Felséges Első Ferentz austriai császár, Magyar' és Cseh ország' koronás királlyától Buda szabad királyi fővárosába 1807-dik esztendőbenn, Sz. György-havának 5-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyző-könyve (Pest, 1807)

1807 / 39. ülés - 1807 / 40. ülés

*90 40. Ül# ». röl való gondoskodást soha le nem tehettyúk. A’ Katona állítás min* delikor ugyan nagy teher, detsak ugyan könyebbedni fog, ha azon feltételeket használni fogjuk, a’ mellyek a’ Fó-Rendek’ Táblája ál­tal eleinkbe adódnak, Különössen pedig nagy segítség lészen: ha a’ Katona állítás' alkalmatosságával az előbbeni mérték alább szállíta- tik ; és ezen alkalmatossággal a* Zsidók is koteleztetni fognak. Ha a’ nem Magyar Seregeknél lévő Katonák, különösen pedig a' Spa­nyolnál lévők ezekhez vissza bo- tsátódnak, azok által, kik a’ Ka­tonaságból vissza eresztetnek, a’ főid’ népének héjánosága is szapo- rítatni fog. Nem is tanálsos, a' kö­rülöttünk lévő hatalmas Nemzetek előtt azt mondani: hogy mi több Katonát nem állíthatunk. Más Ítélettel vóltak eddig irántunk az idegen Nemzetek. Vigyáznunk kel­letik, hogy ezután is hírünk nevünk fent maradgvon. Különösen Somogy Vármegye4 Követtye,maga vélekedésétírásban a’ következeidéképpen bémutatta: Tagadhatatlan megállapítások a’ Fo-Rendeknek az, hogy valamint a’ leg vérengzőbb Háborúban, úgy a’ Békességben Hazánkat minden ve­szélytől óltalmazni kötelesek va­gyunk. De azt se veheti senki közzü- lünk kérdőre, hogy mi a' végre hajtó hatalmat a’ szerentséssen uralkodó Királyunknak által adtuk. KŐltsö- nös tehát a’ Fejedelem, és Haza kö­zött a’Kötelesség ; kihez képest, va­lamint azHaza megkíványaKirályá- túl, hogy mind Háborúban , mind Békességben személlyeinket, érté­künket, és ezekkel egybe kaptsolt szerentsénket védelmezze; úgy a’ Király is ellenben az ezeket elő mozdító, és a’ végre hajtáshoz szük­séges eszközöket, az az, annyi Számú fegyvert viselhetőket, a’ kiknek Számával várakozásunk­nak quidem grave est, sed tamen al­levamento erunt Conditiones per Tabulam Procerum nobis proposi­tae, si usum ipsarum capere volu­erimus. Praeprimis autem magno erit adjumento, si moderna quo­que Militum Statutione a priori mensura recessum fuerit; atque occasione hac Judaei quoque ad Militiam obstricti fuerint. Quod- si Milites apud Legiones nonHun- garicas Stipendia merentes, peculi­ariter vero in Captivitate Hispa­nica existentes restituti fuerint; per dimittendos e Militia defectus quoque populationis sublevabitur. »Sed neque consultum est coram extraneis profiteri: nos statuendis pluribus Militibus impares esse. Alia certe de nobis apud exteras Nationes erat hucusque opinio. Enitendum nobis est: ut aestimati­onem pristinam retineamus. SpeciatimComitatus Simeghien- sis Nuncius Opinionem suam se­quentibus Scripto exhibuit: Negari nequit illa Tabulae Procerum asser­tio: nos prout fervente bello, ita etiam pacis tempore ad defensio­nem Patriae obligatos esse. Neque id in quaestionem vocari potest: executivam potestatem in regnan­tem feliciter Regem translatam es­se. Mutua est igitur inter Regem atque Regnum obligatio. Vigo­re hujus, prout Regnum a Re­ge desiderare potest: ut tam bel­lo, quam pace personae, bona, ac fortunae nostrae defendantur ; ita etiam Rex adminicula, quae hor­sum conferunt, horumque effectum procurant, id est totidem Milites, quot scopo huic sufficiant, postu­lare poterit. Rex igitur unice ne­cessitatis hujus conscius Militiae etiam numerum definire, atque a Regno quoque exigere poterit. Erant

Next

/
Oldalképek
Tartalom