1832-1836 Jegyzőkönyvek 3. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
84. ülés
156 NYÓLCZ VAN NEC VÉDIK ÜLÉS. ken az a’ szokás divatoz, hogy ősz’ végével, vagy tél’ elején a’ Jobbágyoknak szükséges tüzelő fa öl, vagy szekér számra, különösen a’ téli hónapokra ki adatik egyszerre, és csak akkor, ha ezen ki adott mennyiség el fogj ott, szedegetnek azok száraz gallyakat a’ földes Úrnak erdejében; de valóban a’ Jobbágyot egyedül a’ száraz fának szedegetésére szorittani, kivált télen, nagy hóban, midőn a’ száraz gallyakat fel keresni felette terhes, sőtt gyakran alig lehet, kemény hidegben, midőn a’ fa fogyasztás felette nagjr, éppen annyi volna, mint őtet a’ fáizás’ jó téteménnyétől nagy részben meg fosztani. Küldőinek kívánsága tehát az: hogy a’ hol a’ Jobbág)oknak különösen ki szabott erdejik vannak, azok tovább is nállok hagyattassanak, úgy szinte a’ hol a’ tiizi fának öl, vagy szekér számra ki adása eddig szokásba volt, az ez után is fenn maradjon: sőtt a’ hol ez szokásba nem volt is, de vagy a’Jobbágyok, vagy a’ földes Űr azt bé hozni akarnák, ott az illető bíróság a’ határbeli erdőnek mekkoraságát, a’ fának minőségét, és azon pótolékot, mellyet a’ Jobbágyok talán nádból, vagy felette bőven termett szalmából nyernek, öl, vagy szekér számra határozza el azon tűzi fát, melly minden Jobbágynak járandó. — A’ mi Thurócz Vármegye Követének meg jegyzését illeti, ha valaki eggyik vagy másik Megyét meg említve kötelességének el mulasztásával vádolta volna, osztaná a’ szólló Követ is észre vételét, de iígjr hiszi, a’ törvényhozási tanácskozások’ természetével össze van szőve az, hogy az eggyik vagy másik fél el számlálja mind azon következéseket, mellyeket a’ javallott törvényből eredhetőknek vél; így számlálták el most a’ Követek azt, a’" mit a’ fáizás’ meg szorítása az adózó szegény Jobbágyokra károsan szülni fog; így számlálta elő az ellen fél már többször azon pontokat , mellyeknél a’ földes Úri Jussokat meg sértetteknek tartja; ’s ezeket egymástól rossz néven venni nem lehet, mert ha valahol, tehát itt bizonyosan alkalmaztatható az, a’ mit e’ helyen a’ Szólló Követ múltkor is hallott: hanc veniam petimusque, damusque vicissim. Ungh Vármegye’ Követje Bernáth ’Sigmond ki jelentette: hogy fő kérdés itt az erdőkre nézve a’ Status’ tekintete, és ezen tárgyban hátra is előre is kell nézni; hátra annyiban, hogjr mi a’ basis; a' Maria Theresia Urbáriuma nem egy forma, csak ott engedett fáizást, a‘ hol erdő volt; ezt tehát meg kell most is említteni, mert hallá m£r azt némelly Követektől, hogy a’ hol eddig fájzás nem volt, ott is adódjon a* Jobbágynak; előre is kell nézni, nevezetessen a’ régi Urbárium fenn tartotta a’ földes Úr’ proprietássát, most az usufructuatio el adása’ meg állapításával is fenn hagyatott az: ha tehát így marad a’ dolog, ezen túl is, midőn a‘következendő Törvény Czikkelyek tanácskozás alá vétetnek, akkor vélekedése az, hogy ha erdő szakasztódik ki a’ Jobbágynak , annak haszonvételét el adhassa, ha pedig proprietás adódik neki, akkor el ne adhassa. Tolna Vármegye 2-dik Követje elő adta: hogy Küldőji a’ fáizást a’ Jobbágyi járandóságok közzé nem számítják, mivel ennek lehetősége, ’s mivolta igen sokféle környülménjéktől függ, — tartósságára nézve pedig a’ tapasztalás szerént is, biztosság nincsen; — és ezeknél fogva a fáizást inkább a fa vágásértés hordásért járó bérnek tekintvén, hog)r sem a íöldes Úr kötelességének, mellyet az bizonyos állandó módon nem is teljesíthetne, — ezen tárgyban határozott kötelező törvényt hozatni nem kívánnak. — Mindazonáltal, a’ midőn a’ szólló Követ utasítása szerint a’ Karokat és Rendeket erre kéri, — #
