1839-1840 Főrendi Jegyzőkönyvek • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar- és Csehország e' néven Ötödik Koronás Királyától szabad királyi Pozsony városában 1839-dik évi junius 2-kára rendeltetett Magyar Országgyülésen a' Méltóságos Fő-rendeknél 1840. februarius 25-kétől majus 12-ig tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Nyomtatta és kiadta Schmid Antal / [1840]
1840 / 95. ülés
38 XCV. országos ülés. Februarius 27-kén 1840. Átmenetei. mit az illető törvényhatóság tőle megkívánt, — ennek hibájáért lakoljon, ’s az átmeneteiben a' törvény által meghatározott időn túl akadályoztassék._Ó Felségének a’ törvényhatóságokhoz bocsátandó rendre való igazítása, ezeknek a’ jövendőre magokat előadható esetekre nézve bizonyosan szolgáljon utasításul, de azon rendeletnek visszahatólag az illetőnek átmeneteiét elhalasztani és nehezítni nem szabad; mert különben mindig kénytelen volna az ártatlan a: hibásért szenvedni, s minden terminus praeclusi illusióvá válnék. így érteni én az előttünk lévő tárgyban a’ királyi felügyelési jogot, és ezen értelmet elég világosan a’ szerkesztésben feltalálom akkor, ha e' szó határozat, helybenhagyás szóval felcseréltetik. — így tehát a’ Mélt. Fő-Rendeknek eddigi szerkezete mellett voksolok, és csak ezen két szónak felcserélését indítványozom, tudniillik: határozat helyett helybenhagyás. Gróf Zay Károly: A’ Nagymélt. Fő-Rendek által ajánlott módosítás valóban nem kisebb aggályt gerjeszt, mint az eltöröltetett hatheti oktatás, főleg azért is, mert általa az áttérést eldöntő jogok Ő Felségének tulajdoníttatnak. A’ Fejedelem jogai alattvalóinak csak kül-létére és viszonyaira hatnak, a bel-élet pedig, a’ lelkiesméret, minden halandó embernek, a’ legfőbb polezon állónak is, hatáskörén túl áll, ennek birálója a Mindenható. Egyébiránt korszerű híiladásunk bajnokinak szivét búval lepheti, hogy midőn Bajorországban, hol még 1 < tifi-ban boszorkányok égettettek meg, a szabad áttérésre csak egyszerű jelentés szükséges: Ilonunkban, hol a' boszorkányoknak nemléte már a XI. szazadban törvényesen elismertetett, a’ szabad áttérés ellen ali°-kivívható kőfalak torlasztatnak fel; sapienti pauca. Pártolom az izenetet. ö ( Szál hmar i megyés Püspök Hám Janos: Ezen izenetnek 2-ik §-ában, hol az átmenetről van szó, ha az illy átmenetei esetei csak tudomásul volnának Ő t elsége elébe terjesztendők, akkor az 1/91: 26 czikk értelme egészen másképen magyaráztatnék mint kellene; mert azon törvény szerint a' Fejedelemnek nem csak mint catholicus Királynak, hanem mint apostoli Fejedelem,nek is jusa van a’ felől rendelkezni, hogy az átmenetelek gondatlanul és vakmerőén ne történjenek, sőt apostoli Királyunknak nem csak jusához, hanem kötelességéhez is tartozik az erre való felügyelet. Es ezen jusnak gyakorlatában is volt és van ü Felsége. Kérdés: mikép gyakorolja ezt? nem a' legszelídebb módon e? midőn azt szokta rendelni, hogy az átmenni szándékozó az illető lelkipásztor által kétségeiről felvilágosíttassék, 's ekkép alkalom adassék neki, vallásának igazságáról hasznos ismereteket nyerhetni, vagyis meggyőződést szerezni arról, hogy ezután mellyik vallást kövesse. — Egyébiránt tudni való, hogy az illy átmenni akarók nem mindenkor meggyőződésökből teszik lépéseiket, nem mindig tiszta meggyőződésből származik az, ha valaki a’ cath. hittől el akar pártolni, ollykor szenvedélyek, ollykor más mellékes nézetek szolgálnak okul az átmeneteire. Itt bajos ugyan elhatározni a’vezérlő okokat: de mégis minden igyekezetét arra kell fordítania’ lelkipásztornak, hosv magának az áttérni akaró tiszta szándékáról meggyőződést szerezzen, mind az ellene, mind a’ mellette felhozandó okokat jól megvizsgálja, annyira, hogy egyiknek ereje a’ másiknak erejét elvegye, 's így születhessék meggyőződés. És ha valahol, valóban itt e' fontos tárgyban a' vallás változtatása esetében szükséges, hogy minden okok szigorúan megfontoltassanak; ezt pedig csak úgy lehet elérni, ha mint az áttérni szándékozó a’ maga okait és kétségeit, úgy a’ catholicus lelkipásztor is maga szent hitének elveit előadhassák, midőn mindkettő ezt teszi, csak akkor van alkalom meggyőződést szerezhetni. — Az illy tanítás sok nehézségekkel van egybekötve, de ha valakinek, úgy bizonyosan legalkalmatlanabb a’ catholicus papoknak, — sokszor a’ legszelídebb oktatónak béketürését a' legnagyobb próbára teszi ez; és mégis nem lehet azt abbanhagyni, mert megkívánja a’ Fejedelem iránti hűség, megkívánja a’hithez való