1832-1836 Jegyzőkönyvek 8. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
211. ülés - 212. ülés - 213. ülés
%Tl 238-dik ÜLÉS 18. Octob. det tsak úgy, mint eddig, még pedig ha (a,’ mi nem lehetetlen, de a’ mitől az Isten őrizzen) újra egy hosszas háború ki ütni talál, Isten tudja, mikoráig, tsak szenvedd. Arról, hogy a’ Diaeta ezen feleletével az adózó nép, örömmel, és vigasztalással el telve, meg elégedjék, a’ Szállónak kételkedni szabad légyen. Továbbá mi örömet, és vigasztalást viszünk haza a’ czélzott különös Articulus’ alkotásával a’ jobbágy telkeket bíró szegény nemességnek? ’s mit felel a’ Diaeta a’ szegény nemesség’ azon kérdéseire? reánk Úrbéri telkeken lakó néhány ezer nemesekre újjabb terheket hárítván a’ Diaeta, régi kötelességeinket, és telkeinket is miért hagyta egészen rajtunk? holott mind a’ kettőt együtt már tsak nem viselhettyük; mert régi kötelességeink, és terheink azért háríttattak hajdan reánk, mivel a’ most reánk rótt újjabb terhek’ viselésétől mentek valánk, ’s mit felelünk továbbá a’ szegény nemesség’ azon kérdéseire? jól tudjuk mi is azt . hogy Törvény Könyvünkbe van annak elég nyoma; hogy a’nemesség is ottan adózott, és köz teher viselés alá vonatott, de azon felül, hogy az oily törvénytelenség az egész nemesi Rendre, ’s nem tsak ennek szegényebb részére terjesztetett ki, azok akkor is igazságtalanságok, és törvénytelenségek lévén, ’s oily idő szakaszokban történvén, mellyekben p. o. egy Corvinus Mátyás vas kezekkel tartotta a’ fő Kormány’ gyeplőjét, későbben azon vissza éléseket meg orvosolták Fejedelmeink, és az Ország Rendei, meg orvosolták jelessen: az 1723-iki azon Diaetán hozott 5, 6-ik articulusok, mellyen készült maga a’ Sanctio Pragmatica is; sőtt végre az 1805. 1-ső Törvény Czikkely 17-ik §-sa hogy ennek saját szav aiv al éllyünk; a’ szegényebb sorsú nemeseket, az úgy nev ezett Armalistákat addigi minden taksáltatásaiktól örökösen éppen azért mentette fel; hogy a’ szegényebb nemesség nemesi kikelésbeli kötelességét annál alkalmatossabban tellyesítkesse. — Ezen Törvény az Ulmai veszedelem’ esete után hozattatván, mi akkor fegyvert fogtunk, majd nem sokára, 1809-ik esztendőben is fegyvert fogván, ’s utálattal meg vetvén a’ csalfa Ellenség’ aranyhegyeket ígérő hitegetéseit, vérünk’ ontásával is híven oltalmaztuk Királyunkat, Hazánkat; mivel, midőn érettek hartzoltunk, egyszer’smind azon szabadságainkért, és leg szentebb saját érdekeinkért is hartzoltunk, mellyek leg becsessebb földi Javaink, és a’ mellyeket leg drágább örökség gyanánt maradékainkra is által bocsátani kívántunk; most mind azokat itthon hogy viselhettyük el? hát reánk is alkalmaztatik már ama mondás? Moenia (Belgrádi) fortia pace cadunt ? ’s ha új terhek háríttattak reánk; nemesi kikelés, és nemesi segedelem fizetésbéli régi kötelességeinket hogy, és miképpen egyenlítette ki, és intézte el a’ Diaeta? A’ szegény nemesség’ ezen kérdéseire elég felelet lessz az, ha azt mondjuk; hogy előadásai ugyan nem fundamentum nélkül valók, ’s az 1723-iki 6-ik, és 1805-iki 1-ső Articulusok bent vágynak a’ Törvény Könyvben, ’s azok most sem töröltetnek el; de elég v olt most per excerpta meg határozni a’ szegény nemesség’ újjabb terheit, — régi, ’s újjabb terhei, ’s kötelességei’ ki egyenlítése pedig rendszeres pertractatiót kívánván, és az Isten tudja, mikor fel veendő Banderiale, és Insurrectionale Operatumokra tartozván; addig a’ szegény nemesség mind régi, mind újjabb terheit, és kötelességeit tsak visellye, arról, hogy mind ezekkel nagy örömet, és vigasztalást v iszünk haza a' szegény sorsú nemességnek; szinte szabad légyen a’ Szállónak kételkedni! De mind ezekre előre is hallya már a’ füleibe hangzani a’ Szálló azon itt olly sokszor hallott, ’s Achillesi erősségeknek mondani szokott feleleteket, hogy tudni illik, akármit beszél Borsod Vármegye (és mivel reményű a’ Szálló, hogy e’ részben sem marad maga) az illető
