1832-1836 Jegyzőkönyvek 8. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
192. ülés
Wl-dik ÜLÉS. 10. Majus. 35 evocatione extra Regnum consistit3 licet etiam haec sufficiens, et legale fundamentum constituant 3 verum in eo; quod contra cardinalem Titulum 9-nurn Partis \-mae neque citatis, neque convictis sensibilis poena irrogeturP — Ki volt pedig az, ki akkor a’ 3Jsensibilis poena'e szavak’megtartását leginkább sürgette, es lelkessen pártolta, azt az Előlülő legjobban fogja tudni. De mind ezeken kivűl okait, mellyeknel fogva ezen Királyi Válaszban aggodalmat talált, ’s annak tökélletes megszüntetésére csak a’ Felírást vélte egészen alkalmatos eszköznek, előadta már akkor, midőn e’tárgy elsőben Országos Tanácskozás alatt volt, most tehát azokat ismételni nem akarván, azt jelenti ki, hogy a’ Felírás mellett szavaz, ha pedig azt a’ többség el nem fogadná, a’ szükséges óvások eránt szavazatját fentartja. Az Előlülő nagy külömbséget látott az 1825-ki és mostani eset között, mert az 1825-dik Esztendei gravamen eredetét veszi az 1811-dik Esztendei Ország Gyűléséből azon Sérelem eránt, hogy a’ Vármegye Gyűlésein tett szabadabb kifejezések miatt némellyek a’ Királyi szó meghallására az Országon kívül idéztettek a'Cancellaria által, ’s ott megfeddettek, és így akkoron a’ személy ér* dekeltetett, de itt a’ Kormány a’ dolgot kárhoztatja; ezekhez képpest tehát űjjabban is kinyilatkoztat ja, hogy a’szóban lévő ílescriptumot igazságosnak tartja. Árva Vármegye 2-dik Követje: Vélekedése szerint kettő az eset, t. i. a’ kérdéses Királyi Rescriptum vagy Sérelmet foglal magában, vagy nem; ha Sérelmet foglal magában , akkor vélekedése szerint a’ Felírás Javallata nincsen elegendő energiával szerkeztet ve, hogy ha pedig sérelmet nem'foglal magában, akkor minden Felírás felesleg való, sőtt valamelly felesleges félelemnek nyíl* vánságos jele. Nem akar ugyan azon Királyi Rescriptum meritumának discussiójába belé bocsátkozni , nem kívánja tehát azon Királyi Rescriptumot pontról pontra analysis alá venni — egyedül az iránt való általlyános nézetei azok, hogy azon Királyi Rescriptumban semmi Sérelmet nem látván, a’ Felírásnak sem helyét, sem szükségét nem látja. Küldői parantsolták, hogy az előleges sérelmek orvoslását, a’ mellytől a’ Haza valódi boldogsága függ, a’ fenálló Törvényeink értelméhez képest szorgalmazza , hogy továbbá a' rendszeres Munkák rendes felvételében eljárjon, — egyébberánt, hogy minden mellékes, külömben is a* köz boldogságot elő nem mozdító kérdésektől eláljon, már pedig előre tudja azt. hogy azon Felírásnak a’ két Táblák közt való vitatások idő vesztességgel fog járűlni a’ nélkül., hogy sikere lehetne, — és így midőn azt hiszi, hogy Küldői akaratját akkor bétellyesíti, midőn azon Felírás ellen \ oksol, valamint eleitől fogva, ügy most is az ellen nyilatkoztatja ki magát. Egyébberánt kéntelen megvallani azt, hogy alig hiszi, hogy az egész teremben találkozna egy is, a’ ki azt hinné, hogy a’ Fő Rendek ezen Felírásban valaha megeggyeznének, melly így lévén , meg nem foghatja azon czélt, melly után a’ KK. és RR. törekednek — hogy ha az a’ czéljok, hogy a’ Kormány azon Királyi Rescriptum ellen való resensusokat megtudja , és megtudhassa, akkor azt hiszi, hogy valamim a’ Kormány a’ Rar* si Követ enunciatióját a'Dianáimból megtudta, ügy szintén azon nem tetszést, a‘ mellyet a' kérdéses Királyi Rescriptum némellyeknél szült, ugyan azon Diariumból megtudni már a’ Kormánynak elegendő módja lészen. Végtére a’ mi a’ javai- Jegyző Könyv TITT-dik Darab. 0
