1832-1836 Jegyzőkönyvek 12. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
368. országos ülés
3Ö8-dikfLÉS. 1 b-dik Oct. 117 val csak annyit tenne hogy „Iram, ha el nem engeded az aliraentátiót, misem adunk a’ parasztnak semmit“ ez lenne a’ szavak’ valódi értelme, — ez pedig meg nem állhat; — hiszen ha arra megyünk3 hogy mi jótéteményeket szerezzünk a’parasztnak, vannak más sokkal nagyobbak is, mellyekből több hasznot várhatt, ’s mellyeket a’ felhozott tekintetnél fogva szinte azon módon kellene az urhérrel összekapcsolni, ügy például a’ tized megszüntetése, a’ kereskedési kedvezések, még nagyobb hasznára lennének a’ parasztnak, itt annyival inkább idegenkedik illyen feltételtől, mert mintegy interessentia szagát látszatik éreztetni , és ha még ezen leltet el csak a’ T. Törvény Czikkelyhez volna kötve, mert a’ deperditák valóban a’ jobbágyságnak nagy sérelmére vannak — a’ dolgot elnézbetónek vélné, de hogy az, az urbér törvényesitését, és teljesedésbe hozatalát akadályoztathassa, azt részéről el nem válalhatja, miként is hangzanéka* már nap. ól napra a’ felsegéllés után ásítozva várakozó jobbágyság előtt az, kogy miután 5. évig itt: sorsának javításáról tanakadtunk, mert a’Fejedelem feltételünket el nem fogadta, minden batározásinkat sükeretleneké tévén, a’szándéklőtt engedményeket és könnyítéseket szinte megtagadtuk! — ugyan azért a’ szerkeztetésre szavazott. — Posony Vármegyének 1-ső Követe kívánja ugyan: hogy7 a’ deperditák kérdése még ezen Orsrággyülésén tanácskozás alá vétessék, de mielőtt a’ Zalai előadást pártolja, szükségesnek tartja a* dolognak tellyes világosságba belyheztetését,— ő azt olly értelemben vesszi, hogy ha az javallat, melly itt a’ 6-dik §-ban foglaltatik, és a’ deperditák kérdésével egybeköttetik, a’ Fejdelem által el nem fogadtatnék sem a’ T. Törvény Czikkelvből sem az egész urbérből semmi se legyen; — már számot vetvén magával oda kell nyilatkoznia, hogy illy értelemben a’Zalai indítványt nem pártolhatja, mert ha mindent, mit jó ’s jótékonynak tart, meg nem nyerhet is, legalább az urberben javallott Törvényeknek hasznát kivánja minél bővebben megszerezni a’ terheltetett jobbágyságnak — erre való nézve nem kívánhatja ad Indítványnak sine qua non conditióként való öszveköttetését az uibérrel, minek ügy is mint előre látható szándéklott sükere nem fogna lenni; — bölcsnek találván lenni a’ Komárom Vármegyei Követnek abbeli okoskodását, mi szerént ha kell feltételt valamihez kötni, azt mindég csak olly tárgyban tehetni , hol nem magunk, hanem egy harmadiknak érdeke forog fen. — Különben is Küldői az adó biztosságbeli tárgyban adott utasításuknál fogva azt hiszik: hogy nehezen lehet reluitió nékül azon terhet megszüntetni; — mind ezeknél fogva a’ Tornai indítványra sem állhatván, a’ kerületi szerkeztetek megmaradására szavazott. — Trentsén Vármegyének 1-ső Követe a’ Komárom Vármegyei Követtel egyetért, ’s miután a’ Zalai Kővet maga is igazságosnak esíhéri, hogy a’ nemes ember és nemtelen közt ezen alimentationális tekintetbe se legyen különbség, azon argumentátióját helybe nem hagyhatja; mi szerént ha a’ Kormány a’ deperditákban a’ paraszton segíteni nem akarna, ez akkor az urbéinek nem sanctionálása által büntettessék, ez annyi volna mintha valaki az Ur helyett a szoh gát akarná megverni. — Ezen feltételek hozzá kötésétől a’ Kormány éppen sem Jegyző Könyv Xll-dik Darab. • 30
