1839-1840 Főrendi Jegyzőkönyvek • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar- és Csehország e' néven Ötödik Koronás Királyától szabad királyi Pozsony városában 1839-dik évi junius 2-kára rendeltetett Magyar Országgyülésen a' Méltóságos Fő-rendeknél 1840. februarius 25-kétől majus 12-ig tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Nyomtatta és kiadta Schmid Antal / [1840]
1840 / 106. ülés
143 CVI. országos illés. Martius 12-kén 1840. Ezj»zoQ_as^tóiga/íságJ incl ly divatozik a’ nemesség között most is, mellynél, Jia végrendelet nincsen, a’leányok épen úgy örökösödék, mml a’ fmk;’s így nem látom, hogy a* jobbágyságnál ezen közönséges törvénytől miért állanánk el. _mL> Il-ik izenct a’ jobbágyok ■ örökösödéséről javaslóit törvénjesikkely tárgyában. gyének kénytelenek elválni laklielyöktől, akkor máshonnan kell rajtok segíteni, de nem a’ testvérnek vagyonából, melly a’ természet törvénye szerint valósággal őt illeti. — Ezen tekinteteknél fogva ragaszkodom a’ T. KK. és IIR. izcnetéhez. Gróf De la Motte Karolt/: Hogy épen a’ parasztokat úgy tekintsük, mint a’ nemeseket, egy kissé nehéz előttem, mert a’ nemes gyermekei a’ vagyonsznporításban mi részt vesznek? Ők nem javítják a’ jószágot, ők tanulnak és hivatalokban szolgálnak, és az, hogy ők volnának acquisitorok és melioratiókat tevők, igen ritkán történik;__de a’ jobbágyoknál épen azt látom, hogy mikor az apa kezd öregedni, akkor talpra esett fiai gyámolitják a’ telket, és felteszem azon esetet, hogy midőn az apa leányát férjhez adta, a’ telek rossz karban volt, a’ kerítések hibáztak, az épületek rongyosak voltak, kérdem: ki csinálta meg mind ezeket? bizonyosan nem az öreg apa, hanem a’ fiútestvérek; ’s igy kérdem továbbá azt is: hogy ezen javításokhoz mi jusa van azon leánynak, ki azokban semraikép be nem folyt? ezektől tehát megfosztani a' fiúkat — a’ legnagyobb igazságtalanság volna. ^ Báró Ponyrácz József: Meggyőződve lévén, hogy a" jobbágyokra nézve semmi érzékenyebb nem lehet, mint ha azoknak a’ régi szokásoktól elállani kellene, — azon szokásoktól, mellyek ezen néposztály családjaiban ivadékról ivadékra átszállván, mintegy traditionalis törvénnyé váltak. Ennélfogva, a’ Fő-Tárnokmester Ó Excellentiájával egyetértőleg, a’ Mélt. Fő-Rendek előbbi izeneténél megmaradok. Ifjabb Gróf Esterházy Mihály: Kezet fogok Ó Exc. a’ Koronaőrrel abban, hogy itt a’ paraszt nem tekintethetik úgy, mint más nemes acquisitor; — az örökösödésre nézve különbséget nem Iátok. Itt nem csak a’ famíliát, hanem az emberiséget kell tekinteni. Gróf Teleli László: Én is teljesen pártolom a’ T. KK. és RR. izeneiét, még azon okból is, mivel a’ Mélt. Fő-Rendek az ösiségre nézve a’ T. KK. és RR. izenetét már elfogadták ; ’s igy ha ezen t. javaslatban a’ Mélt. Fő-Rendek a’ szerzeményekre nézve nem fogadnák el azon elvet: akkor két ellen-elv foglaltatnék a’ törvényben, mellyek közül egyik a’ másik jótékony következményeit megakadályoztatná. Azt hallottam felhozni, hogy a’ parasztság nagyon ragaszkodik az ősi szokáshoz; ez engem nem tartóztathat, miután az aviticumra nézve már az örökösödést megállapítottuk, ’s pedig az ősi szokások meg nem tartásával, ’s miután az épen olly tekintetben alapíttatik meg, mellvben testamentum által már magán nem segíthet a’ paraszt, és az ősi szokásokat meg nem tarthatja; igy, gondolom, hogy annyival inkább állapíthatjuk meg törvény által a’ másik elvet is, mert ha a’ paraszt a’ szerzeményekre nézve az ősi szokásokat meg kívánja tartani, — szabadságában fog állani, testamentumokat csinálni, ’s azokban az örökösöket úgy szabályozni, mint azelőtt nála divatozott. Ez a’ véleményem. Gróf Erdődy Sándor: Ha a’ Mélt Fő-RR. a’ T. KK. és RR. javaslatát az ősi javakra nézve elfogadták: nem látom át, miért ne fogadhatnák el ugyanazt a' szerzeményekre nézve is. Mi azon ellenvetést illeti, hogy a’ leányok más helységekbe férjhez menvén, apjokat többé nem segítik: ezen ok engem arra nem indíthat, hogy őket azon vagyon örökösödéséből kirekesszem,— mert ezen ok áll szintén azon fiúgyermekekre nézve is, kik még kicsinyek, hibás testűk, sánták, szóval: olly szerencsétlenek, kik nem dolgozhatnak, — ezen elv szerint ezeket is az örökösödésből ki kellene rekeszteni.