Naponkent-való jegyzései az 1805dik esztendőben Felséges Második Ferencz romai császár, Magyar és Cseh ország' koronás királlya által Po'sony szabad királyi várossában mindszent - havának 13-dik napjára rendeltt Magyar ország' gyülésének (Pozsony, 1805)
1805 / 13. ülés
hogyKirályunkat, és Hazánkat utolsó meg-rontással fenyegetőEIIensé- günket meg-győzzék, és Határainktól el-űzzék. Melly meg lé* vén, ismét vígan fogunk öszve gyűlni, és nem lesz többé szükség arról tanácskoznunk, miképpen kellessen hadakoznunk; hanem akkorinál'leg jobb Király unkái, kegyes Vezérünkéi, a’ mi jó Nádor Ispány unkái, az Hazának állandó Boldogságáról fogunk tanácskozni. Azonban az Ur Isten oltalmazza ami Kegyelmes és minket szerető Jó Királyunkat, a’ki ezen szempih lan tágban-is le-irhatatlan Kegyel- mességének, és Szeretetének bízó- nvos jeleit bizonittya, a’ ki olly nagy bizodal ,mmal viseltetik Ma* g\ar nemzeiünkhez, hogy Felséges Háza - népét - is ezen veszedelmes környűi-állások között hűségünkre bízni méltóztatik. Oltalmazza a’ nagy Isten , a' mi Királyi Herczegeinket, Felséges jó Nádor Ispánvunkat, a’ ki már Hazánknak olly sok Javát eszközlöite, eszközli, és klóban állandóul eszközölni fogja.“ Szól lőtt ezek után M. Personá- lis Ur, és leg először-is említvén a’ mostani környal - állásokat, külö- nősen pedig O Királyi Kerczegsé- gének a’ Haza iránt szüntelen való törekedéseit ’s kegyes indú- lattyak méltóképpen magasztalván, a’ Méltóságos Fő Rendeknek- is ezen az Ország-Gyűlésén ki mu tatott jó akaratyok ’s a’ Státusokkal való egyes értelmekről, és bölcs Tanácsaikról emlékezvén, a' Stá- tusok’ és Rendeknek’ is O iránta mindenkor bizonyított egyenes bi- zodalmokat és szives hajlandóságokat érzékeny indulattal megköszönte, e’ következendő Beszéd* del: Hogy interitum minatur, vincant, et a finibus nostris depellant. Tunc iterum laeti congregabimur, non jam de ratione pugnandi, sed de procuranda constanti felicitate Patriae- nostrae, cum optimo Bege nostro, Praeside et Duce Benignissimo Palatino nostro, consultaturi. Interim Deus protegat elemen- tissimum, et nostri amantissimum Regem nostrum, qui hoc momento etiam inexplicabilia Suae Benignitatis et amoris argumenta praebet, et qui tanta in Gentem nostram fiducia fertur, ut Augustam Regiam familiam suam fidelitati nostrae his in periculis concredat ; protegat Regios Principes nostros, et Serenissimum Palatinum nostrum, qui tanta jam de Regno nostro meritus est, actu meretur, et certe constantem merebitur.“ Prolocutus demum est Illustrissimus Personalis , ac primum quidem ad moderna temporis adjuncta reflectendo, indefessum Suae Celsitudinis Regiae erga commoda Patriae studium, Beni- gnamque propensionem pleno cum grati animi sensu ac digna tantis meritis oratione celebravit. Commemoravit porro his in Comitiis luculentam Excelsorum Procerum Benevolentiam, et studium, quo in mutua cum SS. et 00. consensione sollicite laborarunt , eandemque consiliorum suorum gravitate adjuverunt. Demum SSbus quoque, et GO. pro fiducia, et amica propensione, quam semper expertus est, sequenti oratione gratias egit : Bb ‘i Quod
