1832-1836 Jegyzőkönyvek 8. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
192. ülés
192-diA ÜLÉS. 10. Majus. 39 halmoztatik. Lehet e ennél nagyobb megvetés, nem fog e’ így állásunk nullifi. cáltatni? — Ítéljék mega’ KK.ésRR. Azomban vigasztalja a’Szóllót azon remény, hogy az Ország Gyűlése folyamalja alatt, ha ez a’maga törvényes munkállódásában meg nem szólítódik, fog idó mutatkozni, midón az Orvoslásokat sikeresen eszközölhetjük — de a’ kérdéses Rescriptum ólta tsügged reménysége, mert ezen Királyi Levél a’ szállásnak is gátot kivan vetni; — az alkotmány feniartására kettő kívántatik mindenek előtt: a’ Sajtó és Szóllásbeli szabadság — az elsőt világos Törvényeink ellenére megszüntette a’ Kormány, holott ezen Igaz, annyira illette a’ Nemzetet, hogy Törvényeink példája szerént maga a’ Fejedelem járult a’ Nemzethez a’ Sajtó féktelen Szabadsága korlátolásáért, — a’ másikat megszorítja nyilván e’jelen Rescriptum, és így eltörli azon két utat, mellyeken egyedül lebet megtudni a’ Nemzet’ köz kívánságát, és óhajtását. — Ne hogy tehát ez többre terjedjen, most is mint ez előtt a’ Felírás mellett szavaz — azon váratlan esetre, ha ez tsak ugyan elmellőztetne, észrevételeit az óvásra nézve, Küldői nevében bátor lessz előadni. Az Előlülő újjabban is kinyilatkoztatja, hogy ő a’ Királyi Levélben semmi sérelmet nem lát, egyszer’smind a’ szóllott Követ’ előadására megjegyzeite, hogy az egész Europa megvan győződve, hogy Felséges Urunk igazságnak kútfeje, ’s senkinek jussait nem akarja sérteni. Szepes Vármegye 2-dik Követje e’ Tárgy iránt szóllani nem akart, de minekutánna a’ Felírást sürgető Követek a’ Kerületekben kifejtett többségnek nem engedvén , újjabb okokkal kívánságokat szorgalmazzák, ő azokra Küldői részéről felelni kíván. Azt hallotta t. i. hogy a’ Királyi Válasz a’ Szóllási Szabadság gyakorlásába belé vág, és az Ország Gyűlés törvényes, független ön állását sérti: — de ha azon okok eggyike is állana, mind a’Szólló Követnek, mind . azoknak, a1 kik a’Felírást szükségtelennek tartják, arlz piruval ezen, és hasonló aggodalmat ezen Teremben kifejeztetni hallani kellene, — mert ha a’szóllási Szabadság korlátozva lenne, akkor követségi Tisztének legszorossabb kötelességénck meg nem felelne, ha ezt legkissebbé is szorosabb határok közé szoríttatni engedné; de Küldői azon szorítást egy általlyában nem találják; mert abba nem ereszkedvén, ha vallyon azon jus, a mellyel kiki maga vélekedését bátran kimondhatja, azt a’just is magában foglalja e’, hogy másoknak világos törvény által tulajdonított jussait vagy közbenvetóleg kétségbe vonja, vagy tsonkítja, tsak azt kérdezi, ha vallyon ezen Királyi Válasz akárkit is a’ KK. és RR. közül véleménye szabad kinyilatkoztatásáról vissza tartóztatta e’? és valóban Küldői azt vélik, hogy szét tördelnénk a’szóllási szabadságunk természeti, és törvényes támaszait, ha azt diplomatics inegvallanánk, hogy azt egy puszta Királyi Válasz sértheti; — a’szólló Követ legalább annak legbiztosabb kezességéi - a’ Törvényekben leli, de a* Királyi Válaszban is mást nem lát, mint azokra való hivatkozást. Hallotta ugyan, hogy ott van a’ „severissime damnamus" ez kemény büntetés, hozott Ítélet a’ nélkül, hogy a’ Szólló Követ kihalgattatott volna — de Küldői éppen azon esetre, ha Követ társunk szavai eránt felelet terhére vonathatott volna, azt szóllási szabadságunk világos sérelmének nézték volna — de ezen szavakban: „severissime damnamusf* mást nem látnak; minta Ki-10 *