Naponkent-való jegyzései az 1805dik esztendőben Felséges Második Ferencz romai császár, Magyar és Cseh ország' koronás királlya által Po'sony szabad királyi várossában mindszent - havának 13-dik napjára rendeltt Magyar ország' gyülésének (Pozsony, 1805)
1805 / 13. ülés
teile!, de a'mi Királyunk, és Hazánkhoz tartozó hűségünkön nem diadalmaskodhatik az ellenség. Nem fogyott még el bennünk, Őseinktől örökség id vett hiv bátorságunk. Ha azok sok századoktól fogva olly sok, és talán a’ mostaninál nagyobb Veszedelmek között épségben meg-tarthatták, 8 nekünk által adhatták Polgári alkotmányunkat, reményiem miis meg-tarthatjuk azokat. Nem leszünk mi azoknak el-fajúltt Ma* radéki. Mert ugyan-is, minéműHazánk lehetne, szeretett jó Királyunk, ’s a' mi hékességes fenn-maradásunkért magokat fel* áldozó Kirá- lyi Herczegjeink, és Üsi Polgári Alkotmányunk nélkül ? Egyet sem gondolok közzűlünk oilyát, a’ ki abban az esetben, ha az ajánlott segedelem elégtelen lenne. Királyáért ’s Hazájáért mindenét fel ne áldozná/ Most már ismét-meg válunk Királyi Hercegségedtől, de fel- marad forró tiszteletünk, és szeretetünk. El-válunk mi-is, FóMél- toságú és Tekéntetes Rendek egymástól; külömbözó módon, mint az eiébbeni Ország - Gyűlése’ végezetével; mert akkor vidáman tértünk viszsza otthon valóinkhoz, mi- nekutánna a’ Haza’ javát szerencsésen eszközlöttűk - vólna ; de most némellyel, közzűlünk a’ Haza’ védelmére Hadakozáshoz való készületben, mások pedig a’ szerencsés Hadakozás’ eszközeinek megszerzéséről való gondoskodásban merülvén , térünk viszsza Hón* nyainkba. Meg - segít minket a’ Seregeknek Istene; a’ki most ugyan láttatik ellenünk haragudni; de haragját Kegyessége meg fogja engesztelni. Meg - erősíti a’ mi Fegyvereinket, hogy stra in Regem nostrum, et Regnum nunquam expugnabitur. Inest adhuc nobis Hungarus ani- mus ille, qui in Majoribus nostris erat. Sciverunt illi per tot saecula, per totdiscrimina, fortemajora, quam hodierna, Constitutionem nostram illibatam ad nos transmittere; sciemus, spero, et nos illam conservare. Non erimus degeneres eorum Filii. ■Quae enim nobis Patria esset, sine amantissimo Rege nostro, sine Principibus Regiis, pro salute nostra se devoventibus, sine avita Con. stitutione nostra ? Nullum puto fore nostrum, qui, si subsidia decreta non sufficerent , non omnia pro Rege et Patria consecraret. Jam igitur iterum divellimur a Celsitudine Vestra Regia, maxima erga Eandem veneratione et amore; divellimur ab invicem Excelsi Proceres et II. SS. et 00. sed longe alia ratione, quam ab ultimis Comitiis: tunc revertebamur laeti ad nostros, rebus pro utilitate Regni feliciter constitutis; ast modo, alii pugnaturi pro Patria sua, alii solicit! de nnecliis procurandis, ut feliciter pugnare possint, ad Lares nostros redimus. Aderit nobis Deus exercituum, qui nobis quidem irasci nunc videtur, sed iterum reconciliabitur nobis; dabit exercitibus nostris, nt hostem, qui Txegis, et Regni nostri inte-
