1830 Jegyzőkönyvek • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városába, 1830-ik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 8-ik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve (Pozsony, 1830)
1830 / 16. ülés
118 TIZENHATODIK ILLS. A’ 2-dik §-ra való nézve az Elölülőnek két észrevétele vala, 1-ször: hogy a’ hadfogadásnak említését jobb lenne elhagyni, mivel, noha az a’ közönséges Katona pótlásnak törvényes módja, annak ellenére mindazonáltal több fontos okok szolgálhatnak, 2-szor: hogy nem lehet állítani, hogy a’ hadfogadas sikeresitésére való nézve fenforgó akadályok egyedül a’ Kormánynak tulajdonítathatnak. Ellenben Sopron és Po’sony Vármegyék Követjei a’ $-us szerkesztetését. úgy a’ mint áll meghagyatatni kívánták: mert ámbár más országokban a’ Nép maga önkényéből katonának ritkán áll bé, Magyar országra való nézve még is ezt állítani nem lehet. Számtalan példák mutatják a’ Magyarnak hajlandóságát a’Katona életre. Tsak az akadályokat kell elhárítani, a’ mi egyenesen a’ Kormánytól függ. De ellenkezőt lehet tapasztalni, midőn a’ Magyar Ezeredek külföldi és nem honnyi Tisztekkel kormányoztatnak ; midőn a’ Katonaság hivatalos nyelve most is a’ Német nyelv, következőleg a’ köz nép Tisztjeit vagy éppen nem, vagy nehezen értheti; midőn továbbá a’ Törvény által kiszabott és Nemeség adásban, és joszágbéli adományok’ osztásában álló jutalmai a’ Katonai érdemeknek nem gyakoroltattak; midőn végtén sokakat maga a’ruházat is elijeszt, a’ mi onnét bizonyos, hogy a’ Magyar inkább mén Huszárok közé, mint sem a’ Gyalogokhoz nem más tekintetből hanem , hogy amazok honnyi Köntöst viselnek. Egyéberánt a’ hadfogadást azért sem lehet elmellőzni, mivel azt az 1802-ki 5-ki és 7-ki Törvények, törvényes módnak meg állították. A’ Győri Káptalan Követje az előadattak ellenére felhozta ugyan, hogy az 1807-ki 1-ső Czikely maga megesméri, hogy a’ hadfogadás a’ czélnak meg nem felel; Verőcze Vármegye Követje pedig az 1-ső és 2-dik §-sok szerkésztetésében ellenkezést talált, minthogy az 1-aó §-ban a’ fenforgó szükség közönségesen megesmértetik, a’ 2-ban pedig állitatik, hogy a’ hadfogadás tökéletesen megfelelő mód, és ennél fogva a’ két §-ust öszvehangzólag egybe foglalni kívánta, azomban a’ Karok és Rendek egyes akarattal a’ 2-dik §-nak szerkeztetekét is megállapították. Úgy szinte a’ o-dik §-us is meghagyatott, noha, Somogy, Thuróez, Baranya és Bihar Vármegyék’ Követjei azon kifejezést, tekintetbe vévén a’ Katonaság jelen való állapotjdt is, azon okból kívánták kihagyatatni, mivel a’ számbéli mennyiségnek nyomozása könnyen a’ pótlás kötelességét vonhatja maga után, mert a’ mint Heves, Torna és Pest Vármegyék’ Követjei mondották, a’pótlás terhe tsak akkor következtethetne, ha megállapított szám lenne, a’ mi nints, a’ számot pedig tudni kell azért, hogy az ajánlás a’ szükséghez annál bizonyosabban méretethessen. Vége lévén eképpen az Izenet megvi’sgálásának, ugyan a’ Nádor Ispányi ítélő Mester olvasta a’ XXXVII. szám alatti Felírás Javallatját először egészlen, azután részenként: melly is az 2-dik §-ban Regimen helyett Kacecutiva potestas; haud observatas helyett pedig in effectum haud deductas, és a’ harmadik §*ban Tyronum helyett Tyrones tétetvén, egyébberánt egészlen megállapítatott; és minekutána A’ Borsod Vármegyei Követ jelentette, hogy Küldőinek ugyan azon ál-
