1832-1836 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
1832 / 47. ülés - 1832 / 48. ülés
4Í1 \ E C, Y VE IS V Y 0 L C '/ A1) I K ÜL E »V. a* mondottakkal, a’ Censorok által vissza vettetni kívánja. Többnyire a’ Trencseni Követtel egyet ért. Hasonló értelemben van a’ Sárosi t-ső Követ, is, ki csak akkor akarja szorul szóra elfogadtatni a’ beszédeket, midőn a’ Követ valami újat mond, nem pedig midőn csak a’ mondottakat ismételi, valamint már ma is többszörmegtörtént, mert ez által véghetetlcn nevekednék a’ naplókönyv. Szathmár Vármegye’ 1-ső Kövefje küldői utasítását ismételi, kik fontolóra vévén 1-ör hogy a’ Napló nem kézikönyv, hanem törvényhozásunknak repertóriuma, 2-or hogy ez az egyedüli hely, melyben kiki gondolatait szabadon leteheti; azt óhajtják, hogyha valamely Követ kívánja, enunciatiója egész kiterjedésében bele jöhessenek a’ diariumba. Kéri az egészet felolvastatni, hogy általános észrevételéit elő adhassa. Az Előlülő Al-Nádor csak úgy akarja elfogadtatni az Írott beszédet, hogy az hitelességül ne szolgáljon; mert ha a’ KK. és RR. egyszer kimondják hogy szabad ilyeneket be nyújtani, akkorjmár azokat el is kell fogadni. Vas A ármegye’ 1-ső Követje írásba foglalt beszédeknek nem barátja, a mint azt nem is cselekszi, de mind e’ mellett még sem fogadhatja el azon inditvánt, hogy Ország Gyűlési végzés által tiltassék el, hogy ne legyen szabad Követnek mondandóit Írásban el mondani, — mert azonkívül hogy a’ Követet küldői’ akaratja’ melly módon leendő előadásában korlátolni nem is lehet, még az ilyes meghatározás az 179O észt. 13-ik törv. czikely leikével sem egyezmeg, melly rendeli, hogy az Ország Gyűlési dolgok egész szabadsággal folytattassanak; Azért a’ felolvasott Kerületi Végzéshez leendő ilyes hozá adást nem pártolja. Maradjunk inkább az döbbeni szokásnál, melly szerint ez el nem tiltatott. Abban azonban igen is megegyez, hogy az t lések eloszlása után és így későbben Írásban foglalt mondások a’ szerkeztető Királyi Táblá-Biró és Censorok által csak annyira használtassanak, a’ mennyiben az ottani Írott beszédben érintett elvek valóságosan a’ szóló által elő adattak. A’ Torontáli 2-ik Követ a’ Áléit. Elölülő által javaslóit toldalékot, mint igen tág értelműt, elmellóztetni akarja; vagy ha elfogadtatik, Csongrádnak előadásához csatolja magát. Po’sony Városa Követje az Írott beszédeknek benyujtbafását annál fogva is pártolja, mert leginkább a’ Városi Követeknek helyheztetésök olly alkalmatlan, hogy minden kitelhető figyehnezésök mellett, sem a’ fentebb ülő Követeket, sem a’ Áléit. Elölülőt sem érthetik, ’s igy általok sem értethetnek. Hasonlóid a’ szerkeztető sem veheti ki a’ Városok elő adásaikat. Ezért Csongrádnak indítványához csatolja magát, ’s azt elfogadtatni kéri. — Komárom Vármegye’ 1-ső Követje kívánta, hogy az Írott Oratiok a’ Censorok bírálása alá essenek. Sopron Vármegye’ 2-ik Követje azt állítja, hogy akár mit teszünk, a’ régi praxist megtartjuk. Erővel senkit sem lehet akadályoztatni ha beszédét olvasni akarja, de az lesz a’ következés, hogy nem fog halgattatni. Csongrádnak indítványa eddig is fenálott, — ha a’ szerkeztető a’ zaj miatt ki nem veheti a’ mondottakat, akkor maga felszólítja a’ szónokot, hogy Írásba küldje be dictióját. — Bars A ármegye’ 1-ső Követje a’ redactiót kivanjá. Enuncialni nem lehet, hogy az írott beszédeket nem szabad elfogadni; azért maradjon a’ mostani szokás.—