— Mindenféle szokásokból törvényt alkotni nem szeretek; ’s igy tökéletesen a’ KK. és RR. indítványát elfogadom. Temesi Gróf Tihanyi Ferencz: Noha alkalmaztatólag tudom méltányolni azon törvényes nézetet, miszerint minden gyermek apja szerzeményeiből, ha felölök nem rendelkezett, részesüljön: mindazáltal szokásaikhoz különben is ragaszkodó jobbágyainkra nézve még most üdvösebbnek tartom e’ részben a’ III. Rész 29 és 30-ik Czimeinek rendeletét és ezekben érdekelt szokásokat fentartatni, annyival inkább, mert egyébiránt is a’ jobbágyokat a’ nemesekkel e’ részben még egybehasonlítani nem kívánom, mivel kiki tudja, hogy más törvényes tekintetek intézik el a’ nemesek közti örökösödést, és más a’nemesi birtok közállományi szempontból is, mint a’jobbágyoké; — ugyanis emezekre nézve ügyelni kell a’ törvényhozásnak arra, miszerint a’jobbágytelkek mind a’ jobbágyok magányos érdéke, a’ gazdálkodás rendes folytatása, és önnön jó létök előmozdítása, — mind pedig a’ közállomány tekintetéből, az adó alapjának lehető legjobb biztosítása végett,"szerfelett el ne daraboltassanak, mert ezen szerfeletti eldarabolás számtalan esetekben azon káros következést vonhatja maga után, hogy a’ jobbágy elgyengíttetvén, a' telek mivelésére elégtelenné lenne. — Én tehát ez úttal, mint már erintém — az eddigi szokás fentartása mellett szavazok. Tenyerme/leli Kormányzó Kiss Fái: Kívánatos volna ugyan, hogy általányos törvények létezhetnének az Országban, mellyek a’ lakosoknak minden osztályaira egyaránt kiterjesztve volnának: de azt vélem, a’ mi ezen úrbéri állapotot illeti, Országunkban azt elérni lehetetlen.— Az éghajlat, különféle ininémiisége a’ szokásoknak, — ezek mindannyi inditóokul szolgáltak, hogy a’ múlt országgyűlésen alkotott törvényben is mindenütt kivételek voltak; ez történt a’jobbágyi állományra nézve, melly a’különböző Vármegyékben különböző kulcs szerint határoztatok meg; ez történt a‘ kiváltságos helyekre nézve a’ bírák választása tárgyában, és sok más esetekben. — Ez igy lévén, azt vélem, hogy a' divatozó szokások, szintén a’ leányok örökösödéseire nézve is, t. i. a’ mennyire azok a’ vagyon szerzeményét illetik, fentartandók volnának, nem csak az előrebocsátott okok végeit, hanem azért is, mivel rendszerint a’ fiúk az atyák házaiban maradnak, éz a’ gazdaság mivelésében, valamint a’ szolgálat viseletében, neki segítségül vannak, holott a’ leány arra tehetetlen, de képtelen a’ marhákkal is bánni, és a’ földi munkákat végezni; vagy pedig jókor férjhez megy, és nem segítheti a’ gazdaságot, mikor a’ fiúk fáradoztak és dolgoztak. — Azt vélem tehát, hogy az osztó igazság azt hozza magával, hogy' az, ki a’ gazdaságnak terheit viselte, szintén részesüljön a’ szerzeményekben is. — Más fontos tekintet, ' melly csakugyan a’ telkek fentartására nézve szintén fenforog, az: hogy azok kótyavetye által netalán eldaraboltassanak, ’s gyengíttessenek; ’s így oda nyilatkozom, hogy én is azok közé tartozom, kik a’ Mélt. Fő-Rendek izenete mellett megmaradni kívánnak. Báró Ambrózy Lajos: Az úrbéri törvényeknél sokszor hivatkozott e’ Tábla a szokásra, 's e’ szokások tekintetéből több kivételeket tett, — és az úrbéri törvények tárgyaltatásában az Ország Ilendei azon általányos szempontból indultak ki, hogy a’jobbágyságnak sorsa az uj törvény által rosszabb ne legyen, mint annakclótte volt. A’ mostani kérdésben, hol nincsen jobbágy és földesur, hanem testvér és testvérek, gyermekek és szülék közt a’ szó, 30 * _______________
