Az 1790-dik esztendőben Budán tartott Ország-Gyűlésének Naponként-való Jegyzései (Bécs, 1791)
1790-1791 / 1. ülés
*4 Szabadságunkat, Tós-Gyökeres Törvénnyé* inker, úgy ezeknek foganatos erejét, és régi fzentségét az egéiz Hazának, és nemiéinek hajdani Tekintetes Méltóságával, és arany-Bóldogságával, nem tlak elöhbeni virágzó Állapottyáta , ’s Törvényes - lábára viílza - állithattyuk , de egy únai minden bal* történetek, s az idővel, és emberi - lörsal közönségeden együtr-járó Válozáíok ellen- is, ellene fol-találandó Ezközck álta n; y rr g erősíthette ük, hogy azokat fernrri időmúlás, lemmi fzerentse moftchí sága , kr mi Roíz-akaróink fortéllyá, vagy Külső, Be só- Ellenségink Ortroma , rr.eg-ne mozdíth?íT>, fel-ne forgathaíTa. De nem - is lehet erről kételkednünk, ha felre-tevén minden Rélz- tehajló magános Tekintetetek, és az el múltaknak kedvetlen Érzékenységei ól, Szivünket ugyan érdeklő, de a' Közjónak Utt',án- kivúl inunkálódó Óíztönöker, azt veflzük egyedül, minden igytktze'eii k, és Munkáink egyenes Tárgy áúl, hogy az Haza Köz javát, ’s Boldogságát ( melly kinek kinek Boldogságával, el-válhatat lanúl egybe- vagyon-köttetve) egy Etó, egy Értelem mellett, minden félre-való-haj;ás relkúl munkálhattuk elömozdithafiúk. Ha ezr tselekefz. ízlik, bizonyos Reménység táplálhat mindnyájunkat, hogy a’ melly arany időket éltek édes Eleink, Sz. Irtván, Sz. Láfzió, E ■ 6 La|OS , ’s több Nagy és boldog Em’tkezc ú Magy ar Királyainknak idejekbe n , Miis ésUiánnuik- következendó Maradékok, halorlót érhetünk, ’s ezekben tündöklő, virágzó Hazánk, boldog Állapottyát viliza nyethettyük. “ „Nem
