Szemere Bertalan követjelentesi beszéde. / Miklósvár / Hermány Károly és társánál / 1847

8

nép, mely százados viszálkodások által meg nem viseltetnék. s nem azért felejtettünk e el annyi jogtalanságot mivel a békét s egyérzést óhajtottuk, melyet azonban eddig soha nem kaptunk meg, hanem helyette uj sebekkel ingerelteténk ?

Es az ok s alkalom látszott csakhamar megérkezni. Az I8i0ki diaeta után a sajtó tágasabb tért nem annyira nyervén mint inkább viván magának, az ország saját magára forditá figyelmét; tervek, javaslatok s egyesületek sűrűn követték egymást, s a nemzet fölörvendett mint a gyermek mely a tükörben először ismer magára, és még e boldog kedvében ime megnyílik az I843kl orsz. gyűlés, melynek királyi előadásai ha hideg kézzel voltak is írva, de azok minden esetre a haza’ valódi szükségeit fejezték ki, és a kéznek ujjai a haladás' tájéka felé látszottak mutatni. S kérdem én, a jóakarat’ e puszta látszatára mint felelt az orsz. gyűlés? és mint felelt a nemzet? Az orsz. gyűlés ama kivályi előadásokra választ irt, melyben csak panasz volt szemrehányás nem, csak óhajtás volt harag nem; a tanácskozások’ gravaminalis s a múlt diaetákon annyira uralkodott modora egyszerre népszerűtlen lett; s nem hetek de hónapok múltak el mielőtt a kormány, azonban újra okot szolgáltatván, boszusan megtámadtatott volna. Az orsz. gyűlés ily kímélettel s tiszte-