1839-1840 Főrendi Jegyzőkönyvek • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar- és Csehország e' néven Ötödik Koronás Királyától szabad királyi Pozsony városában 1839-dik évi junius 2-kára rendeltetett Magyar Országgyülésen a' Méltóságos Fő-rendeknél 1840. februarius 25-kétől majus 12-ig tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Nyomtatta és kiadta Schmid Antal / [1840]
1840 / 95. ülés
37 Figyelmezt etés. Miután a’ XClY-dik országos ülésnek 19 lapján látható felszólalását pozsegai Főispány Gróf igaiítig Széchen Miklós Ö Excellentiája deák nyelven tartotta, és a' fordításba némi hibák csúsztak volna be, annak tartalma a’ következő kiigazított szerkesztés szerint ide iktat tátik: Pozsegai Főispány Gróf Széchen Miklós: A’Mólt. Fő-Rendeknek jelen érdembeni ellenkező véleményeik__ I»’ mennyire én érthettem — leginkább törvénybeli kérdés: t. i. a‘ múltra kiadott reversalisok törvényessége, — és tettbeli kérdés: t. i. azok eltörlésének következményei körül forognak; mert midőn néinellyek azon reversalisokat törvényteleneknek állítják, mások — kikhez én is tartozom — azt törvénytelennek nem tartják, a’ mi törvény nélkül ugyan, de a’ törvény értelmében és következésében történt. — Ugyanez áll a’ reversalisok eltörlése következményeire is; némellyek ezek eltörlésétől a' hitvesek és családok közti egyesség és béke előmozdítását reményük; mások viszálkodások és elnyomásoktól tartanak; mikről, mint jövendőben történhetőkről, előre semmi bizonyost meghatározni nem lehet. __ Meggondolván azonban azt, hogy a' múltra nézve kiadott reversalisok megtartása mellett is, az azok rendelete alá eső személynek a" törvény-szabta módon és időbeni átmenet mindenkor nyitva áll; hogy továbbá a’ szüle gyermekének vallásos neveléséről ugyanazon joggal rendelkezik, mellyel magzatját — ámbár az talán idővel a’ keresztény hitet elhagyni kívánhatná — megkeresztelteti; hogy végre a‘ szüle, midőn a’ reversalist kiadta, magát csak arra kötelezte, mit a’ törvény szerint reversalis kiadása nélkül is tenni hatalmában állott volna: a’ Mélt. Fó-RR. előbbeni izenetéhez annál inkább ragaszkodni kénytelenittetem, mivel bármi is hozaltassék fel e’ dologról, tagadni nem lehet, hogy az újonnan alkotandó törvénynek, ha hozatalát megelőző tárgyak feletti rendelkezéseket is foglalna magában, mint a’ jelen esetben, viszszaható erő tulajdoníttatnék. XCYr. országos ülés. Februarius 27-kén 1840. XCV. ORSZÁGOS ÜLÉS. Februarius 27-én 1840. reggeli 10 órakor. Tárgy: A’ Karok és Rendek 11-ik izenete a' vallás tárgyában, folytatva: Törvénytelen születésű és talált gyermekek nevelése. — Átmenetei. Xátlor Ő CS. kir. Fensége: Tegnap, midőn a’ v egyes házasságból született gyermekek vallásbeli Törvénytelen , * . . . i.j.u születésű és neveltetése elvégeztetett, egyszersmind elhatároztatott az is, hogy ugyanezen szakaszban foglalt azon kérdés, hogy tamt gycr. a’ 18 évet elért gyermekek magoknak vallást szabadon választhassanak, — az átmenetei feletti tanácskozásra halasz- mekektatnék: ennélfogva figyelmeztetem a' Mélt. Fő-Rendeket, hogy most, midőn az átmenetei fog tanácskozásba vétetni, egy úttal ezen kérdés iránt is jelentsék ki nézeteiket. Széli Imre kir. személynöki ítélőmester olvasna’ Ivarok és Rendek izenetének a’ törvénytelen születésű ’s talált gyermekek neveléséről szóló pontjait ezen szavakig: „megegyeznek abban, hogy az alkot un- átmenetei. dó törvény az országosan gyakorlott keresztény vallásokra szoritlassék.