1832-1836 Jegyzőkönyvek 3. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
77. ülés
HE T VENII E TED 1K ( L ÉS. !> Követje’ észrevételét helyesnek tartja, és azt,el is fogadja, az improtocollatióra nézve azt tartotta, hogy nem csak az a’ czél, hogy beírasson az engedelem, hanem az, hogy a Consensusba azon feltételek is beírassanak, mellyek alatt az irtás megengedtetik; ezt kívánná tehát világosan kifejeztettni, melyre nézve a’ következő módosítást ajánlotta a’ pont1 bérekesztésére: eo per expressum declarato után quodsi Colonus scriptum indultum Dominii Terrestralis producere, aut hujus praeexistentium Jidedigne docere nequiret, Dominus Terrestris exstirpaturas tales absque omni recompensatione mercedis recipere caleat,; e contra si Dominus Terrestris Conditiones, sub quibus exstirpaturae recipiendae erunt, Consensui scripto inserere intermitteret, reluitio ad liberam duntaxat Concentionem recidat. Veszprém Vármegye1 2-ik Követje: felesleg valónak tartotta az 1807. 21. törvényre hivatkozni; a1 2-ik kérdésre azt vélte, hogy a’Jobbágy tartozzon mindég írásbeli engedelmet kérni , és e’ szerint elfogadja Moson Vármegye’ 1. Követje’ javallatját Poson Városa’ Követje1 módosításával. Torontói Vármegye’ 2-ik Követje : elfogadta, tsak jövendőre nézvelévén kérdés, Moson Vármegye1 Követje1 javallatját, ’s igazságosnak látja, hogy a’ Jobbágy tartozzon bébizonyitani a’ földes Úri engedelmet. Máramaros Vármegye 2-ik KöveLje1, Sopron Vármegye’ 2-ik Követje’: közelebbi észrevételére, melly szerint azt mondotta; hogy nem tudta azt, hogy Máramaros Vármegye’ helyheztelése olly természeti vadságban legyen 's a11. azt felelte: hogy Megyéjének fekvése ugyan nem szelíd, de azért, hogy lakossainak nagyobb része Írástudatlan , nem lehet a’ népet vadsággal vádolni, mert vannak írástudó emberek is vadérzésüek; — egyéberánt Sopron Vármegye’ Követje’ azon megjegyzésére, hogy a’ földhasználati szabad eladás és vevés’ elhatározásakor kellett volna inkább a1 Vármegyének’ ezen kellemetlen helyheztetését előterjeszteni, nem most, a’ hol tsak az irtásokról rendelkezik az Ország, — azt válaszolja, hogy Máramaros Vármegye’ Követje tudja a’ maga kötelességét, és e’ részben semmi emlékeztetést a’ Soproni Követtől el nem fogadhat, mert erre Sopron Vármegye1 Követjének semmi jussa sints; azonban hivatkozik a’ köz tudományra is, hogy a’ Kerületi Ülésekben Követtársa Megyéjének ezen kellemetlen helyheztetését nyilván előadta, maga pedig a’ Szólló Követ, midőn a’ földhasználati szabad eladás és vevést Küldőji1 világos utasításánál fogva nem tsak hogy el nem fogadta, hanem okokkal támogatva ellenzetté is, az improtocollatióra kiterjeszkedni nem kellett, mert elég volt részéről az eladás vevés1 princípiuma iránt meg nem eggyezését kijelenteni; azonban különbség is van a1 kettő köztt, amott a’ sanctio a1 Jobbágyot, itt pedig a’ földes Úrat érdekli. — A’ mi végre a’ Protocollumot illeti, a1 Szólló Követ arra azt jegyezte meg: hogy a’ nemes embert arra kénszeriteni nem lehet, hogy magának Protocollumot tartson, ha ő nem akar; elégnek tartotta hát a’ Consensust Írásban kiadni, ez az irtó Jobbágy’ bátorságosítására elég is, mert ő tartozik bébizonyitani hogy az irtásra vólt engedelme, nem pedig hogy a1 földes Úr adott engedeljnet; különben is a1 Domesticum Protocollumnak publica authentiája nints, és igy ha lehetne is azzal ellenkezőt próbálni, az magára a’ Jobbágyra nézve lenne káros: azért a’Sanctiót inkább a’ scriptus Consensus1 feltételeire kívánná szorítani, mint mások is sürgetik. Jegyző Könyv III-dik Darab. 3
