1832-1836 Jegyzőkönyvek 9. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
245. országos ülés
243-dik ÜLÉS. 27. Octob. 33 állandóbban fog fen tartatni, mennyivel bizonyosabb, hogy így kevesebb támadó ellenkezések fogják ezeket érdekelni. Yerőcze Vármegye’ 1-só Követe minden eddigi kijelentések oda czéloznak, hogy a'földes urak tulajdona, egyszersmind a’ tűzi fajzás haszonvétele a’ jobbágyságra nézve biztosíttasson, de vélekedése szerint egyik sem biztosittatik, mert ha az erdőnek valamelly része a’ jobbágyság használatára kiszakitatna is, a’ rövid idő alatt a’szertelen, és alattomos használat által, elpusztitatna, és az uraság ismét köteleztetne a’ jobbágyait tűzi fával ellátni > — bizonyos szekér mennyiséget telek számra meghatározni még nehezebb, mert azon kivid, hogy ennek ki adása sok nehézséggel jár, azt is lehet ellene vetni, hogy a’ tűzi fa használata nem a’ telkek állapotával, hanem a’ ház nép számával van arány mértékbe, azért ó leg alkamatosabbnak vélte a’ Királyi Válasz elfogadását, inert a’ fajzás kérdésének eldöntése a’ helyszínére tartozik, a hol minden környülményeket inkább szemügyre lehet venni; és elhatározni; — egyéberánt ügy vélekedett, hogy az elpusztult erdők seíjuestrumba vétele a’ tapasztalás bizonyítása szerint se nem sikeresithetö, sem az által a czélzott haszon el nem éretik. Pozsega Vármegye’ 2-dik Követe azon hozzá adással, hogy a’ fajzás használata a’ jobbágyságnak ott is engedtessen meg, a’ hol eddig annak gyakorlásában volt, a’ kerületi javallatra szavazott. Göraör Vármegye’ 1-só Követe nem szállana, ha több Követek azon javallatot nem adták volna elé, hogy a’ jobbágyoknak erdő vágattasson, ’s mulattasson ki, vagy pedig valami minimum, maximum öl fa szám állapittason meg. 0 sem a’ kivágást, sem a’ minimum maximumot nem pártolja, mert 1-ször ha meg állapitatván a’minimum, egy földes urnák csak annyi erdeje lévén, mellybül egyedül a’ minimum telne ki, semmi maga számára való erdő nem maradna, mi az igazsággal öszve nem fér; 2-szor kérdi, ha az cidő kihasitatna, vallyon a makk, ésgubics, vagy suska kié lenne, ha a’ földes űré maradna, vallyon a földes úrnak ezen szép jövedelmét a’ helység önkényére lehetne e’ bízni? megúsztatván a’ fák kivágása által a földes űr ezen jövedelmétől ? 3-szor minimum maximumot megállapítván, ha egy földes úrnak csupán makk és gubics termő egy két három száz[ esztendős fákból álló erdeje vagyon, kéntelenitessen e’ azt sectiókra felosztván kivágatni? Egyátallyán fogva a’ minimum maximum mellett, sectiók ki vágattat ván, ezek által pedig a’makk és suska, vagy gubics termés semmivé tétetvén, mivel nevendék erdőkben nem terem, véghetetlen kár következne az Országra, minthogy számtalan sertés meg nem hízna, számtalan hordó suska elmaradna, ’s így a’ haza idővel több jövedelmétől megúsztatna. Egyéberánt szó nélkül nem hagyhatja, hogy egy Követ az állítja, hogy sok helyen jó karban vannak a’ helységnek kihasított erdők, hinni ezt köteles, mivel Követ mondja, de maga résziről szinte kívánja a’ szállott Követ hidje el, hogy ó sok helyett tudja, hogy rósz karban, és ki vágva vagyon. Ugyan azon Követ csudálkozik, hogy az usufructuatio eladhatását most megadván, akármiben is a’ telek használatát korlátolni kellene; ó pedig csudálkozik azon, hogy a szállott Követ csudálkozott, mert ha meggondolta volna, hogy az épületbeli fa eddig azért adatott csak a’ jobbágynak, hogy száraz alatt élhessen ő, és vagyona lehessen, de ezután az épületbeli fát arra is használná, hogy mentül több épületeket ingyen fából tévén, a’ telek hasznát mentül drágábban eladhassa, a’ nagy különbséget és a’ korlátolást javalló okot feltalálhatta volna. Jegyző Könyv. ÍX-dik Darab. 9