Szemere Bertalan követjelentesi beszéde. / Miklósvár / Hermány Károly és társánál / 1847

7

nak politicája, mert mindkét eszmének sok volt ellensége, kívül annyi a hány szomszéd nép vagy fejedelem van határainknál, belül annyi a hány gyáva s áruló van, s e fajhői egv népnél sem találtatik oly sok mint nálunk. E political irány jellemzé a legutolsó négy országgyűlést is, 182-j és 1840 között; az I830'k' és 1832ki különösebben a nemzetiség’ elvének vitta ki

diadalát, az 1823ki és 18i0ki pedig különösebben az

\

alkotmányos elv’ tiszteltetésére fordító győzelmes erejét, és ama négy országgyűlésnek, ha statustani magas!) szempontból tekintjük, fő eredménye abból áll, miképen a’ kormány lemondván absolutisticus törekvéseiről s a nemzetiség' kilob hallásainak visszarettentéséröl, elismerte, hogy hazánkat csak alkotmányos utón és csak nemzeti érdekek szerint lehet és kell igazgatnia. E két elv’ nagy diadala okozta azon örömet, melly az I8i0ki diaeta’ eloszlásakor országosan éreztetett; ekkor a bizodalom nem tért vissza, de a bizodalinatlanság haló félben volt; a béke még nem állt helyre, de a csatarendet, melyben kormány és nemzet állt egymás ellenében, fegyvernyugvás váltotta föl; s a nemzet, melynek tulajdona nem emlékezni soká a jóra sem, s a nagy bántalmakat is hamar elfelejteni, epedve leste az okot s alkalmat teljes engesztelődésre nyújthatnia kezét. Ó Istenem! hisz ez oly természetes vágy; nincs