1832-1836 Jegyzőkönyvek 12. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836

368. országos ülés

122

368. ULES. IG. Oct.

azt az irományok bizonyítják, a’ contributionale-Comissariaticum operatumba utasíttatott, annyi esztendőktől fogva pedig ezen tárgy mindedig határozatlanul maradott, most, midőn ismét ezen katona tartás a’ jelen levő Törvény Czik- Jcelyben előlfordult, csak az előbbeni kívánságoknak ösvényén járnak azok, kik ezen kérdést a’ 21-ik Septemberi f. e. Felirásunk következésében elhatároztatni, es így a’ biztossági munkálatból kive'tetni kívánják.— O tehát Zala Vármegye indítványát pártolja, es csak meg azt jegyzi meg, hogy ezen kérdést politicus tekintetnél fogva is halasztani nem lehet, mert mit éra’ rendes adónak mennyiségét meghatározni, ha ezen fényes nemzeti jusra nézve a’ Kormánynak az indirectus adóztatásnak ösvénye nyitva marad? ezen ösvényt kell tehát a’ Kormány elől elzárni, a’minek legalkalmatosabb ideje mint Csongrád Vármegye Követe tegnapelőtti napon bővebben kifejtette, most vagyon.

Ennél lógva a’ deperditák eránti intézkedést a’ kerületi tanácskozás alá bocsátatni kívánja, akkor és ott fog bővebben kitetszeni, vallyon Sáros, vagy Zala, vagy Torna Vármegye indítványa légyen kedvezőbb az adózónak, megszűnik talán akkor Komárom Vármegye aggodalma is, mert lehet reményleni, hogy ezen articulus a’ nélkül, hogy az tétessék hozzá „conditio sine qua non“ felterjesztődhetik O Felségének; — megszűnik talán Trencsén Vármegyének aggodalma is, mert ha a’ Kormány ezen articulust elfogadja, akkor két részről javittatik az adózó sorsa, t. i. mind a’ földes űr részéről, az úrbéri engedmények által, mind pedig a’ Kormány részéről a’ deperditák megszüntetésével, azért az initiativának jusa tekintetéből is, kívánja a’ kérdéses tárgyat a’ kerületi Elésekre utasíttatni.

Tolna Vármegyének 2-ik Követe: a’ mint Megyéjének szándéka szerint a’nemesnek ezen tehertűl is mentnek kellene maradni — és így a’ Követnek ezen egész szakasz ellen kellene itt is voksolnia — ügy ezt a’ többség határozása ellen el nem érhetvén •— azt véle: akár hogyan állottak légyen a’ vélemények a’ Törvény Czikkcly folytában — azoknak, és az igyekezetnek a’ katona tartásnak jelen bajos, és viszás állapotjára nézve nem egyesülniek alig lehet, midőn a’ hazában nem annyira a’ köz szózat mint a’ keserves köz felkiáltás éppen e’ tárgyban, a’ változást, és orvoslást olly hatalmasan kéri — miért nern akarják tehát némellyek használni az alkalmat, melly arra ezen Törvény Czikkelyben ajánlkozik? Hogy nem üres a’biztosítás, mellyet ezen alkalmatosságban többen leiének, nem kell hosszas okoskodással mutogadni; csak nézzük hogyan született maga ez T. articulus — mellyet 100 esztendőnél hosszabb vita után — most ámbár sok Vármegyének, és Tolnának is voksa ellen megállapított a’ többség? nem más vitte ezt illy mód ki, minthogy az úrbéri törvénnyel öszve vala kapcsolva. így ezen Törvény Czikkely öszvekapcsolandó egy másik articulusról, melly minden tekintetben jelesen az adózóra nézve nem csekélyebb fontosságéi, és mellyre nézve köztünk az egyet értés bizonyára hatalmasb lesz — szinte ezt remélhetjük. — És miért ezt legalább ne próbáljuk ? a’ siker hihetőségétől csak nem fogunk tartani? és utoljára kezünkben lesz mindég a’ dolog — nem tilt semmi, hogy arra nézve a’ köz érdek szerint ne végezzünk akár mikor — magunktól csak tartanunk nem lehet — hogy talán majd mélyebb megyünk mint magunk akarnánk. — E’ szerint a’ „conditio sine qua non“ eránt is azt véli a’ Követ felesleg most aggódni, ’s rendelkezni, minthogy annak idejében a’ több-