Alázatos Jelentése Az Ország Gyülési Követeknek, az Ország Gyülésének végső szakaszáról, és annak bérekesztéséről. / [s.l.] / [s.n.] / [1836]

helyéről , annak épületeiről , s egész rendszeréről a' tárgyot szinte minden oldalról voltaképpen kimerítő véleményt adjon , végre 3-szor gondosságát és terveit az elsőbb neveltetésnek czélerányosabb elrendelésére is

kiterjesztvén, az ngy nevezett reál oskolákra is figyelemmel legyen. _

Felküldöttük mi ez eránt Ö Felségének az elkészített törvényjavalatot,

7 / mellyet 7 •/. alatt ime itt is bemutatnuk , de felírásunkra Ö Felsége nevében az Ország Gyűlésének utolsó napjain azon váratlan Királyi választ nyertünk: hogy Ö Felsége Fejedelmi kötelessége szerint gondoskodni lóg ezen intézeteknek a’ mennyire a’ körülmények engedik felállításáról , ugyan azért a’ javallott Törvényekre semmi szükség nincs. — Ismét tehát kiakarja zárni a‘ Kormány Nemzetünket legszentebb jussából a nevelésnek elrendeléséből — holott minden egyes polgárnak sérthetetlen jussa van ön gyermekeinek nevelésére felügyelni, s még egyes polgárt sem szabad a’ Kormánynak ezen jus Törvényes gyakorlatában kenyszerítőleg háborgatni , annyival kevesebbet lehet pedig az egyes polgároknak öszveségét , az egész Nemzetet megfosztani azon hatalomtól : hogy a nevelésnek elrendelésében elhatározó béfolyással legyen , mert hiszen sem a Nemzet, sem az egyes polgárok le nem mondottak atyai jussaikról, s nem adták által ön gyermekeiket, s azoknak neveleset, lelki mivelődését és egész jövendőjét a’ Kormánynak határtalan intézkedései alá. — Nem kértünk mi pénzt, munkát, vagy segédet a’ Kormánytól, csak jelentettük, hogy tenni akarunk a’ nép nevelésében, a mit tenni szabad,' sött tennünk kötelesség, és még is gátolva lön határozatinknak sikere puszta megtagadással , s azon biztatás mellett : hogy a Kormány majd gondoskodni fog. — De ha vissza tekintünk a lefolyt századok példájára, s figyelmezve visgálgatjuk: hogy miket tett eddig a’ Kormány nálunk, kivált a'nép nevelésének ügyében, csak ugyan méltán aggódnunk lehet: hogy a’ teendők sem fogják kielégíteni a- köz szükséget, s nem fognak megfelelni a’ Nemzet kivánatinak, és várakozá. sának —Ismételtük tehát felírásunkat az Ország Gyűlésének vég óráiban, s ki öntöttük abban elkeseredett kebleinknek fájdalmas érzéseit, ide 8 j. zárjuk 8 •/. alatt ezen felírást — s még e’ tárgynál csak azt jegyezzük meg: hogy gondos figyelemmel, munkás iparkodással, sött ha szükséges, áldozatokkal is kell segítenünk ön magunknak a nép nevelésen, és erkölcsi Kifejlődésén, ’s ha köz egyetértéssel csüggedést nem ismérve mi magunk iparkodunk teliyesiucni Oavinhneh t iratén elmulasztott kötelességét , rövid időn idegen segéd nélkül haladni lógunk Országunk virágzó boldogságának eszközlésében.

*’ szóllás Törvényes szabadságát, melly nélkül köz tanácskozás, törvényho. zás , és Nemzeti nyilvános élet fenn nem álhatnak , ismételve támodta meg a’ Kormány ezen Ország Gyűlésének folytában. — Már akkor midón Bars Vármegye 2-ik Követének Országos ülésben mondott szavaira múlt 1804-ik esztendei Januarius hónak 3-án dorgáló Királyi Levél adatott ki, sejtve láttuk mi a‘ szólás szabadságát, s felírás által kívántuk O Felségének ez eránti méltó aggodalmunkat kijelenteni, a Méltóságos Fő Kendek a/omban , kik éppen Bars Követének kijelentése állal sértve vélték magokat, e’ felirást a’ Királyi szék eiejbe jutni nem engedték — mi tehát kéntelenek valánk a’felírás további sürgetésével felhagyni, do utolsó izenetünkben nyilvános óvás gyanánt kijelentettük azon kétsé 0- len igazságon, és világos Törvényeken alapult meggyőződésünket: hogy. az Ország Gyűlésének törvényes függetlensége mindenkor szent, és sé keletien , s hogy az Ország Gyűlési tanácskozások illő rendének s méltóságának fentartása az i625: 62-ik , és 172a: 7-ik Törvény Czikkelyeu