvényczikkelyekben a’ megüresedett egyházi javakról említést nem találunk, és hogy azoknak tartalma tisztán csak más egyéb, a" királyi koronához örökösödési úton jutandó jószágok adományzásáról szól; valamint azt sem látom, hogy az 1790: 12 törvényczikkely mi befolyását tartotta légyen fen az országgyűlésnek a' kérdéses jószágok jövedelmeirőli rendelkezésben. — A mennyiben egyébiránt a’ T, KK. és RR. magoknak a’megüresedett egyházi javak jövedelmeire jogot kívánnak tulajdonítani, és tekintve továbbra fentartani, én legalább csekély vélekedésem szerint bizonyosnak tartom, hogy az 1-ső Rész 10-ik czíme világos értelme ellenére, azt soha sem fogják kivivhatni, és ebbeli ezélzásuknak elérhetését csupán csak 0 Felségének, legkegyelmesebb Urunknak, atyai kegyességétől, mint a kérdéses jövedelmek kétségtelen tulajdonosától, várhatnák, hogyha t. i. Felséges Untak kegyelméből arra hajlanék, hogy a" kérdéses jövedelmek, ntcllyekről 0 Felsége, mint az 1597: 3 és 1601: 2 törvényezikkelyek foglalatjában érintetik, tulajdonosi jussal csak önmaga rendelkezhetik,— ideiglcn az Ország pénztárába szolgáltassanak. Fő-Tárnokmester Báró Eötvös fguácz: A’ KK. és RR. még egyszer felszólítják a’ Mélt. Fő-Rendeket arra, miszerint méltóztatnának azon kivánatukhoz ’s javaslatukhoz járulni, hogy 0 Felségénél szorgalmaztassák azt, hogy ezután a’ megürült egyházi hivataloknak jövedelmei nem a' legfensőbb kincstárba, hanem az Ország pénztárába folyjanak. — Fzen ismételt kivánaluknak támogatására a’ KK. és RR. bővebben és terjedelmesebben figyelmeztetik a’ Mélt. Fő-Rendeket olly altalános nézetekre, mellyeknek következése az, hogy az üszves törvényhozás valamint más minden jövedelmekről, úgy jelesen a" királyi jövedelmeknek ezen neméről is rendelkezzek. — Mi az elsőt illeti: a' KK. és RR. jelen izenetükben sem mutatták azt meg, hogy a’ kérdéses jövedelmeknek ne volna már most is törvényes rendeltetésük, vagy hogy azoknak ezen törvényes rendeltetésre szükségük volna, vagy hogy az, mit a' KK. és RR. kivannak, czélszerübb volna annál, mi eddig törvényesen létezett. — En tehát, ki nem felejtkezhetem el arról, hogy ezen királyi jövedelem neme , t. i. a Királynak azon járandósága, melly néha ’s ideiglen a’ megürült egyházi méltóságoknak jövedelmeiből foly a’ kincstárba, ollyan, hogy annak már országos rendeltetése van, még pedig ollyan, mellytől azt fontos tárgyaltatás nélkül elvonni lehetetlen, — a mi elég világosan kitűnik az 1715: 16 törvényből, de még inkább akkor, ha ezen törvényczikknek indítóokai és körülményei kellő figyelembe vétetnek. — Ezen jövedelmek épen a’ várak épen való fentartására és a’ Haza védelmére vannak szánva. Ez olly törvényes rendeltetés, hogy azt most kétségbe hozni, törvényes rendeltetésétől elvonni, mielőtt mindenkép ertesittenénk arról, hogy azok erre nem szükségesek, ’s hogy az abbeli hiány máshonnan fog pótoltathatni, tanácsos nem volna. — Mi azon általános nézeteket illeti, melly eket a’ KK. és RR. kifejtenek, hogy a’ királyi jövedelmek általában (a koronái jövedelmeket nem értették, mert azoknak tiszta rendeltetésük van a’ törvényben) a" törvényhozás rendelkezése ala tartoznak, valamint azt általában tagadni nem lehet, ’s valamint azt senki közülünk tagadni nem is akarta, úgy viszont azon kiterjedésben, mint azt a KK. es RR. itt előadják, részemről minden esetekben pártolni s magamévá tenni nem akarnám: mivel tehát a KK. és RR. minden e tárgybani elveiket, mégpedig azon czélra, hogy azt a’jövő országgyűlésen folytatva ismét felvehessék, — fentartják, részünkről is az volna röviden felelendő: hogy nem csak a’ KK. és RR. ismételt javaslatukhoz nem járulhatunk, hanem azon elvek iránt is, mellyeket itt ezen izenetben általánosan felhoznak, több rendbeli alapos észrevételeink volnának, mellyeket szintén annak idejére magunknak fentartunk. Ilerczeg-Primás Kopácsy József: Mit a’ KK. és Ilii. izenetükben előadnak, arra nézve sok észrevételeim fordulnának elő: tie nem gondolom, hogy azok bővebb kifejtésébe belé menjünk; de mégis valamit megérinteni, jónak s helyesnek tartom. — A többi között említtetett itten az is, bogy az egyházi javak 0 felsége tulajdona; úgy gondolom, hogy azon törvénynek, melly itt felhozatott, nem az az értelme, hanem az: hogy akkor, midőn üresek az egyházi javak, midőn az azokból! jövedehnezés () Felsége kezében van, akkor lehet mondani, hogy a felkelésre, vagy más egyéb illy es terhekre az egyházi javak jövedelmeiből concurráljon; — különben is igen nagy tévelygés volna azt gondolni, hogy minden javak, melylyek az Anyaszentegyház birtokában vannak, a kir. Felségtől származnának, annál inkább hibás tévelygés volna azt gondolni, hogy azok olly adományzásból keletkeztek, mellynél fogva ezeknek elidegenítése meg nem történhetett volna. Igaz flz* hogy Felséges Királyainknak voltak szabad rendelkezési birtokaik, valamint más privatusoknak, mit meg lehet bőségesen mutatni, — hogy önnön maguk pénzén vetlek jószágokat, mellyeket utóbb ájtatos intézetekre ajándékoztak, és voltak sok privatus kegyes adakozási! főemberek, kik egyházi hivatalokat viselvén, jószágaikat, a törvénynek akkori engedelme mellett, az Egyháznak ajándékozták, vagy ha egyháziak nem voltak is, olly adakozásokat tettek: ezek tehát különféle tekintetbejönnek; 134#
