1832-1836 Jegyzőkönyvek 2. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836

53. ülés

Ő TV E yjIA II MA DIIC Ü L É S. *0 3 mányozási ágokban is fényes dicsőséggel tündökölve eláradván, halhatatlan érdemeinek örök emlékét, mint Intézeteink’ kegyes ápolóját szivünkben és ké­só maradékinknál is semmi viszontagság el nem törölheti í Szerencsés belybeztetésünkben illy öszvehangzó ’s egyedül a’ közboldog­ság örökösítését tárgyazó munkás akarat lelkesítvén mind Felséges Fejedelmün­ket, mind nemes nemzetünket biztos remény tölt el, hogy a’ nemzet méltó várokozásait itt öszve sereglett Hazánk’ Attyai sikeresíteni fogják. A’ Nemzet való szükségei kielégítést; az idő ’s történetek állal vi­lágosságra jött hiánosságok okos pont olást kívánnak: minekünk jutott azon ritka szerencse, hogy ezen irigylésre méltó pálján, mint hív Polgá­rok ’s érett törvényhozók, a’ jövendőség’ sorsát századokra megalapítsuk , ’s mind azt a’ iní hennünk lakozik, a’IIazának szentelvén, a’ késó maradék’jó­vá hagyását, melly tetteink ’s fáradozásaink felelt egykor majd bírói székét cmeleiuii, megnyerhessük. Hazánk kebeleben az ősi alkotmányhoz édesen vonzó ragaszkodás min­denkor uralkodó volt, mellynek pártolásában Hazánkfiai dicsőségüket helyhez­­tették. Ezen indulat az eddig lefolyt századok’ során nagy Nemzetünknek véd paizsul szolgált azon szomorú következések’ ’s zivatarok’ dühe ellen, mellyek az újításokon vakon kapkodó, ’s a’nép’ szükségeit figyelmetlenül rí­mellek elő Nemzeteket fenyegetni, és gyakran elbuktatni szokták. — A alóban a’ szükségen túltett idétlen eróködés, valamint a’ körén túl hágó vak buzgol­­kodás semmi jót sem húzhatnak magok után, sőt inkább ezen hirtelen le­szító erő vas igája alatt a’ Nemzeti tökélletesedeV becses rugói elalélván, mi­dőn természetes rendszerükben háborítatnak, és olly polezra kénszerítetnek, mellynek vidékei elüttök isméretlenek, kötelességei becstelenek, a’ czélba vett javitás helyét mindenkor csak a’ kénszerités keserű érzete foglalja el. A’ leggondosabb szorgalommal őrözziik tehát munkálódásunk folytá­ban ősi alkotmányunkat, és ezen legféltőbb kinisünk körül, mellyen Nemzeti létünk nyugszik, gyengéd dajkálkodással szorgolódjunk: hogy a' Nemzet kebe­lében nagy’s nemes érzelmű erő magát szokott sorával fejthesse ki; távoz­­tassuk ellenben mind azt, a’mi Nemzetünket magán kívül emelvén szokatlan vágyásokkal eltöltenek és olly idegen érzelmekre késztetné, mellyek néki nem sajátjai, vagy a’ mellveknek valósítása mint a’ később kort illető dicsós­­ség kezűnk közt már kezdetében veszélesen elhalna. Az előttünk fekvő rendszeres munkákban, mint mostani tanácskozá­saink’ különösen kijegyzett tárgyaiban, hasznos javításai terveket (pianumait) kifejtve találjuk, mellyek Atyáink szorgalma által kimutatott szükségeinket ez úttal hasznosan fedezgethetik. — Kövessük tehát az ő nyomdokaikat’s okos előrelátással kiszámolt lépéseiket pártul fogván, a’ nélkül, hogy létünket vak­tában a’ változó újítás koczkájára reá bíznánk, az év’ kívánatéhoz, és a’Nemzet’ méltóságához mérsékleti alkalmaztatásokat eszközöljük. 11a gondolatommal Hazám’ Anyainak lelkes tulajdonait általvisgálom, szép remény éled bennem az eránt, hogy a’jelen idő’ kedvező környülállásai között Ö Felsége Kegyelmes Királyunk’ gyámolításával új élet ’s fény derül Nemzetünk­re: nevezetesen a’ javítások’ sorában, mellyek szándék szerint századokat ért egész alkotmányunk’ rendszerére ki vannak terjesztve; legalsóbb czélül a 1 *

Next

/
Oldalképek
Tartalom