1825-1827 Jegyzőkönyvek 6. • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városában, 1825-dik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 11-dik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve / Po'sonyban / Belnay örököseinek betűivel / 1825-1827
1927 / 229. ülés
a KÉT SZÁZ IIUSZON KiLENCZEDIK ÜLÉS. Arliculusoknak lel küldésé eránt Való Rendelés, a Tárgynak egész ki terjedésében való ki munkáltatását kivánnya, sött az 13-dik Articulus is: propositionibus Regiis debite pertractatis arra kötelez bennünket, hogy abban a’ ki terjedésben lerjeszszük az Articulnsokat, a' mint O Felségének Királyi Előadásai tétetlek, ezek pedig mind az Adósokra, mind Hitelezőkre, mind minden különös esetekre Törvényes elrendelést kivannak.— Egyébberánt az abbéli aggodalom , hogy a Fő Rendeknek a’ princípiumokban való meg nem egygyezések, a’ Specialis Articulusokban mindenütt akadályt szülhetne, igen sokra mutat, mert így még azt, a’ mi Felírásba megyen, sem lehetne Diaetalis Végzésnek mondani, holott ez minden Systemája ellen vagyon az Ország Gyűlés el rendeltetésének, hogy pedig ekképpen el nem fogadtatván princípiumaink, a’ Specialis Articulusok között a’ Zálogok ’s Fassionalis Investitioknak ezüstben való füzetése rendeltetne, midón a’régi Tartozások eránt a Provisorium fenn maradna, ezt Q Felségének Igasság szeretőiével meg egygyeztetni nem lehet. Mert ha illy mellékes ki vonások szerint való Intézeteket akarna, nem volna szüksége a’ mi Articulusainkra. Itt a’rendszerint való Törvényhozás utján pertractáltatik a' dolog, és az illy tzélzásoknak legkissebb nyoma sintsen, sött fel tenni sem lehet. A’Szabolts Vármegyei Követ, nem azt, mi tetzetősebb ? hanem azt tekintetni javasolta, mi az illy procedúrának következése ? Hová vezet az a’ principium, hogy egygyik Tábla meg egygyezzen a’ Felírásba, de nem a’ princípiumaiba; ez annyit tesz, hogy itt nint$ a' Törvényhozásban egygyesség, hanem lássa a’ Kormány, mit akar tselekedni. ’s annál fogva bizo-hujus Resolutionis, factam quoad substernendos Articulos dispositionem, ad lotum praesentis Operati complexum referri, idque eo a fortiori, quod dictamine etiam Articuli 13. nqtyi: propositionibus Regiis debite pertractatis omnes Articuli in consequentiam benignarum Propositionum Regiarum condendi, praevie et simul substernendi sint; jam autem in benignis Propositionibus Regiis, provisio tum respectu Debitorum, quum Creditorum, quum quoad omnes specificos casus fieri praecipitur. In reliquo argumentum, ab Exc. Procerum, in pertractatione specialium casuum, impedimento futuro dissensu desumptum, multum probat; exinde enim sequeretur, ne id quidem pro diaetali Concluso haberi posse, quod in Repraesentationem abivit, id quod praestabilito adversaretur Comitiali Systemati; id vero, ut hac modalitafe pignoralitiarum et fassionalium summarum solutione, in auro et argento praestabilienda, relate ad antiqua Debita Provisorium in vigore relinquatur, cum Justitiae amore Suae Majestatis componi non posset; enimvero si Sua Majestas partiales idmodi provisiones fieri voluisset, Articulis nostris non egeret. — Hic negotium ordinaria Legislationis via pertractatur, similiumque intentionum absolute nullum adest vestigium, imo nequit etiam similis quid supponi. — Ablegatus Comitatus Szabolts non id, quidnam magis placeat, verum id spectandum censebat, quae rstmodi procedúráé possint esse consectarias* — Quo tandem ducet illud Principium, quod Tabularum altera Repraesentationem quidem non dihicultet, ast Principiis non assenliat, id quod non aliud significaret, quam quod Tabulae inter se convenire non possint, et ✓