“ Ezen két pontra a’ Mélt. Fő-Rendek semmi észrevételt nem tévén, az izenet 2-ik szakasza — az átmeneteiről — olvastatott ezen szavakig: „azon vallásban neveltessenek, melly vallásban az átmenetei előtt neveltetlek, vagy neveltetniük kellett volna,“—melly iránt — Váczi megyés Püspök Gróf Nádasdy Ferencz igy nyilatkozott: Minekutána az 1791: 26-ik törvényezikkelvnek I3ik §-ában egyenesen kimondatik az, hogy a’ catholica hitről bárraellyik evangeüca vallásra való általmenetel a’ catholica hitnek elveivel ellenkezik, és ugyanazért minden ollyan eset 0 Felségének bejelentessék, hogy igy a vakmerő általmenetelnek helye ne legyen, kétséget sem szenved az, hogy Felséges Urunk törvényes jogaihoz tartozik, egy illy általmenni szándékozó catholicusnak okait és szándékát megvizsgálni, és a' mint azokat helyeseknek vagy nem ollyanoknak találja, az általmenetelt meg- vagy nem engedni; egy szóval a’ Felség jusaihoz tartozik, megítélni: hogy az általmenetel vakmerő ne legyen. Magok a’ T- Rendek a’jelenvaló izenetökben tökéletesen megegyeznek abban , hogy a’vakmerő általmenetelnek tágasabb ut ne nyittassák, ’s azért azt javasolják, hogy minden átmenni szándékozó köteles legyen előbb a’ Vármegye gyűlésének bejelenteni szándékát, a’ gyűlés pedig köteles legyen egy Küldöttséget rendelni, melly az átmenni szándékozónak okait megvizsgálván, neki időt engedjen szándékának bővebb megfontolására. És igy ha a’ T. Rendek czélirányosnak tartják azt, hogy az átmenni kívánónak okai megvizsgáltassanak, és^ idő engedtessék neki a’ gondolkodásra: nem tudom, miért akarnak elállani a’ Rendek azon törvény rendeletétől, melly 0 Felségére bízza annak megvizsgálását, hogy vakmerő általmenetelnek helye ne legyen, most pedig a'Karok és Rendek ezen jogot a \ ármegyére átruházni kívánják; azért én továbbá is a’ törvény rendeletének megtartására szavazok. Mi pedig Fenséges Főherczegséged által kitűzött azon kérdést illeti, hogy a’ vegyes házasságból született gyermekek 18 esztendős koruktól fogva szabadon választhatnak e vallást? erre nézve már tegnap megmondottam, hogy azt semmiképen el nem fogadhatom* Gróf Rallhiányi Lajos: Csekély véleményem szerint a’2-ik pontra nézve a’Mélt. Fő-Rendek eddigi szerkezete megmaradhatna, ha ezen czikknek vége, a’ inennyire ez a’ Király’ felügyelési jogát illeti, annyiban felvilágosittatnék, nehogy ezen szó: határozat által, a’ királyi veto értethessék. — A’ legfelsőbb felügyelési jog véleményem szerint csak annyira terjedhet ki, mennyiben szükséges, hogy a’ Fő-Kormány minden érdekes estről er tesíttessék , hogy ekként az illető törvényhatóságnak eljárását megbírálhassa, ’s azt netán a’ törvény ellen elkövetehéttibájáért feleletre vonhassa. Ezen jognak jelen esetben is elég tétetik az által, hogyha a’ tárgy a legfelsőbb Dicasteriumnak följelentetik olly módon, hogy ez mindenkor megbírálhassa, ha valljon az átmeneteire nézve eleget tettek e a’ törvényhatóságok a törvényben kiszabott idő alatta’ törvény minden rendeletének. — Csak a’ törvényhatóságokról szólok, mivel mindig csak ezeknek s nem a’ más vallásra átmenőnek lehet tulajdonítni a’ kiszabott törvényes formákban történhető elmulasztásokat. — E’ szerint tehát a’ felügyelési jog ‘s az ebből következő felelőség mindig egyedül csak a' törvényhatóságokra értethetik, és soha sem magyaráztathatik oda, hogy valaminek elmulasztása miatt azon átmenő, a’ ki mind azt teljesítő, Fő-rendi Napló. /. Kötet. 10
