Felséges Első Ferentz austriai tsászár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Pozsony szabad királyi városába 1811-dik esztendőben, kis-asszony havának 25-dik napjára rendeltetett Magyar ország gyűlésének jegyző könyve (Pozsony, 1811-1812)

1811-1812 / 80. ülés

It 1 \ % 1153 80. Kegyes szavakkal ekképen fejezte ki magát : Valamint meg vagyon győzetlelve arról, hogy ezen üd- vezlése a’ SS. és Rendeknek, igaz belső szívek érzésének szülemén­nyé, úgy részéról-is az Ország Ren­déit különös, ’s igaz hajlandóságá­ról bizonyossá tészi— minden igye­kezetét, úgymond, arra fordította eddig - is, hogy a’ SS. és Rendek­nek javát, és a' Hazának boldogsá­gát eszközölhesse, az Ország régi Alkotmánnyát pedig sértettetlenül ne tsak fen tarthassa, hanem a’ Fel­sége Királyi - Szék előtt mentői jobban erősíthesse. — Méltóságos hivatalának egész üdeje alatt min­denkor azon volt, hogy a’ mellyek a’ Fejedelem, és az Ország igaz hasznára böltsen rendeltettek, egész erejekben megtartassanak. — Vég­tére azt az egyet kívánta a’ SS. és Rendektől, hogy valamint eddig, úgy ezentúl-is egyes erővel, ipar­kodással, és öszve vetett vállakkal véle egyetembe a’ Felséges Koro­nás Király, es a’ Haza hasznára tö­rekedni meg ne szünnyenek; részé­ről egyenesen ki - jelentvén, hogy a’ leg jobb Fejedelmünk eránt vi­seltető tántoríthatatlan hívségben, a’ Hazához vonzó buzgó szeretet- ben, és Polgár-társaihoz tartozó bizodalomban magát senki által, és semmi üdoben meggyőzettetni nem fogja engedni. A’SS. és Rendek ekkor kettoz- tetett hanggal felkiáltván , Ö Tsá- szári Királyi Hertzegségének hosz- szas, és szerentsés életéért való buzgó kívánságokat újra kijelentet­ték; egy úttal a’ Kiküldettség Szó­szólója által a’ Státusok és Rendek nevében mondott rövid és ékes be­szédet a’ mindennapi Jegyző Könyv­be szóról szóra bé-iktattatni kíván­ták — a’ mellynek teli) esítését a’ M. Ú L E S. Piegni Status de peculiari, atque sincera sui in eos propensione secu­ros esse jussisse. Praecipuos suos — sic porro Serenissimum Archidu- cem proloquutum fuisse — cona­tus semper eo tetendisse, ut emolu­menta Statuum et OO., communis­que Patriae felicitatem pro viribus promoveat, avilamque Regni con­stitutionem illibatam conservet, et coram Throno Regio magis magis­que confirmet; — ac per totum quo celso muneri suopraeest, tempus, nihil non agat, quo sapientia ma­jorum in commune Regis, et Re­gni emolumentum instituta, in suo serventur vigore. Nihil imposterum etiam se a Statibus et OO. ardentius exoptare, quam ut compositis hu­meris, secumque unitis viribus Au­gustissimi Regis nostri servitiupi et Patriae salutem operari non desi­nant; se certe a nemine seu in inte­merata erga optimum Regem fide, in amore erga Patriam, seu denique in sincera erga singulum Patriae ci­vem propensione, unquam vinci pas­surum esse. SS. et OO. benignam hanc Suae Serenitatis Caesareo Regiae declara­tionem iteratis exsultantis animi ac­clamationibus , atque pro incolu­mitate ejus, sincero cum ardore e- nunciatis suffragiis exceperunt; ser­monem vero, quo Deputationis O- rator vota Statuum et OO. Suae Se­renitati Caerareo-Regiae expresse- r-at , in tesseram , quod haec una omnium voce nuncupata fuerint, Dia-

Next

/
Oldalképek
Tartalom