Felséges Első Ferentz austriai tsászár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Pozsony szabad királyi városába 1811-dik esztendőben, kis-asszony havának 25-dik napjára rendeltetett Magyar ország gyűlésének jegyző könyve (Pozsony, 1811-1812)
1811-1812 / 80. ülés
SESSIO LXXX. 1159 a'M. E161-ÜIŐ a’ Diáriumot író Ki- lályi Tábla Tagjainak ezennel meghagyta. — Fordítása ezen Beszédnek szóról szóra így következik: Ha valaha vaiamelly kedves , és gyönyörűséges foglalatosságom vala, a' bizonyára ez, mellyet mái napon. a’Tekéntetes Státusok ésRR. reám, ámbátor méltatlanra, bízta- nak, — mivel megemlékeztek ( de hogyan-is meg ne emlékezhettek volna?) azon napról, melly a’Magyarok szíveiben olly mélyen bé vág)on írva, hogy ezt semmiféle üdö, semminemű viszontagságokso- ha azokból ki nem irthatják. — E- zen nap nem annyira Felséges Tsá- szári e» Királyi FŐ Hertzegségednek ditsö Innepe, mint tulajdon miénk, kiknek tudniillik ma szíveinknek belső érzékenységeit ’s kívánságait kinyilatkoztatni megengedtetik: azonban nintsenek elegendő szavaim, rnellyekkel a’ Tekéntetes Státusoknak es Rendeknek, ( kik hogy e- zen tisztességes Küldöttséget viseljem , akarták) melly tiszteletét, ’s egyszer’smind pedig buzgó és minden mértéket felül haladó kívánságait illendő’s voltaképpen kimagyarázhassam.— A’ mindazon által szívemben különös gonddal bémetti- ve megmaradt, hogy mindnyájan egy szóval óhajtják, hogy a’nagy kegyelmű Isten Felséges Tsászári és Királyi Fő-Hertzegségedet, mind addig kívánt jó állapatban,’s egészségbe tarlsa-meg, míglen a’ Magyarok szivébe élni fog; — fog pedig azokban élni mind addig, miglen egy Magyar eietben fent marad; ezen legutolsó Magyar pedig Fó-Hertzeg Józsefnek Magyar Ország hajdan Ná- dor-Ispányának, nagy nevét, a’múlt üdÓKnek kedves emlékezetével sírjába viszi. — De minthogy az Isteni gondviselés az, a’ ki életünk napjainak Diario Comitiali de verbo ad verbum inseri postularunt. Cnjus intuitu oportuna 111. Personalis disposuit. Tenor vero dictionis hujus eat sequens: Si unquam grata , et amoena mihi obtigit provincia, ea sane est,quam hodierno die Inch Status et OO. immerito licet mihi detulerunt.— Meminerunt etenim, (et quomodo poterant non meminisse) diei, qui adeo cordibus Hungarorum in scrip tus est, ul nulla eum aetas, nullae vicissitudines abinde evellere possint. — Dies hic festus est nobis magis quam Celsitudini Vestrae Caesareo- Regiae, utpote quibus hodie licet intima cordis et animi sensa pandere.— Sed enim verba mihi desunt, queis venerationem Inch Statuum et OO. qui honorifica hac Legatione me fungi voluerunt, cum votis eorundem omnem mensuram excedentibus, congrue exprimere valeam — illud tamen cordi meo sollicite insculptum haesit, quod omnes una voce desiderent, ut CelsitudinemVestram. Caesareo-Regiam Benignum IN um en tamdiu incolumen servet, donec in cordibus Hungarorum vixerit.— Vivet autem dum Hungarorum unus superstes fuerit, et ultimus adime gentis hujus, magnum Archi-Ducis Josephi Palatini nomen, cum grata praeteritorum temporum recordatione, tumulo inferet. — Sed quoniam Providentiae Divinae Consilia sunt, queis dies nostri circumscribuntur— hinc litabunt ad Aram Divini numinis Antistites, et Deo Sacrati viri, litabunt ad Aram charae Patriae o- mnium ordinum, Statuum et Conditionum Concives nostri, et dum Patriae (qua charius Civi nihil esse potest) meminerint, hujus quoque memorabilis diei non potuerunt non meminisse. — Haec sunt Serenissi- 293 me I
