1832-1836 Jegyzőkönyvek 3. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836

84. ülés

157 NYÓLCZ VAN NEGYEDIK ÜLÉS. mi után a’ már történt ki fejezések szerint nem reményiheti, hogy Kiildőjinek szándéka tellyesedjék, — ha hogy a' többség az Úrbéri fáizásról kötelező tör­vényt hoz, — ki kell nyilatkoztatnia, hogy az Országos Választottság’ Javal­latát nem tartja el lögadliatónak, minekutánna a’ földes Úrra nézve tulajdoná­val való élésben zavart — bizonytalanságot szül, a’ Jobbágyságra nézve pe­dig a’ jelen való szokásnál fogva is még sem ki elégítő, — de azt a’ csalárd­ságra és ki hágásokra mintegy ingerli, és a’ inéllyen hatórosszon kivűl még két nagy nemzeti érdeket is sért, t. i. a’ földes Úr és Jobbágy köztt való nyugalmas __ ütközésektől mentt eggvet értést, és az erdő növelést ’s gazdálkodást. — Ezen szerkeztetést tehát változtatni kívánja a’ szólló Követ, és pedig mi után a’ határozott mennyiségű fa járandóságot igen terhes, ’s idővel sok helyen nem is tellyesíthető servitusnak látja, — melly a’ környühnények’ változása mel­lett méltányosan egy forma alig is maradhatna* — ezt el mellőzvén, inkább az illető erdő’ bizonyos részének, a’ mint további tanácskozás után a’ rész arány meo- fog állapíttatni], a’ Jobbágyság’ használására, bizonyos fel tételek mellett való ált adását vélné czél erányosnak; a’ mi azon tekinteteknek is inkább meg felelne, mellyeket a’ Karok és Rendek a’ birtok’ közösségének meg szünteté­sére nézve már el fogadtak, és a’ mire, — ha hogy Küldőjinek fenntebb elő adott szándéka el fogadást nem nyerne, — a’ szólló Követ is voxol. Árva és Fejér Vármegyék 2-dik Követjei az Országos Küldöttség’ szer­­keztetésére voxoltak. Po’sony Városa’ Követje, azon kérdésnek, mellyet Po’sony Vármegye Követje tett, hogy t. i. el kellessék e’ a’ Jobbágyoktól a’ mostani jó tétemé­­nveket venni, vagy nem? — egy más kérdést kíván eleibe tenni, azt t. i. hogy vagyon e’ a’ Magyar Jobbágy valamelly jótéteménnyel fölösleg dotálva > vagy nincs ? — A’ Magyar Jobbágy eddigi diplomaticus nyelvünkön csak a’ misera j)lebs contribuens nevezete alatt ismeretes; már ezen meg nevezése is világos tanúja annak, hogy ő semmi jó téteményekkel fölösleg dotálva nincs; követke­zés képpen azon csekély jó téteményektől, mellyekkel most bir, őtet meg fosz­tani, a’ fel állított princípiumnál fogva nem lehet; már pedig a’ jelen szerkez­­tetés sokkal keménnyebb a’ Theresianum Urbáriumnál, mivel e’ szerint igen sok Jobbágy meg fosztódna az eddigleni fáizás’ jó téteménnyétől; azért min­den esetre a’ szerkeztetés ellen voxolva, Somogy Vármegye’ Javallatát pártol­ja. Mellyre Az Előlülő meg jegyzetté, hogy a’Törvényhozó Testnél eddig szokás­ban volt azon kifejezést: misera contribuens plebs, nem veheti azon értelem­ben, mint Po’sony Várossá Követje mondja, hogy t. i. az Országban a’ Job­bágyság sorsa el lett volna nyomva; az Ország’ llendei azon ki fejezést min­dég csak úgy értették, hogy a’ köz terheket az adózó nép hordozza. Po’sony Várossá Követje, ne hogy rosszúl értetődjön, meg jegyzetté: hogy ő nem mondta, hogy a‘ magyar Jobbágynak semmi beneíiciuma nincs, hanem csak azt: hogy fölösleges beneficiumokkal dotálva nincsen. Nyitra Vármegye 2-dik Követje az Országos Küldöttség’ szerkeztetését fogadta el, Sopron Vármegye Követje’ Javallatját pedig éppen nem; mert né­­melly helységben az igaz, hogy ki telne 8 öl fának a’ ki adása, de némellyek­­ben nem, és ebből az lenne a’ következés, hogy a’ hol nem telik, a’ földes Úr kész pénzen fizesse ki. Jegyző’ Könyv Ill-dik Darab. 40

Next

/
Oldalképek
Tartalom