1839-1840 Főrendi Jegyzőkönyvek • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar- és Csehország e' néven Ötödik Koronás Királyától szabad királyi Pozsony városában 1839-dik évi junius 2-kára rendeltetett Magyar Országgyülésen a' Méltóságos Fő-rendeknél 1840. februarius 25-kétől majus 12-ig tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Nyomtatta és kiadta Schmid Antal / [1840]
1840 / 140. ülés
C XU országos ülés.Aprilis 28-kán 1840. 533 szerzetesek iránt. Olvastatott IMk izenete a’ KK. és RRnek az unitáriusok állapotáról. (Maradjon !j u-ik í*en*t a* XíUlor CSm FdlSCÍ^C; : A’ Mélt. Fő-Rendek előbbeni izenetűk mellett maradván, az Itelőmester áUapoijárói ur althoz képest a válasz- izenetet röviden fel fogja tenni. lo- rántokmester Báró Eötvös Iynácz: Talán okul meg lehetne jegyezni a' KK. és RRnek: hogy nem tudjuk általlatni, inikép segítheti elő az iránt, hogy mentül előbb egyesüljenek ezen Vármegyék az Országgal, általunk is különösen osztott forró óhajtás sikerét, ha a' KK. és RR. által említett kívánat most megint kijelentőik, mellynek tárgyai a’ múlt országgyűlésen alkotott törvénynek végrehajtásából úgyis kifejlődnek, erre pedig a’ felhívott határozott törvényen kívül semmi más intézetek se szükségesek, elég idő maradván ezen indítványra akkor, mikor a’ Választmány jelentését végképen beadandja. (Helyes!j Fgyan a’ fentebbi ítélőmester olvasó 11-ik izenetét a’ KK. és RRnek a" szerzeteseknek, országos végzés nélkül, az H-A í“net Országba be nem hozatala iránt. Gróf Erdődy Sándor: Múltkor bővebben kifejtettem nézeteimet, miszerint én a' mostani magyar Egyházi-Renddel meg vagyok elégedve; azért pártolom a KK. és RR. izenetét. Gróf rLay Károly : A’ múlt alkalommal mondottakat ismétlem. Gróf Viczay Héder : A' jelen izenetnek valódi czélja a" szerzetes Rendeknek Hazánkba való behozása ellen nyilatkozás'! kérelem. — A' Jesuilák érdemére nézve több adatott elő, ’s hogy több érdemes tagok lehettek közöltük, azt tagadni senki sem fogja: de hogy Európában csaknem minden 's épen cathol. Országokban — a’ Pápának megegyezésével — megszüntettek, arra mutat, hogy azoknak más czéljok is volt, mint egyedül a’ tanítás, ’s hogy befolyásukat ollyakra is használták, mellyek a renddel és polgári békességgel összeférhetek nem voltak. — Rogy ők e’ részben nem változtak, bizonyítják az ujabbi idők; mert alig ébredtek fel, s máris a régi békesség és a’ különbféle classisok közti egyetértés meg van zavarva, — olly kérdések és elvek, mellyek az emberiség boldogsága és békesség fentartása miatt fél század óta halálukkal megszüntetve látszottak, általok újra felzavarva vannak. így a’ tartományokra nézve legveszélyesebb elv : hogy mindent a’ rendnek, de nema’ jó rendnek, hanem az ő rendjüknek fentartására, gyarapodására ezélzó intézeteknek alá kell rendelni, nagy viszhangra talált, — természetes, más szép szín és név alatt. — Arra nézve, mi itt egy magas helyről volt mondva, miszerint ha a cathol. Anyaszcntegyház mindig hódolt volna a’ világi törvényeknek, megszűnt volna lenni, azt felelem: igaz, hogy a’ világi törvényeknek sokszor nem hódolván, roppant lépésekkel növekedett, ‘s csaknem az egész világban kiterjesztette hatalmát, mindaddig, inig Róma az egész világot maga előtt térdelni nem látta. Szent Péter temploma felemelte óriási fejét, es csudálatraméltó magas állásából, márvány s arany statuákban ragyogván, büszkén tekinte le a' nagyhatalmú Császárok palotáira, mellyeknek alig ismerhető romjai koldusok lakhelyéül szolgálnak; ’s így azon elv, hogy törvénynek hódolni nem kell, talán egy vallásnak fenállását eszküzlötte, de egyszersmind hatalmának romlására a’leghatalmasabb mód volt. — Epen Róma Városáról lévén szó, bátor vagyok egy pillanatot említeni, melly ottlétem alkalmával reám el felejthetetlen benyomást tett, t. i. midőn a' szent Atya, ezrek és ezrek előtt, Szent Péter magasabb lakában, kezeit az ég felé emelve, az isteni áldást azon sokaságnak osztotta, mellynek nagy része nem catholicus, hanem protestáns volt, kik hasonló áhitatossággal fogadták az isteni áldást, mellyel a’ cathol. keresztény Anyaszentegyháznak szent Atyja, minden valláskülönbség nélkül, az emberiségnek kért, s minthogy e’ dicső "s a’ közönséges Anyaszentegyház fejéhez olly méltó tett