1832-1836 Jegyzőkönyvek 8. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836

192. ülés

40

m-c/ik ÜLÉS. 10. Majus.

rály, az az a’ Törvényhozó Test hason fele részének azon kinyilatkoztatását: ss rejicimus opinionem, quam legibus adversari Jirmissime persuademur r Hány eset volt, a’ mcllyben a’ Kormányt a’fennálló Törvényeknek teljesítésére inleltük, — hogy tagadhatjuk tehát ü Felségének azon jussát, mellyel minket olly Törvényeknek szoros tellyesítésére int, mellynek végrehajtása reánk bízva vagyon, Ö Felsége tsak azon jussal élt, mellyel mink viszontag több Ízben élvén, olly tselekedeteket damnáltunk, az az helyben nem hagytunk, mellyeket O Felsége menthetőnek , vagy nem kárhoztatónak nézte, és így a’ Törvényhozó Testnek hasonfele a* másik felével többször egy értelemben nem volt, a’ nélkül, hogy annak méltóságát megsértette volna, mellyet e’ jelen esetbeh, vagy azért is meg nem sérthette, merta’ fenálló Törvényekre hivatkozván, azoknak tellyesítését reánk bízza. Az mondatik ugyan, hogy O Felsége tsak a’ Repraesentat.iók útján a’ Diaetalis dolgok fellyül tudósíitatik, és igy tsak azok következésében Válaszait botsájthatja — de emlékezteti a’ Karokat és Rendeket, hogy 1830-ki Ország Gyűlés alkalmával, a’ midőn az Ujjontzok kiállításának szüksége eránt a’ néikül, hogy az Ország Rendei Felírást küldöttek volna, O Felsége ebbeli kívánságoknak kedvező Válasza által eleget tett — azon Válaszát köszönettel fogadták, — sott több Rescríptumok eránt, mellyek így kezdődnek: ssfidedigne innotuit nobis'e semmi észrevételt nem tettek, és így elismérték, hogy más mód is vagyon, melly által O Felsége a’ Diaetalis dolgokról tudósíttatik, — hogy pedig a’Jegyző Könyv törvényes és hiteles Tudósítások sorában tartozik, azt senki kétségbe nem veheti; Végtére legkedvezőbb esetben ezen Felírást olly Válasz követhetné, mellyben Ö Felsége azt kinyilatkoztatná; hogy Szóllási Szabadságunkat korlátozni nem akarta, — de a’ szólló Követ éppen akkor azt nyilván megösmérteLve találná, hogy egy Királyi Válasz Szóllási Szabadságunktól megfoszthat, a’ mit Küldői soha el nem ösmérnek, mert a’ szólló Követ semmi kárhoztatástól el nem rettenvén , szavai burájának tsak Szepes ^ ármegyét tekintheti; de sem Ö Felségét, sem a’ Karokat és Rendeket attól nem tartóztathattya, hogy azokról való ön meggyőződéseit, vagy véleményeit nyilván ki ne mondhassák, és így azon Felírásban sérelmet nem találván, sem azt, sem az Izenetbe foglalt óvást el nem fogadhattya.

Po’sega Vármegye 1-ső Követje a’ mai napon tanátskozásba vett Izenet bizonyítása szerént tettzett a’ Karoknak és Rendeknek a’ fenforgó tárgyban elállani a’ Felírástól — felkelletik lenni, hogy ezen elállásra erős okok által birattak, e's így megszűnvén a’Felírás alapos oka, nint.s szükség semmi óvásra — ha tsak az egyedül azok kedvéért nem tétetik, a’ kiket a’ Királyi Levél közelebbről érdekel, kiknek mindazonáltal sem a’Felírással, sem az Óvással használni nem lehet.

Torna Vármegye 1-ső Követje: Ha a’ felfogott Királyi Levelet figyelembe veszi, ügy találja, hogy abban sérelem is van, de azon kívül, melly a’Sérelembűi szármozik, még más aggodalomnak is nyújt alkalmat. Eleinte sokáig kételkedett, vallyon helyes szempontból tekinti e’ezen Királyi Levelet, midőn látta, hogy többen volnának kik az aggodalomnak helyét nem találják; de mind inkább inkább meggyőződött arrül, hogy nem neki, hanem azoknak van homály szemein, kik a’Sérelmet látni nem akarják. Úgy mondják, hogy a’nagyobb fáj-