1832-1836 Jegyzőkönyvek 12. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
368. országos ülés
308. VLJJS. 10. Oct. 121 kapcsolni, es ez által valamint Komárom Vármegye Követe helyesen megjegyzé mondani: ha a’ Kormány a’ jobbágyságnak kedvezést a’deperditák megszüntete'se által nem ád, akkor mi is tölle az úrbériben adott kedvezéseket elvonjuk. Egyébiránt a’ Szolidnak a'lioz, hogy a’ deperditák terhe elengedtessék kevés reménysége van, következéskép a’ jobbágyságnak jobblétét illy feltétellel Összekapcsolni semmi tekintetbe nem tudja, — nem akarja. Mondotta ugyan Zala Vármegye Követe, hogy ha a’ Kormány ezt nem lellyesíti, akkor a’ felelet terhe, nem rajtunk, hanem a’ Kormányon lészen, ’s hogy ezen feltételt az adózó nép javának előmozdítására teszi. — Köszöni azonban a’ Szolid a’ jobbágyság nevében ezen hasznot, mert ha a’ Kormány a’feltételek mellett is a’ deperditák kérdését el nem fogadja, a’jobbágyság mind az Úrbériben, mind a’ T. Törvény Czikkelyben adott kedvezésektől roegfosztatik — annál fogva azt hiszi, ha a’ Karok és Rendek valamit össze kötnek, annak elválaszthatlanúl kell összekapcsolva maradnia, ’s így kérdi a’ Rendektől: hogy akarják c’ a’ deperditák kérdését olly kapcsolatba hozni az Úrbérivel? hogy attól soha se legyen elválasztható, a’ Szólló azonban részéről nyilatkoztatja, mi szerint illy feltételek alatt azt tenni soha sem akarja. — Torna Vármegyének l-ső Követe a’tett indítványra több ellenvetéseket hallván, azokra feleletét megtenni, einem mulaszthatja, ugyan is azt vetették indítványa ellen, hogy annak pártolói egy conditiót sine qua non kapcsolnak az Úrbérihez, e’ szerint: hogy Uram, ha te nem adsz az adózónak, mi sem adunk néki semmit. Ezt eddig senki tőle nem hallotta, — máskép áll itt az in-, ditvány, mint azt a’Komáromi Követ előadni akarja, mert azzal megfordítva, egy nemzethez illőleg, mondatik : „Uram mi már gondolkoztunk az adó fizetőről, megadtuk mi annak azt, miből élhessen, kérünk tehát most téged, miszerint biztosítsd őtet, hogy azt mit mi adtunk, katonáid ki ne ragadják kezeiből'4 azt mondja Esztergám Vármegyének Követe, hogy mi atya gyilkosok akarunk lenni, mire azt jegyzi meg a’ Szólló: hogy éppen ki ezen feltételt el nem fogadja gyilkosa akar lenni azon jó létnek, mellyet a’ jobbágyságnak az Urbér által adtunk, ha mi az Urbérével az adózót boldogítani akartuk, gondolkodnunk kell, hogy ezen jótétemény, kezéből mások által ki ne vétessék, mert különben hasonló lesz a’ jobbágyság azon gyermekhez, ki megszületett ’s kitétetvén az üdő viszontagságainak műlhatlanúl elvész. Azért nem hiszi a’ Szólló, hogy a kegyelmes Austriai Ház a deperditák megszüntetését a’ jobbágyoktól megtagadhassa akkor, mikora’ nemzet az adózó sorsát igy biztosítani kívánja; de nem mondotta a’ Szólló soha sem hogy az, conditio sine qua non legyen. — Szeben városának 2-ik Követe oily szoros összeköttetésben lenni látja a’ depertiták, és köz terhek meghatározásának kérdését a’ 1. articulussal, hogy azt egymástól elválasztani nem tudja, — bizonysága ennek maga az úrbéri 1-só Törvény Czikkelynek 6-ik §-us szerkezete, melly így szólt: „omnia cum hac usu- Jructuatiotie conjuncta tam dominálta, rjua/n publica articulo 1. delei minuta one *ra“ tehát be foglalja azon terheket is, mellyeket az adózó a’ katona tartásban a’ Kormány erányában visel! — Ezen kivid már a’ múlt századon olly súlyosak igazságos mértékre hozatni sürgették Jegyző-Könyv XI.ik Darab. 31