megszüntetését, az áldás megtagadását, csak a’ Jesuitáknak köszönhetjük, — kívánom , hogy ezen felírás O Felségéhez felterjesztessék. Grój Mailáth János: Csak röviden azt jegyzem meg, hogy a’ római császárság nem azért dőlt el és romlott meg, mert keresztények voltak benne, és a: keresztény hit benne gyarapodott és terjedett, hanem azért, mert a’ pogány vándorló Nemzetek reá rohantak, ‘s mert a’ császárság már magában is rothadt volt; ezen szennyet a‘ kereszténységre tolni nem akarnám. — A’ mi voksomat illeti: múltkor kinyilatkoztatott véleményemhez ragaszkodom. Fő-Tárnokmester Báró Eötvös Iynácz: Nem látom a’ jelen izenetben, és nem is tehetem fel azt a’ KK. és RR. többségéről, hogy a’ cathol. hit és annak elveitől való tartózkodás bírhatta volna a’ KK. és RRet azon ismételt szorgalmaztatásra, hogy ezután Magyarországba szerzetes Rendek, az Ország megegyezése nélkül, be ne hozattassanak. — Kétségkívül más nézetek és polgári tekintetek voltak azok, mellyek a’ KK. és RRet ezen ismételt felszólításra határozták, még pedig alkalmasint olly tekintetek , mellyeket mi is — kik ellenkező véleményben voltunk — pártolunk, alig lévén valaki is itt közöttünk, kik a’ múlt alkalommal is a’ KK. és RR. izencte ellen szavaztunk, ki mégis azt ne kívánná, hogy akárminő szerzetes Rendeknek Magyarországba való hozatala, vagya’ Jesuitáknak visszahozatala alkalmával, a mostani körülmények s minden polgári nézetek is kellő figyelembe vétessenek. — A’ kérdés csak az: hogy ezen czélnak elérésére szükséges e az, uiit a’ KK. és RR. szorgalmaztalak? kik azonban távol vannak azt mondani, hogy szerzetes Rendek általában veszedelmesek, hanem csak azt kívánják, hogy azok tudtok s megegyezésük nélkül az Országba be ne hozattassanak. — Hogyha Magyarországban e’ tárgyban törvény még nem volna, talán hajolnék én is a KK. és RR. kívánságára; de épen mivel azon törvény, mellyre állítják a’ KK. és RR. ezen ismételt szorgalmaztatásukat, t. i. az 1715: 102 t. ez., létez már, s magában azt is foglalja, mi itt a’ KK. és RR. által említtetik, én teljesen szükségtelennek látok most akármelly uj országos rendelkezést; mert ezen törvényben világosan ki van már jelelve, hogy az országgyűlés tudta és megegyezése nélkül szerzetes Rendek be ne hozattassanak. De még az is foglaltatik már a’ felhívott törvényben, hogy a szerzetes Rendek behozatalánál ne csak egyes szentélyek nézete s szenvedelmei, hanem az Ország java is tekintessék: — mivel tehát ezen törvénynek végrehajtása azon Királynak gondoskodására van bizva, kinek a’ törvények végrehajtásában eddig folytatott törvényes munkálkodásában a’ Haza méltán megnyugodhatott, hogy most, minden valódi ok és alkalom nélkül, egy részt a Kormány iránt bizodalmatlanságot mutassunk; más részt pedig, minden indítóok nélkül, uj szigorú óvásokat keressünk a’ törvényhozás utján, ezt valamint továbbá is szükségtelennek, úgy ollyannak is látom, miből azon gyamtás következnék, mintha a Hazának nagyobb része és a törvényhozás többsége a’ szerzetes Rendeket valami polgári veszedelem gyanánt tekintené. — Ha ezen nezetben tudnék osztozni a’ KK. és RRkel, hozzájárulnék a jelen izenetükhöz is; de én az ellenkezőről, t. i. az iránt vagyok meggyőződve, hogy habár lehettek is ezelőtt olly egyes esetek, általában mégis az iit kérdésben lévő szerzetesek sokkal jámborabbak, mint hogy addig, mig valami történet ellenük illy fájdalmas gyanuságot fül nem gerjeszt, azt róluk iöltenni s országosan kimondani nemcsak magában igazságtalan, hanem sok olly szerzeteseknek a hőbb keblű catholicusnál, ki hitéhez ragaszkodik, ’s a’ catholica hit terjesztésében szerzett érdemeiket is esméri, fájdalmas is; már pedig azt fid nem tehetem, hogy a’ törvényhozás kellő ok nélkül olly valamit kívánna tenni, mi a Hazának nagy részét szomonthatná: azért továbbá is felszólítandóknak vélem a’ KK. és RRet, hogy mjvel most ok ’s alkalom nincsen, s mivel biztosan remenylhetjük, hogy ki lévén azon elv, mellyel a’ KK. és RR. szívükön hordanak, hogy t. i. a’ Haza jóváhagyása nélkül szerzetesek ne szaporittassanak, törvény által már úgyis mondva, kételkednünk nem lehet, hogy Ó Felsége ezen törvénynek végrehajtását szivén fogja viselni, — a’ kérdésbe hozott törvényjavaslattól elállani szíveskedjenek. Fő-rendi Napló. I. Kötet. 134
