Beszédtár Záratékul az 1841/2dik országgyülési Jegyzőkönyvhöz / Kolos'várt [Kolozsvár] / Nyomtatott a Kir. Lyceum Intézetében / 1841-[1842]
1842 / 50. ülés
30 Martius 14-én tartott tén az újabb időkig mi gyors lépésekkel sietett minden egy rendszeresítendő bureaucratia igája alá, mert el vala enyészve a’ tisztválasztás, s vele együtt a’ megyei rendszer! (hangos helyeslés). Azt mondotta továbbá a’ főispán ur, hogy az országgyűlés egyik testületének a’ másik felett praeponderantiája ne legyen. Ez a’ mi elvünk is, a' kir. hivatalosoknak számszerinti praeponderantiájok van, midőn a’ dolog in merito eldöntetik, s mi most van, lesz 6 hét múlva is; ’s kérdem ha a' kir. hivatalos urak ezen kérdést is: „vájjon szükséges-e a’ követeknek utasítást kérni?“ akár ezen akár más tárgyban számszerinti praeponderantiájok által eldönteni, ’s magokat feljogosítva találják : hol állunk akkor? (zajos tetszés a' követek részéről). Hisz ekként ha tetszik valakinek a' királyi hivatalosok közül egy tárgyat előhozni, ha azt azoknak többsége pártolja, a’ követek pedig utasitványok hiánya miatt hozzá nem szólhatnak: nincs czélirányosabb ut a’ követek kirekesztésével eldönteni, mint kérdésül tűzni ki: szükséges-e utasítást kérni vagy sem? mert akkor ugyanazon többség, melly ezen kérdésre nemmel felele, a’ dolgot magát in merito is elhatározta volna; ’s igy ha jól fölvesszük, itt a’ törvényhatóságoknak nincsen többé semminemű befolyás adva a’ törvényhozásba, ha az mondatik ki, hogy nekünk nincs jogunk arra, hogy küldőinket olly tárgyban, mellyre nézve utasításokkal ellátva magunkat nem tudjuk — megszólíthassuk. Ha ezt az országgyűlésnek többi cathegoriái fogják elhatározni, önként következik, hogy igy a’ követek figuransokká, képviselői automatákká fognak válni (zajos tetszés). Azt inéltóztatott mondani a' tisztelt főispán ur, hogy a’ többségnek van utasítása a’ tisztválasztásról hozandó törvényre nézve, hanem nincs az 1811 -ik 4-ik torvényczikkre nézve: nem lehetne tehát olly tárgyat, mellyben utasítás van, felfüggeszteni olly tárgy végett, mellyben utasítás nincsen. Erre nézve azt mondom: hogy a’ követeknek küldőikkel azon egyszerű viszonya van, mi van egyáltalában a’ meghatalmazottnak meghatalmazójával. A’ meghatalmazott mindig tartozik meghatalmazójának hasznát elómozditni: és ha valamelly előadódott körülményben megszorulva érzi magát, a" menyiben biztosan nem mer föllépni, hanem előbb kívánja meghatalmazójának tetszését megtudni, ekkor csak az ő Ítélete döntheti el azt, vájjon szükséges-e bővebb utasítást kérnie? ’s igy a’ követekre nézve is a’ dolog csak ott áll, hogy csak ők ítélhetik el azt, vájjon szükséges-e a’ küldők meghallgatása? és ha a’ követek erre hivatkoz nak, ez által a’ törvényhatóságoknak kívánnak utat nyitni utasítás adhatási jogok használhatására, minek más szószólója e'teremben nincs; ’s ha e’ kívánság megtagadtatnék, az utasitás-adás joga volna megsértve. — Az 1811: 4-ik torvényczikkre nézve nekem nincsen egyáltalában semmi utasításom, ’s úgy tartom, hogy igen sokan vannak, kiknek e' részben most szintén semmi utasításuk nincsen. Az igaz, hogy a’ múlt országgyűlésen utasittattak némelly törvényezikkelyek rendszeres bizotmányra; de ezen törvényezikk azelőtt nem állott soha, mert ezen törvényezikk csodálatosan vétségből vagy feledékenységből mindenünnen kihagyatott. Továbbá az mondatott, hogy nem elégséges a’ 11. törvényezikk a’ visszaélések elenyésztetésére; ezt magam is mondám előbbi beszédemben, hogy nehezen hozhatunk létre egy olly rendszert, melly minden praevaricatiokat megelőzzön; de kötelességünk olly rendszabályokról gondolkozni, mellyek a’praevaricatiókra nézve az alkalmat kevesilsék. Mondatott továbbá, hogy sokkal több nehézségekre fogunk találni, ha a’ 4-ik torv. czikkre építjük javallatunkat. Azt nem értem, honnan jöhetnének ezek felülről, úgy hiszem, ha arra építjük kevesebb nehézségektől lehet tartanunk, mert tudjuk, hogy kormányunk következetes kíván maradni, ‘s attól, hogy ne compromittáltassék szerfelett óvakodik, és tulajdonkép csak azért, hogy ez ne történjék, kell nekünk törvényjavaslatot Írni, és ha ezen ok nem volna, úgy tartom, hogy a’ kormány igen könnyen segíthetett volna rajtunk királyi válasz nyomán, mellyel a’ múlt országgyülésrőli felterjesztésünknek engedve, azt gyakorlatba venni hagyta volna; ’s igy azt látom, hogy nincs czélirányosabb mód lehetségessé tenni, hogy a’
