1825-1827 Jegyzőkönyvek 3. • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városában, 1825-dik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 11-dik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve / Po'sonyban / Belnay örököseinek betűivel / 1825-1827

1926 / 114. ülés

5 SESSIO CENTESIMA DECIMA QIIA RT A. lianem az egyes (Individuális) Adó fel­osztásról szüli, niellynek az Országos öszveirás úgy sem lehet básissa. — A’ Vármegye Gyűléseken való jelenléte , és így a’ Vármegye öszveirásába való befolyására nézve a’ Városoknak kíván­ta megkülömböztetni a’ Városokat, mint különös törvényhatóságokat, az egy Nemes személyt képező minémüségek­­tol. — Az előbbi tekéntetben a’ Jus publicum princípiumai szerint a’ Vár­megyének való alája vettetéseket, és így az Országos öszveirásban is, mel­­lyet mint különös Törvényhatóságok véghez visznek, a’ Vármegyéktől való függést megnem esmérhetik tsupán a­­zonmás rendbéli tekintetjeknek okánál fogva, hogy egy Nemes személy képét viselvén, szint azon Correlatióban vágy­nak a’ Vármegye eránt, mint akár melly Nemes személy, mert ez tsak a’ privatum Jusnak tulajdonsága, melly a’ törvényhatóságbéli funcliókra, mii­lyen az öszveirás is, ki nem terjedhet. — Ha pedig ezen tekéntetből a’ Reci­procitás állittatik, ez tsak úgy álhatna meg , ha viszont a’ Vármegyék öszve­­irásában is Városi Conscriptorok al­kalmaztatnának. — De mivel ezen Tárgy már az előbbi vetélkedések alkalmával elégbóven kivilágosittatott, és minden okok mind két részről már úgy is ki­mentve volnának, hogy a’viszontvaló meggyőződésre' semmi újj elő nem a­­dalhatna, a’Státusok pedig előbbi e­­gyetértésektől ’s elhatározásoktól el ál­lam nem akartak , azért az Előlülő az időnek ebben való haszontalan tölté­sét megmenteni kívánván, a’ dolgot az Izenetnek értelméhez képest cl dönt­ve lenni kimondotta, a’ Városoknak azon egyetc'rtóleg lett kívánságokat, hogy ezen végzésben való meg nem e­­gyezések a’Jegyző- Könyvbeirattasson, nem elenezvén. Conscriptionem exerceri queuntem in­­iluxum attinet, aliam Civitates qua pe­culiares Jurisdictiones, aliam in qua­litate nobilis, quam in concreto re­praesentant personae, subire conside­rationem; — priori in obtutu, secun­dum agnita Juris publici principia, Ci­vitatum a Comitatu independentiam dif. ficultari, atque adeo quoad Conscrip­tionem etiam, quam auctoritate pecu­liaris Jurisdictionis peragunt, ullam a Comitatibus dependentiam agnosci, il­lam vero, quam in qualitate Nobilis per­sonae ad instar aliorum Nobilium ad Comitatum habent correlationem, tan­­quam ex privato Jure promanantemad Jurisdictioni proprias functiones, ut est Conscriptio, extendi haud posse; —­­Reciprocitatis vero, si ratio sit haben­da, hanc non secus , quam applican­dis vicissim ad Comitatuum Conscrip­tiones Civicis Conscriptoribus consiste­re posse.— Praeses ulterioribus iisque inoperosis hac in materia disceptatio­nibus terminum positurus , quum ra­tiones ab utrinque , jam priori occasio­ne, adeo exhaustae fuissent, ut quan­tum ad mutuam capacitationem, nequi­ret novi quidquam proferri, rem in sen­su Nuncii, pro concluso declaravit; unanimi tamen illi Civitatum desiderio, ut earumdem dissensus Comitiale in­grediatur Diarium, non adversabatur, 2 Jegyző Könyv llbdik Dar ab.

Next

/
Oldalképek
Tartalom