ragaszkodás és engedelmesség, ’s igy szívesen viseljük a’reánk bízott kötelességet. — A’ T. Rendeknek— úgy látszik — kettős aggodalmuk van ez iránt: 1-ör attól tartanak, hogy ha az átmenetei eseteit előbb ü Felsége fogja megvizsgálni, akkor a' Felség akkép fog rendelkezni, hogy mivel a' cathol. vallás elveivel ellenkezik az illyen átmenetei, — tehát 0 Felsége vagy soha sem fogja megengedni az átmeneteit, vagy némelly esetekben a’ cath. hit szabályai alól önkénye és akarata szerint fog némellyeket feloldozni; — azonban véleményem és meggyőződésem szerint egyik sem áll: — nem az 1-ső; mert igaz ugyan, hogy a’ catholica vallás elveivel ellenkezik az átmenetei, és igy a'Fejedelem sem engedheti, sem jóvá nem hagyhatja az átmeneteit: de nem kívánjuk mi, hogy akadályoztassa azt olly esetben is, midőn minden elkövetett szelíd oktatás után is makacsul megmarad az átmenni szándékozó kivánatánál. — 0 Felsége ezen előleges megvizsgálás által csupán alkalmat fog nyújtani arra, hogy az ember megondolatlanul ne tegye lépését, hanem minden részről megfontolva tegyen választást. Es ekkép a’ Felség is megtette maga részéről azt, mit egy catholicusnak maga vallásábani megmaradására nézve a’ legszelidebb eszköznek tart; és ha ez mégis állhatatosan megmarad véleménye mellett, akkor többé O Felsége nem fogja akadályoztatni az átmehetést. A’ catholica anyaszentegyház pedig noha örömest megtartana mindenkit maga kebelében, sőt azoknak is, kik kebeléből elszakadtak, elpártolásukat kesergi, és nem óhajt semmit annyira, mint hogy azokat is, kik kebelén kívül vannak, visszafogadhassa, ’s ugyanazért arra fordítja minden figyelmét, hogy azokat maga nyájába visszakaphassa: — de senkit erőszakosan megtartani nem akar, ki őtet elhagyni akarja, sőt vannak esetek, hogy az Hlyeket a’ catholica anyaszentegyház kebeléből kizárja; ezt azonban csak igen ritkán, és nem örömest teszi; ha pedig teszi, csak akkor történik, midőn már minden szelídebb módokat megpróbált egy illyen embernek vallásában való megtartására, de az makacssága mellett megmarad. És midőn a’ cath. anyaszentegyház kénytelen illyetén jusát gyakorolni, mielőtt kizáró Ítéletét kimondaná, mindenkor tiszteletben szokta tartani Felséges Királyunknak jure inspectionis adott hatalmát, és előbb az illy esetet minden actáival együtt a’ Felséggel szokta közölni; azt pedig azért teszi, hogy senkit a’ Fejedelem tudta nélkül ki ne zárjon kebeléből. — Ha már az anyaszentegyház igy tiszteli a’ fejedelmi jusokat: nem kell e az alattvalóknak is tisztelni azokat, kivált olly esetben, midőn a’ cath. hívek a’ vallást elhagyni akarják; nincs ejusa felügyelni a’ Felségnek arra, ha valljon nem történik e gondatlanságból az áttérés? — 2-ik aggodalma sem áll a’ Rendeknek, mintha t. i. a’ Fejedelem tetszése szerint oldozhatna fel valakit a’ catholica vallás dogmái alól; — mert ugyanis ezen dogmák isteni eredetűek, és igy azok alól valakit feloldozni nincs senkinek hatalmában. A’ Fejedelemnek, mint apostoli Királynak, vannak ugyan az egyház körül némi igen szép jusai: de azt magának soha nem tulajdonítja, hogy valakit a’ cath. dogmák alól feloldozzon. Ha tehát valaki a’ maga szent hitétől el akar pártolni, nem hagyhatja ugyan a’ Felség jóvá ezen lépést, de ha látja, hogy semmi módon megtartóztatni nem lehet, — végre a’ Fejedelem is kénytelen őt szabad akaratára hagyni; — és igy midőn a’ Felség arra ügyel, hogy vakmerő ne legyen az átmenetei, nem tesz egyebet, mint fejedelmi jusait gyakorolja. — Még azon aggodalmuk is van a Rendeknek, hogy ha az átmenni szándékozók hosszabb ideig kénytelenek a’ nélkül lenni, hogy más vallásra mehessenek, akkor ez vallástalanságot fog bennük szülni, ez pedig ha általában káros, kevés időre is káros. — Igazságos volna a Rendeknek ebbeli aggodalmuk , ha ezen károk meg nem előztetnének az által, hogy az anyaszentegyház a" hitben nem elég erőseket is megtartja keblében,— s igy a’ habozó is még azon vallásban marad, mellynek eddig tagja volt, — csak az a kérdés: hogy lelkiesmérete szabadságán nem történik e valami megszorítás ez által? de ha vesszük, hogy ezen idő alatti vizsgálat és oktatások a legszelidebb módon történnek, hogy ha lehetne az által az áttérni szándékozónak meggyőződést szerezni előbbi vallásáról, úgy látjuk, hogy ezen eszközök mellett nem nyujtatik ok a’ vallástalanságra, sem erőszak nem gyakoroltatik annak lelkiesméreti szabadságán; mert belső képen addig is hiheti, vagy nem hiheti azon elveket, a" mellyeket akar.
