Naponkent-való jegyzései az 1805dik esztendőben Felséges Második Ferencz romai császár, Magyar és Cseh ország' koronás királlya által Po'sony szabad királyi várossában mindszent - havának 13-dik napjára rendeltt Magyar ország' gyülésének (Pozsony, 1805)

1805 / 13. ülés

Sessio XIII. 97 / . ír, Nádor Ispány U Királyi Her­czeg>égének a’ Hazához sok Ízben mutatott jótéteménnyeit, kegyessé­gét, és szives indiilattyát az Or­szág’ Rendei’ nevében alázatossan meg - köszönvén, azokat további kegyelmeiben ajánlotta, illy értel­mű beszéddel: „Ismét Ország- Gyűlését végzet­tünk Királyi Fb Herczegséged' bölcs vezérlése alatt. Kinek Magyar Dolgaink’ Kormányozásában buz- góságát, készségét, Tanácsainak hathatósságát, és Királyunk ’s Ha­zánk iránt égó olly nagy szerete- tét, melly szerént mindenét, sót becses Életét-is fel szentelni kész, bőven csudáivá tapasztaltuk. Mind ezek ugyan mi előttünk nem újságok; azonban mennél nehezebbek a’ mostani környűi-ál- lások. annyival tündöklóbbek ezen jele- minéműségek, annyival in­kább gerjesztették , erősítették, és tetézték mindnyájunkban Királyi Fő Herczegséged iránt való szere- tetünket, és bizodalmunkat. Öröm­mel meg-valljuk, hogy minden, a’ mi most jól végeztetett, Királyi Herczegséged’ bölcs Tanácsainak, Vezérléseinek, és tündöklő Példá­jának leginkább tulajdonittathatik. A’ mellyek ezen mostani szorgos környűi - állásokra nézve Jó Kirá­lyunk’ és Hazánk’ védelmére szük- ségesseknek láttattak, azokat aján­lottul!. Melly szomorú Dolog lett volna Hazánk’békességes fenn -ma­radásáért hadakozó leg jobb Kirá­lyunknak elegendő segedelmet nem ajánlani, mellynél sokkal többet kellene fel-áldozni, ha Ha­zánk kénszerittetne Pusztulást szen­vedni. Távúi legyen mi tólünk az illyen gondolkodás/ Szerencsétlenek lehetünk, de hűségtelenek soha. Hadakozha­tunk ugyan szerencsétlen ki-mene­tellel, erga Patriam pluries declaratam Benignitatem, et propensionem commemorando, serpienti oratione gratum Statuum Regni animum complexus est, eosdemque ulterio­ri Suae Celsitudinis Regiae Benigni­tati commendavit: „Terminavimusiterum Comitia Praeside Celsitudine Vestra Regia. Admirati sumus Ejus in dirigendis negotiis nostris et ardorem , et promptitudinem, et consiliorum praestantiam; verum et ardentem in Regem, et Regnum nostrum amorem, quo sua omnia, ipsam- que vitam suam consecravit. Haec quidem nova nobis non sunt; sed tamen his in gravissimis adjunctis nobilissimae hae dotes singulari cum splendore se prodi­derunt, et omnium admirationem, amorem, et fiduciam in Celsitudi­nem Vestram confirmarunt, atque auxerunt. Ultro confitemur, quae a nobis nunc bene ordinata sunt, Celsitudinis Vestrae Regiae et con­siliis, et directioni, atque exemplo quam maxime deberi. Obtulimus Optimo Regi nostro his temporum angustiis constricti, quae pro salute Regis, et Regni nostri necessaria videbantur. Quam triste fuisset, Excelsi Proceres, Optimo Regi pro incolumitate Re­gni pugnanti sufficientia subsidia denegare, quibus ter, quaterque majora, depopulata Patria nostra, depopulatori praestanda fuissent. Absit a nobis vel cogitatio haec/, Infelices esse possumus; sed non infideles; infelici pugna pug­nare possumus; sed fides no- B b *tra

Next

/
Oldalképek
Tartalom