Beszédtár Záratékul az 1841/2dik országgyülési Jegyzőkönyvhöz / Kolos'várt [Kolozsvár] / Nyomtatott a Kir. Lyceum Intézetében / 1841-[1842]
1842 / 50. ülés
ötvenedik országos ülés 31 kormány compromissiója nélkül járuljon kívánságunkhoz, mint ha nem a’ Leopolddali kötésiévé! 8-ik pontjára alapítjuk az uj törvényt, mert igy nem lesz kérdés tárgya, hogy a’ törvényhatóságok 10 évektől fogva a1 Leopolddali kötéslevél értelmét helyesen vették-e? minthogy más lesz az alap, t. i. a’ 4-ik czikkely, mellyet nem hihető hogy a’ kormány, miután két ízben maga terjesztette élőnkbe, visszavegyen, ’s ekként reményünk lehet ezután, hogy egyszerre nyerhetünk törvényt az organisatio és a' tisztválasztás felöl. Egyébiránt én ezen javaslatot inditványkép fölvétetni sohase kívántam. Indítványom csak ennyi volt: — engedtessék idő arra: hogy azon követek kik utasítással elegendőleg ellátva nem látják magokat, kérhessenek küldőiktől utasítást: a’ terv némi részleteit én csak értesítésül, mint históriáját a' folyt dolognak hozám föl, ’s felszólítottam a’ királyi hivatalosokat, hogy ezen első szemügyre is sok jót Ígérő tárgyat íigyelmökre méltassák. A‘ súrlódásokra nézve a’ méltóságos főispán ur azt mondá, hogy azokat helyesli, de a' zavart nem, ’s ezt elhárítani kívánja. — Semmi esetre nem veszem a’ főispán urnák ezen állítását úgy, mintha annak azon értelmet kívánta volna tulajdonítani, hogy tehát a’ zavart mi akarjuk; de minthogy olly gyámokok kíséretében hozatott fel ezen állítás, melyeknél fogva az magyaráztatott, hogy nem volna helyes okunk utasítást kérni: nehogy valaki, a’ dolgot oda magyarázza, hogy ezen lépést csak a' súrlódások fentartasára intéztük volna — megjegyzem: hogy mi kívánjuk igen is a' súrlódást, azaz: a'haza dolgai körüli közéberség és részvétszülte erkölcsi erő munkásságát fentartani, de szükségtelennek tartjuk annak most teendő lépésünk által anyagot keresni; mert úgy látjuk, hogy alkotmányos mezőnk eléggé teli van vita tárgyaival, de hogy zavart nem kívánunk, annak épen legbiztosabb tanúsága mostani lépésünk; nem az organisatiónak a’tisztválasztással együtti fölvételével lehetne legjobban elérni azt, hogy! a’ zavarok megszüntettessenek. Bátor vagyok gróf Teleki Domokos azon mondására, hogy csak kitisztáit eszméket küldjünk a’ törvényhatóságokhoz, ’s azért utasítsuk a’dolgot rendszeres bizotmány elibe, azt felelni, hogy én abban szívesen megegyezek, ’s abban is egyetértek, hogy kitisztált eszmékre volna szükség itt is ott is , hanem úgy vélem hogy az 1837 ki országgyűlésen kifejtett alkotmányos nézetek épen annak voltak következései, hogy a’ törvényhatóságok alkotmányos elveket adtak volt utasításokba, és ismét az, hogy azóta az alkotmányos elvek még inkább kifejlődtek, annak lett következése, hogy azon országgyűlés is alkotmányosan tette a’ határozatait, ’s igy kölcsönös hatást gyakorolnak törvényhatósági, és országos gyűlések kitisztáit eszméik által egymásra, ’s nem áll, hogy azoknak országgyűlésről lehetne csak kiáradniok. Mi főispány báró Bánffi Miklós urnák azon állítását illeti: hogy indítványom nem a' napirenden levő tárgyhoz volt intézve, mert nem az uj organisatio van napirenden, hanem a’ tisztválasztás, melly mellett azonban ő méltósága pártolta királyi hivatalos gróf Bethlen János előadását, hozzá tévén, hogy az organisatio kérdését fölvenni most nem lehet. Ezen állítás nem tudom tulajdonképen ki ellen van intézve? ellenem nincsen, sőt mellettem szól; most én is azt kívánom, hogy az organisatio csak miután utasitványunk lesz, vétessék föl, hanem gróf Bethlen János véleménye ellen volna inkább, mert a’ tisztelt gróf azt kívánta , hogy a’ rendszerezést most vegyük föl, és ki is nyilatkoztatta, hogy azt elfogadja; de mivel ezen előadást épen pártolta a’ főispány ur, úgy jő ki, hogy tulajdon magát czáfoltameg. (B. Bánffi Miklós: én úgy értettem , hogy a’ mlgos. királyi hivatalos ur az én nézeteim szerint nyilatkozott). Azt méltóztatott továbbá mondani, hogy ezen rendszer hasznaira ki nem terjeszkedik, úgy arra sem, vájjon az által a' 80-ig botozás mennyire securisáltatik , mert ez a’ dolog merituma. Azt tartom hogy a' 80 bot mindenesetre igen szomorú meritalis argumentatio volt azon szegény emberre nézve, ki azt kapta, — és tudnék én a’ főtiszti hatáskörből is emlitni olly meri-8*
