1832-1836 Irományok 5. • Felséges Első Ferencz Ausztriai Császár, Magyar és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony szabad királyi várossába 1832-ik esztendőben, karácson havának 16-ik napjára rendeltetett Magyar Ország' Gyűlésének Írásai. / Po'sony / Nyomattatott Wéber, Belnay és Landerer'nél / 1832-1836
1832 / 336. ülés - 1832 / 340. ülés
Acta Sessionis 310. — 2. Augusti. 5 elvből kiindulva, a’ köz jóra nem látják tanácsosnak a1 kizárólag parancsoló Törvényt és a1 honninyelv terjesztésére, és közönséges behozatalára elegendőnek vélik az 1830-ki 8-dik T. Czik. 1-sö §-nak szabályát; melly szerént az egyes Törvényhatóságok hatalmába adott minő nyelv legyen köztök és az igazgató Dicasterium között hivatalos; ha pedig maga a1 Törvényhatóság ezen elölépésre magát el nem határozza, bizonnyára vannak körébe olly akadályok, mellyeket a1 köz jó hátramaradása nélkül el nem háríthat. A1 b.) pontra: Nem ellenkezik Ö Cs. Kir. Fő llerczegsége és a’Fő Rendek, hogy minden hiteles helyek magyarul készítsék hiteles Irományaikat, magába értetődvén, hogy ez csak a’ szokott hitelességi bevezetést és befejezést illetheti, mert a’szerződő felektől az 168?: I 3-dik Törv. Czik rendeleténél fogva is, a'szerződés szerkeztetésére nézve, mellynek egész foglalatja a‘ hiteles levél soraiba mindég iktatandó, megtagadni nem lehet a’ nékiek tetsző nyelvvel való élhetést. A’ mi pedig magát a’ törvénykezést illeti, jóllehet az 1830-ik Törv. Czik. 4-ik és 5-ik §-sai mind a’ bírákra, mind az ügyvédekre (ide nem értvén a1 kapcsolt részeket} kimondotta jövendőre a’ bonni nyelv tudásának kötelességét, és a’ kiszabott határidő már elmúlt: ez úttal sem látják hasznosnak a’ parancsoló szabályt. Ha el is mellőztetnék, hogy a’ kényszerítés számos esetekben, a’ hazát a’ leggyakorlottabb bírák használásától, az egyes polgárokat pedig éppen azoknak, kikben bizodalmokat kirekesztőleg helyheztetik, tanátsától és segítségektől, az egésznek kipótolhatatlan kárával megfosztaná; fő — semmi más nézetnek fel nem áldozható tekintet az: hogy egy részről a’ kevés idő olta serdülő honninyelv a’ törvényes, annyi polgárok sorsát eldöntő, kifejezésekre múlhatatlanúl megkívántaié meghatározottság lépcsőjére még nem hathatott: másrészről pedig nem csak a’Törvények, és a’ Il-ik Rész 52-dik czímje szerént törvény erejű Főtörvényszéki határozatok, de majd minden, a’birtokot és tulajdont elválasztó, sarkalatos és alapos oklevelek, és az említett perekben gyökerezett adatok, az eddig divatozó deák nyelven léteznek; mellyeknek is magyarra való fordítások (ha a' Törvénykönyv ki is vétetik} nagy nehézségeket foglal magába. Most tehát e’ pontra is 0 Cs. Kir. Fő Ilerczegsége és a’ Fő Rendek elegendőnek vélik az 1830: 8-ik Törv. Czik. nagy gondossággal és előrelátással készült rendelésébe megnyugodni, és legfelyebb arra terjeszkedni: hogy a1 3-ik §-ban érintett kerületi Táblák példájára, a1 fő Törvényszéki perekre is, azoknak, kiknek tetszik, megengedtessen a’ magyar nyelvel való élhetés; és az illyetén perekre, kifogás nélkül, elrendeltethetik a’ bonni nyelven való elítélés kötelessége is. Az öszvefüggésbe lévő c.} és d.) pontokra: a’ d.) pont azon kifejezése „alattvalóira,‘f „quoad subalternos“ igen kiterjedt lévén, czélerányosabb azon kifejezéssel élni „alattvaló tisztviselőireif 3S subalternos officiates suos.“ Az e.} pont tárgya ki van merítve az előleges sérelmek és kiváltatokban; hol is az ország Rendjei kívánságokat kijelentették, hogy a1 véghelyi katonaság az országgal szorosabb kapcsolatba tétessen. Ezen felyül a' véghelyi bíróságoktól a’ T. KK. által külön javallat hozatott indítványba a’ bíró-
