Szemere Bertalan követjelentesi beszéde. / Miklósvár / Hermány Károly és társánál / 1847

ti

Azonban bár mi drága e tapasztalás, mert életerőnk’ egy részén vásároljuk meg, az igy is igen becses, s tartozunk közleni azokkal kiknek kegyéből jutánk az alkalomhoz azt megszerezhetni. Ha a KK. és Rk. vissza fogadnak körükbe, apródonként majdan elő fogom adni tapasztalatimat, ez úttal szabad legyen azok' sorát csak megkezdenem. Megvallom, e nélkül nem tudnék megnyugodni, kinszerit reá a lelkismeret,_az emberi szivnek e földi istene. Szolgáljon vigasztalásul a KK. és Rknek hogy nem leszek oly hoszu mint én kívánnám s mint kívánná a tárgy’ óriás terjedelme, de oly rövid sem leszek hogy unatkoztatástul ne tarthassak, — azonban én mint szóló személyem miatt figyelmet nem igényiek, figyelmet csak azért kerek mert a bazárul szólok, és figyelmet azért reményiek, mert Borsod' KK. és Rdei előtt szólván, arról hazafiak előtt szólok. — Hogy a múlt országgyűlést megítélhessük, azt össze kell hosonlitani némely előbbiekkel es hivatását kell meghatároznunk. E végből nem szükség messzire mennünk vissza, ez néhány szóval megtörténhetik. Hazánknak politicája századok óta eddig kel nagy eszme körűje forgott, egyik: fentartani alkotmányunkat mint a' szabadságot bizonyos ha bár tökéletlen formában, másik : megvédeni, nemzetisegünket, miután az a föld’ hátán egyedül itt él, sehol másutt nem. Ez volt hazánk-