1825-1827 Jegyzőkönyvek 6. • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városában, 1825-dik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 11-dik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve / Po'sonyban / Belnay örököseinek betűivel / 1825-1827
1927 / 229. ülés
SESSIO DUCENTESIMA VIGESIMA NONA. 9 nyosabb, hogy a’ Stalusok kívánsága nero tellycsitteiik. Azért sem a’F5 Rendeknek ebbéli Izeneijekben, sera bogy illy móddal az Articulusok Javallatja fel küldettessen, meg nem egygyezett, hanem a Fő Rendeknek még egy Izenetet küldetni kívánt, hogy egyenesen mondják ki, akarnak e’ a fel küldendő Articulusok Javallatához állani ? vagy nem akarnak ? és ha nem akarnak, vetessen fel újra az exaequationak dolga, hogy egygyes értelembe jöhessen a’ két Tábla. — Melly okoskodást szinte nagyon meszsze terjedőnek találta az Elölülő, mert midőn az egygyik Tábla azt mondja , kivánta volna, ha a’ másik járult volna az ő véleményéhez, vagy őtet az ellenkezőről meg győzhette volna, mindazonáltal meg egygyez, hogy az fel terjesztessen, akkor bizonyosan nem lehet azt mondani, hogy ez nem Diaetale Conclusum, és hogy ez, O Felségének meg egygyezésé: el nyervén, Törvénnyé ne lehessen. Azért az előbb szólló Követnek Javallatját felesleg valónak tartotta. Járultak továbbá az Elölülőnek Javallatához a’ Pest , Moson , Árva, Torna, Bihar, Csongrád, Csanád, Krassó Vármegyei Követek, mert minekutánna a’ Fő Rendek a’ fel terjesztésijén meg egygyeztek, azt ha mindjárt jneg győzve nintsenek is, még is tellyes meg egygyezésnek venni lehet, és az itt fenn for kérdésnek semmit sem árthat. — Ö Felsége Jussához tartozik meg mondani, mi vétessen fel? és mi pertractáltasson az Ország Gyűlésen, sött ha mikor a' két Tábla nem tudott meg egygyezni, azt is O Felsége intézte el; ez a’Diaetalis Praxis.— Attól sem lehet tartani, hogy ha a’ Specificus Articulusok most fel vétetnek, az árthasson valamit, ha mindjárt az első három Articulusokat nem Jegyző Könyv. VI Darab. decisio rei Regiminis arbitrio relinquatur ; ccrtumque est, tali modali taté votis Statuum deferendum nusquam fore, — Quare nec in hoc Exc. Procerum Nuncium, neque in id, ut Articuli tali modo submittantur, consensit, verum unum adhuc Exc. Proceribus Nuncium, eo fine transmitti voluit, ut diserte enuncient: num submittendo Articulorum projecto assentiri velint? vel minus? — sinon assenserint, negotium exaequationis rursum assumendum est, ut inter Tabulas coalitio obtineri valeat. — Argumentationem hanc Praeses aeque nimis late patere reputabat, dum enim una Tabularum optaturam quidem se fuisse declarat, ut altera in Sententiam suam concessisset, aut sede contrario convicisset, submissionem tamen Repraesentationis non difficultat, propositionem idmodi diaetaie Conclusum non esse, ac accedente Suae Majestatis annutu in legem abire non posse, statui profecto nequit. — Et ideo Projectura proloquentis Nuncii supervacaneum arbitrabatur. Secundabant Praesidis Propositionem, Comitatuum quoque Pest, Moson, Arva, Torna, Bihar, Csongrád, Csanád et Krassó Nuncii. — Posleaquam enim Exc. Proceres in Remonstrationem consenserant, consensus idem, licet de Principiis convicti non sint, pro plena coalitione sumi, neque subversanti ist hic quaestioni obstare potest. — Ad Jura Suae Majestatis pertinet determinare: quid in Comitiis assumendum et pertractandum sit; caeteroquin, casu etiam in eo, dum Tabulae inter se coalescere nequeunt, Sua Majestas ex recepta diaetali praxi, arbitrum agit; neque verendum est, assumendis nunc de specificis casibus sonantibus Articulis, in casum non acceptandorum nefors per 1 3
