1832-1836 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
1832 / 47. ülés - 1832 / 48. ülés
EEG YVEEEYOLCZADIK ÉLÉS. 411 foglalván ez által emlékezetén segíthessen ’s ezen kivűl fen marad mindenkinek szinte azon igaza is hogy ha valami ki marad az előadásokból, az későbben megjavittassék. Megjelennék most a’ Méh. Fő Rendeknek előbbeni tagjaiból álló Kíildötsége melly, a’ Vallásos tárgyra költ harmadik viszon ízenetet hozta. Szónoka a’szokott tiszlelkedés után előadá: azon fontos tárgy iránt; mellyel a’ T. KK. és RR. már harmad ízben által küldöttek, O Cs. K. Fő Herczegsége és a’ Mélt. Fő Rendek érzéseiket ezen Izenetben, mellyet az Itélőinester IJr felolvasand tudtokra adják. Egyszersmint azon bizodalommal, mellyet e’ fontos tárgy meg kíván, kérik a’ t. Karokat és Rendeket, hogy miután a’ mennyire lehetett egyet értettek, az óhajtandó egyesülés kedvéért ezen viszonizenetben megegyezni méltóztassanak. A’ mire az Előlülő a’ szokott megtisztelések után bizonyossá tette a’ Méltos. Küldötséget, hogy a’ tárgy minél előbb tanácskozás alá fog kerülni. — Eltávozások után A’ Mára marosi 1-so Követ a’Ilonth Vármegye Követjének nézetei szerint nyilatkoztatja ki magát, annál is inkább, mivel kivált hosszabb előadásokban nem értetik a’ szónok, mint maga is tanúja, midőn a’ sorozásra nézve a’ juridicumot másodiknak kívánta, azonban az negyediknek értetődött. Azért ha valaki kívánja, hogy Írott beszédje a’ naplóba jojón, azt ha az irás meg felel a’ mondottaknak, gátolni ne lehessen. Pest Vármegye második Követje csak argumentumokkal győzni kiván , nem czifra beszédekkel, mellyek tanácskozásink módjával meg nem egyeznek. Emlékezteti a’ Rendeket, hogy midón itt egy Városi követ dictióját elolvasni kivánta , attól elmozdít tatot t. Nem fogja ez az előadások jussát gátolni, mert több Censorok rendeltettek a’ naplóköny’ vizsgálására, — az appelláia pedig fenmarad magára az Országos Elésre, hol később’ be jöhet a’ Diáriumba, a’mi kimaradtnak be bizonyíttatik. Árva ’S ármegye 1-so Követje az Írott beszédek ellen nyilatkoztatja magát, mellyek által végre a’ napló könyv annviia növekednék, hogy annak megszerzése nevezetes kölcségekkel lenne öszveknpesolva; azokkal pedig Küldőit terhelni nem akarná. De azt a’ mit valaki mond, szóról szóra nyomba adhassa be a’ lledactornak, ki hasznát veheti. — Fgocsa Vármegye 1-ső Követje azt tartja: Jus publicurnot az Angol vagy Franczia chártából mériteni nem lehet; hanem törvénykönyvünkből. Annak megtiltását, ha valaki véleményét írásba tévén, azt elolvashassa, a’szabadsággal meg ütközőnek találja, mert Törvényünk nincs, melly azt a’ szólló Követtől megtiltsa. Igaz ugyan, hogy voltak esetek midőn a’ szólló meg szóllítatott, hogy ne olvasson; de az is igaz, hogy minden Országgyűlésén voltak, a’ kik minden gát nélkül véleményüket elolvasták. — Olvashassa tehát kiki Írásbeli beszédjét, sött mivel kiki legjobban tudhatja mit mondott, adhassa be írásba, —úgy azonban, hogy a’ Censorok meg Ítélhessék, valyon mondotta c’ azokat. Az Előlülő azt véli, abban mindnyájan megegyeznek, hogy ha valaki beszédét írva beküldeni akarja, az szabad legyen, de a’ redactorok és Censorok itélyék el váljon megegyezé a’ mondottakkal.
