1832-1836 Irományok 5. • Felséges Első Ferencz Ausztriai Császár, Magyar és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony szabad királyi várossába 1832-ik esztendőben, karácson havának 16-ik napjára rendeltetett Magyar Ország' Gyűlésének Írásai. / Po'sony / Nyomattatott Wéber, Belnay és Landerer'nél / 1832-1836
1832 / 336. ülés - 1832 / 340. ülés
tessenek. A’ mint azonban ezt buzgó hazafiúi indulattal forrón óhajtják, ás készséges hozzájárulásokkal teltleg is elősegíteni nem késnek: úgy más részről hasonló hazafiúi mulaszthatatlan kötelességeknek érzik a’ Tek. KK. és Rendeket figyelmetessé tenni, hogy olly hazában, mellyben több ajkú felekezetek századok ólta egy Törvény oltalma és kötelezései alatt minden külömbség nélkül polgári boldogságokat feltalálják, akkor, midőn az Ország bonni, nem minden polgáraira nézve anyai nyelvének közönségesíléséröl van szó, éppen a czél annál biztosabb elérése tekintetéből, minden erőltetést, melly úgy is csak visszavonulást, ellenzést, és utoljára valóságos visszalépést vonz maga után, távoztatni, és jónak talált eszközöket úgy szükséges erányozni: hogy az eddig sokakra szokatlan hang behozatalával a köz Igazgatásnak és mind a’ közönséges, mind házi életnek, minden polgári lét főbb czéljainak, bármelly csekély ágazatja is hátramaradást ne szenvedjen. Egyéberánt a’ honninyelv nem először lépvén most a’ Törvényhozás eleibe, a’ jó rend, és a’ Törvényhozásnál leginkább megkívántaié öszvehangzás hozzák magokkal, hogy az eddig történttekre is figyeltessen. Ezen vezér elveket tehát követve: Az 1-ső §-ra. Méltó és díszes nemzeti óhajtás, hogy a szeretett honninyelv a’ dicsőség legfelsőbb pontjára magasztaltasson azzal, hogy a’ magyar előtt mindenek felett tisztelve szeretett Fejedelem, és annak Felséges Háza valódi tulajdonává váljon. De hogy nem is valának az eddigi buzgó sóhajtások siker nélkül, tanúskodnak az 1826-ki Aprilis l7-én felterjesztett elöleges sérelmek és kivánatok sorai, hol az ország Rendjei hódoló hálás buzgósággal említették: hogy bóldogúlt felejthetetlen Fejedelem nem csak Korona örökösét, mostani dicsőségesen országló Felségét, de második szülöttjét is Felséges Ferencz Károly FŐ Herczegségét magyarúl taníttatni méltóztatott. A* 2-dik §-nak kettő' az ágazatja: egy aJ honninyelv alkalmaztatása a* Törvényhozásra; aJ másika a’ fennálló Törvények, vagyis az egész Törvénykönyv fordítása. Az elsőbbre, aJ mennyiben az Országgyűlési értekezéseket illeti a" múlt, és jelen Országgyűlési állapodások után tisztában áll a’ dolog; a’ mennyiben pedig a’ kívánat a’ Felírásokra és hozandó Törvényekre kiterjed, minthogy az ország Rendjeinek óhajtásai már ezen Országgyűlésén a’ többi közt 1835. Martius 30-án és 1854-ki Majus 28-kán Ő Felsége kegyes színe eleibe terjesztetvén legfelsőbb folyó évi Aprilis q-én megígért Kir. Választól függnek, elegendőnek látszik azokra hivatkozni. A’ 2-kra nézve Ö Cs. Kir. FŐ Herczegségének és a* Fő Rendeknek magára a* dologra semmi ellenvetések. A’ 5-dik §-ra. Bevezető szakaszában kimondott közönséges elv, az abban zárt köverkező egyes pontok eldöntésétől függvén ; Az a.) pontra: Elörebocsátván, hogy a’ Kir. Helytartó Tanács magyar Intézoleveleit már valóságosan magyar boríték alatt küldi, és az ellenkező leginkább az epemirigy dühösködése alatt, szorgos környülállásokban, csak addig történt: még a’ már előre nyomtatott példányok kifogytak; — O Cs. Kir. Fő Herczegsége cs a’ Mélt. Fő Rendek a1 fentebb érdeklett általános 2 310. Ülés írásai.— 2. Augustus.
