Felséges Első Ferentz austriai tsászár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Pozsony szabad királyi városába 1811-dik esztendőben, kis-asszony havának 25-dik napjára rendeltetett Magyar ország gyűlésének jegyző könyve (Pozsony, 1811-1812)

1811-1812 / 1. ülés

Elöllátásod alkalmatos voltod, és a’ feltételekben való állandóságod által végre nem hajtanál. Ne tsudáld tehát , Felséges Tsászári Királyi Hertzeg,hogy tel- lyes bizodalommal, erős és nagy szívvel jelentünk-meg minnyájan az Országnak ezen Gyülekezetére; nem-is lehet semmi, a’ mitől a’ Te bölts vezérlésed alatt félhessünk; Te általad igazgattatván Tanátsko* zásaink , felderül reménységünknek- világossága. — Kérdésben forog úgy an, hogy mikép lehessen a’ Ki­rályi széknek fényességét, az Or­szágnak méltóságát, és több szá­zadok által nyert ditsőségét az ellen­kező szerentsének habjai között tá- m ogatni, a’ köz bizodalmát a’külső Nemzetek előtt-is helyre állítani, és mind azokat, mellyekaz üdónek viszontagságai által elnyomattatva hevernek, maga régi elevenségére viszsza hozni. A’ mi jó szívű és ’gondoskodó Fejedelmünk, Kegyelmes Urunk, és Kegyes Atyánk , a’ dolgoknak mostani terhes környiilállásaiban semmit elmulatni nem akarván, a’ mit régi Őseinknek Törvénnyé vált .-zokása hozott magával, és hogy az egész Nemzetnek kívánságát be­töltse , a’ tekéntetet érdemlő Or­szág Rendéit ide öszve gyüjtetni rendelte, hogy ezekkel eg)'etemben az Országnak javairól tanátskozhas- sék. Felséges Tsászári KirályiHer- tzeg! a’ Te vállaidra, a’ Te erődre van itt szükség! Indúlj tehát az Egek­nek segedelmével, —munkálkodjál a’Felséges Királyi Szék ditsőségé- nek, ’s Hazánk boldogságának fen- tartásán; mi Neked ajánljuk alázatos kész szíveinket, nem-is óhajtunk semmit olly annyira, minthogy a’ mik a’Te kegyes vezérlésed alatt vé­geztetni fognak, azokat mint valósá­gos Quare noli mirari Serenissime Caesareo- Regie Princeps! si ala­cres, si animo magno, et forti hanc Comitiorum arenam descendimus; nihil rerum est, quod Te Duce ve­reamur; Te Consiliis nostris mode­rante ingens cursus secundi lux, nobis oboritur; Ea quidem res in di­scrimine versatur, qui possit splen­dor Throni, Regni dignitas, parta tot Saeculorum Curriculo gloria , tantis adversae fortunae fluctibus jactata firmari? publica revocari Fi­des? et apud Gentes exteras stabi­liri? — Caetera denique, quae per­turbatione temporum perculsa ja­cent, in pristinum excitari statum ? Optimus, et providentissimus Princeps, Pater, et Dominus no­ster Clementissimus , ut in arduo hoc rerum situ nihil, quod in more, institutoque Majorum positum erat, omitteret, Gentisque universae Vo­tis obsequeretur,Spectatissimos Re­gni Ordines huc congregari jussit, qui secum afflictis Regni rebus con­sulerent; Tuis hic humeris, Serenis­sime Caesareo-Regie Princeps, Tuo hic robore opus est! Perge proinde propitiis Superis, continua curas, Gloriam Throni, et Salutem Patriae operare! Nos Tibi devotos, prom­ptos, ac submissos animos dicamus, nihil in Votis habentes magis, quam ut Te Praeside, constituta, ex ad­mirabili sapientia Tua, Republica, verae, aureaeque felicitatis semen gratae Posteritati nostrae ex his Co­mitiis transmittamus. Nescio!

Next

/
Oldalképek
Tartalom