1830 Jegyzőkönyvek • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városába, 1830-ik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 8-ik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve (Pozsony, 1830)
1830 / 16. ülés
TIZENHATODIK ÜL É S. 11? nem Ö Felségének Igazságában» és a’ külső, és belső bátorság fenlartásdra törekedő szent igyekezetében helyheztetett határtalan bizodalomtól viseltetve,' azokban, a’ mellyeket Ö Felsége kegyelmesen az Ország Rendéinek elő terjeszteni méltóztatik, tökéletesen megnyugosznak : mivel pedig mind a’Királyi Előadások 5-dik pontja, mind pedig az e’ folyó esztendei October hónap 8-kán küldött Királyi Válasz azon okokat, mellyek a’ Katonai üjonezoknak állítását megkiványák bőven előladták volna , a’ Kormány részéről e’ részben Küldői ohajtási immár tellyesítettek. Ennél fogva tehát további világositásokat Ő Felségétől a’ szólló nem kívánhat, de nem is kivan belső meggyőződése szerént is, mert ha Európának a’ mostani habzó hellyheztetését tekinti, úgy látja, hogy éppen ollyanok a’ környülállások, mint voltak 1808-ki Esztendőben, midőn az ország Rendei 2Q. Octoberhen tett Felírásokban mondák : In hac communi Populorum calamitate 3 quae fato aliquo nationes urget 3 ut quae seculorum usus vetustate consecravit novis Institutis permutare contendant. Valamint tehát akkor azon környülállások az ország Rendéit arra bírták, hogy a’ bátorság fentartására hathatós Rendeléseket tegyenek, úgy mostan is ezen szükséget elegendőképpen kifejtik. Mivel mindazonáltal a’ kívánt Üjonezoknak számát a’ szükséghez alkalmaztatni kell, világos, hogy a’ szükségnek mennyiségét kelletik tudni, a kérdés tehát az, hogy melly úton lehessen azt megtudni. A’ Felírás útja, a’ mellyet az Izenet előlád bizonyosan szokatlan, és új, mert példája nem találtatik , hogy a’ szükség megtudása végett Ö Felségéhez Felírás tetedődött, és erre Királyi Válasz érkezett volna; elkerülték azt bölcs előlátással Őseink azon okoknál fogva, mellyek már előadattak. Nem is czáfolja meg azokat az 1792-dik esztendei példa, mert tsak ugyan akkor sem tétetett Felírás, akkor sem érkezett e’ Tárgyban Királyi Válasz, ellenben ugyan a’ régi példa mutatja, hogy Őseink az illyes szükséget többnyire az Ország gyűlésének Törvényes Elölülője a’ Nádor által kívánták megtudni. Ezen nyomon tehát járni legbátorságosabbnak tartván a’ szólló voksát az Előlülő’ előadásához kaptsolta annyival inkább, minthogy Küldői ezen ajánlást az 1808. észt. 6. T. Czik. értelmében, az az segedelemképen tétetni kívánnák, már pedig az 1807 esztendőben öszve gyűlt Országos Rendek a’ 56 Ülésből koldött Izenetjekben nyilván kimondották, hogy az illyes Felírásnak helye akkor nini sen, midőn a’ segedelem adásról vagyon a’ szó, és azt tsak 1802 esztendőben tették, midőn az Ezeredek rendes pótalásáról tanátskoztak, a’ mi őket akkor is elegendő aggodalomba hozta. Illy helyheztetésében a’ villátott tárgynak, minthogy a’ Karok és Ren. dek tsekély többséggel az Izenet foglalatjánál maradtak, az Elölülő azt részenként a’ Nádor Ispányi ítélő Mesterrel olvastatta: Az 1-ső §-nak az elején kívánták Rars és Komárom Vármegyék Követjei, és a’ Nyitrai 2-dik Követ azon kifejezést mind a' belső 3 mind pedig a' külső bátorság egy más közönségesebb kifejezéssel fel váltatni, minthogy a’ rendkívül való segedelem nem a’ belső, de tsak a’ külső bátorság fentartására adódik, és könnyen a’ pótlás kötelességét is vonhatná maga után, ha a’ belső bátorság említetne. Azonban az Elölülő azon észrevételére, hogy mind a’ külső, mind a’ belső bátorság védelme a’ polgári Társoság czélja, az Izenetben foglak szók köz akarattal meghagyattak 30
